Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-99
A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. évi szeptember hó 9-én, csütörtökön. 235 végzett volna és végezne jelenleg is a gazdasági téren, mert hiszen a magyar kapitalizmus ügyszólván csak próbálgat erőre kapni. De másrészről mégis konstatálnom kell, hogy ha a kapitalizmusnak vannak kinövései és bajai, azok legnagyobb része épen a tőzsdére esik. Sehol másutt a pénzügyi és gazdasági életben nem oly nagy a féktelenség, mint úgyszólván egyedül ezen a terrénumon. A játék a polgárok vagyonával semmi más téren nem oly vakmerő, mint egyedül ezen a téren, ( Ugy van! Ugy van! balfelől) Sok tekintetben valóságos pestises és miazmás tónak kell tekinteni ezt a részt. Ironikusan mondják : hogyan gondolhatott a minister a valutaügyletek megadóztatására s a külföldi pénzek, külföldi bankpapirosok, különösen a bankjegyek és külföldi pénznemek megadóztatására? Ez valószínűleg csak tévedés, — gondolják ők — hogyan is juthatott a minister ebbe a szituációba? Aki látja most ezekben az időkben épen a valuták körül való müveleteket, s aki látja, hogy mennyire szívtelen és ahárhányszor nemzetellenes az, ami a valuta körül s a valuta-ügyletek körül történik, az nem gondolhatja, hogy mi szerencsénknek tarthatjuk azt, hogy ezek az ügyletek nálunk a mi szemünk előtt mennek végbe. Ha nézem ezeket a valutáris ügyleteket, megállapíthatom, hogy ez a szegény, szerencsétlen magyar valuta a legvégsőbb stádiumban van. B. Korányi Frigyes pénzügyminister (tagadólag int). Ernst Sándor: Méltóztatik inteni, de én azt gondolom, hogy a mi bankjegyeinknek már a produkciós költsége is kitesz annyit, mint amennyit adnak érte. A legutolsó stádiumban van és senki közülünk nem képzelte és nem képzelhette, hogy a magyar valuta valamikor ebbe a stádiumba fog kerülni, mert végtére, ha mi bármiképen is az államiság attribútumait tartjuk, ha megvan a függetlenségünk és az állami megállásnak módja, majdnem lehetetlenség, hogy a magyar valuta úgyszólván a nirvánába, a semmiségbe sülyedt. Ennek következménye elsősorban az, hogy jönnek külföldi valutáris üzletek ós itt egymásután mindent expropriálnak. Méltóztassanak az egyes közgazdasági ágakat megnézni, egészen a financiális ágakig; itt úgyszólván ingyen veszi meg a külföldi ember mindazt, ami azelőtt a magyaré volt és magyarnak volt mondható. Frühwirth Mátyás: Milliárdokat vittek ki. Ernst Sándor : Itt olyan dolgok történnek, mint pl. a Goldfinger-féle Foresta-ügylet stb., ahol — azt mondják — 50 milliós differencia van. Hogyan történhetnek meg ezek egyik napról a másikra ? Itt olyan dolgok történnek, hogy hosszú ideig lefogják az egyes papíroknak árfolyamát, mindaddig, mig az érdekeltek s az érdekeltek családjai utolsó Íziglen el nem látták magukat azokkal a papírokkal. Ezek az emberek már korábban tudják az üzletet s igy egy papírnál egyik" napról a másikra 1000 és 1600 koronás differenciák állnak elő. Ily módon milliókat szereznek és milliókat veszítenek el. A mi pénzünk, a mi vagyonunk egyik napról a másikra megy át hol az olasz érdekeltségbe, hol az angol érdekeltségbe, egyrészt azért, mert magára a differenciára spekulálnak, másrészt pedig azért, mert menekülnek à magyar vagyontól és magyar értékektől. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ez a baj ! Ernst Sándor: Igen ám, de ezt az a társaság teszi, amely ma panaszkodik, hogy mi őket sújtjuk és velük szemben kegyetlenek vagyunk, akkor, amikor a saját magunk államháztartásának legsúlyosabb bajaival kínlódunk és azokat orvosolni akarjuk. A faiparban, a hajóépítési iparban, a papíriparban, — amely ugyan jelentéktelen Magyarországon — a malomiparban, banküzletekben idegen érdekeltségek jönnek, úgyhogy nemsokára úgyszólván semmink sem fog maradni abból, amit itt Magyarországon hosszú évtizedeken keresztül szereztek. Ami magát a földadót illeti, — hogy*ezzel valami képen összefüggésbe hozzam — maga a minister ur is azok közé tartozik, akik ezt a földadót nem tartják jelentéktelennek. De ezenkívül Magyarországon az embereknek nagy rétegei nem tartják jelentéktelennek a földadót s az ilyen nézet természetesen még mindig eszköz fog maradni a közvélemény befolyásolására. Ha a földadót tekintem, lehet, hogy az egyenes földadó jelentéktelen, de ehhez jön még a jövedelemadó, s azonkívül minden esztendőben vagyonadót is fog fizetni az illető. Méltóztassanak ezeket mind komputálni és akkor azt gondolom, hogy mégsem lesz lehetséges azt állítani, — mint ahogy a föídadóreform tárgyalásakor egyes újságokban olvastam — hogy a földadó csekély lenne. Ezek az újságok és ezek az érdekeltségek azok, amelyek nézetem szerint minden adó alól kibújnak, (Wgy van!) akik jelenleg is úgyszólván semmit sem fizetnek és folyton ujjai mutogatnak széles körökben, nagy tömegek előtt arra, hogy a földadó milyen kevés. Ezek az emberek maguk nem fizetnek s azon vannak, hogy az ő érdekeltjeik, azok a nagy-nagy tömegek se fizessenek a jövőben sem. Meskó Zoltán ; A vagyont a mellényzsebükbe dugják. Ernst Sándor : Ami pedig egy adónemet : a hadinyereségadót illeti, itt van Frühwirth t. barátom, aki legutóbb indítványt is tett e tekintetben, és ugy látom, hogy itt félreértés van a t. minister ur és a parlament között a hadinyereségadóra vonatkozólag. Mert én azt látom, hogy mig a parlament mindig ugy fogta fel ezt az adónemet, hogy minél, de minél előbb meg kellett volna ragadni a módot és alkalmat, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy egyáltalában konstatáltassék a hadinyereség és vele kon30*