Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-99
À Nemzetgyűlés 99. ülése 1920, ivi szeptember hó 9-én, csütörtökön. 233 Gaal Gaszton : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Egyáltalában nem helyezek nagy súlyt az előttem történt felszólalásokra, mégis kénytelen vagyok két dolgot röviden megjegyezni. Az egyik Budaváry László t. képviselőtársam felszólalására vonatkozik. Ez egy anekdotát juttat eszembe, amely Balatonlellén történt. A községi tanitó erősen rugdalt egy szamarat, amit az ismerősei látva, ezt kérdezték tőle : Az Istenért, mit csinál tanitó ur? Amire a tanitó azt felelte : Kérem szépen »ő kezdte«. (Derültség jobbfelöl. Egy hang balfelől: Budaváry a tanitó/ Akkor ki a szamár! 1 Derültség balfelöl.) Én a t. képviselő ur személyével nem foglalkoztam, én általánosságban beszéltem, mikor közbekiáltott, hogy könnyű az urnák az ezer holdjával . . . (Egy hang: Kétezerét mondott/) Erre jegyeztem meg azt, hogy legkevesebb joga van t. képviselőtársamnak az én ezer holdamat felhánytorgatni, melyet nem az államtól kaptam, (Egy hang balfelől-: De nem is maga szerezte !) annak a képviselőtársamnak, aki a képviselői állásában három bőrt huz le erről a szegény államról. Hogy az, amit mondtam, igaz volt, azt a t. képviselő ur saját maga beismerte, nekem ezzel foglalkozni szükségtelen, de kénytelen vagyok az anekdotával konstatálni, hogy »ő kezdte«. Ami p'dig azt illeti, hogy mint méltóztatott a képviselő urnák mondani, Gaal Gaszton »azt hiszi«, hogy csak az helyes, amit ő mond, csak az a jó, csak az a bölcs. — hát ezt én nem hiszem. Egy azonban bizonyos : hogy Gaal Gaszton soha nem mond — sem itt, sem másutt — egyebet, mint amit hazája, nemzete érdekében jónak, bölcsnek és szükségesnek tart. Fangler Béla: Mi is csak azt mondjuk | Elnök: Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Ernst Sándor! Ernst Sándor : Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy parlamenti szokás szerint visszatérjek egyik-másik dologra, amit az előttem szóló t. képviselőtársam volt szives itt előadni. Ami a takarékoskodásra vonatkozó rendkivül komoly felhivását illeti, ebben valamennyien teljesen és tökéletesen egyetértünk. Mi most folyton egymásután szavazunk meg olyan rengeteg adókat, amelyeknek hatásával nem is vagyunk teljesen és tökéletesen tisztában. Megelőztek bennünket ezen a téren a szomszédos államok, amelyek rendkívüli adókat vetettek volt ki. Azonban azt látjuk, hogy a szomszédos államokban már most kezdenek foglalkozni azzal, hogy revideálják, képes-e egyáltalában az adózó közönség elviselni azt a terhet, amelyet az állampolgárokra raktak. Midőn továbbá t. képviselőtársam elmondja a tisztviselőkre vonatkozólag nézetét, lehet, hogy talán nagyon sokunk szerint túloz, azt azonban kétségtelenül be kell ismernünk, hogy a lényege annak, amit ő mond, rendkivül fontos és nevezetes és mindnyájunk figyelmére érdemes és legégetőbb kérdésekre vonatkozik, amelyekkel okvetlenül foglalkoznunk kell, mert az bizonyos dolog, hogy a tisztNEMZETGYÜLE3I NAPLÖ. 1920—1921. — V, KÖTET. viselői állapotok, ugy, ahogy vannak, nem maradhatnak. Hónapok multak el azóta, hogy mi ezeket a kérdéseket folyton feszegetjük és épen a volt pénzügyi kormánynak az egyik képviselője mondotta, hogy feltétlenül szükség van egy tisztviselői ankétre és egyéb dolgokra, hogy fedessenek fel az egyes kérdések részletei, hogy a legenergikusabban lehessen eljárni, de mindezideig semmi sem történt. Hónapok múlnak, félesztendő telt el és ehhez a kérdéshez nem nytiltunk hozzá. Könnyen megtörténhetik, hogy egy másik félesztendő múlik el és a kérdéshez még mindig nem tudunk hozzányúlni. Ennek feltétlenül konzekvenciái vannak ; lehetetlen, hogy ez konzekvenciák nélkül maradjon. Ami a hadügyi kiadásokat illeti, a tisztviselői kar fiatalabb része talán maga is bevonulhatott volna az aktiv hadseregbe ; rendkivül fontos dolognak tartom, hogy iparkodjék a hadseregben elhelyezkedni. Amint pedig én látom, a hadseregnél, egyes embereinél és képviselőinél, arra épen nem lehet azt mondani, hogy ezek a legszélsőbb takarékosság mértékével mérik az életet ; ennyit legalább konstatálni kell ; ennek pedig rendkivüli konzekvenciái vannak. Gaal Gasztonnak legnagyobb hibája, •— különben el is ment már a Házból — (Felkiáltások : Majd megmondjuk neki /) hogy ő a saját maga dolgainak és a saját maga foglalkozásának oly rendkivül kivételes helyzetet óhajt biztositani. Ma is és múltkori beszédében is azt mondta, hogy a gazdák képviselik az egyetlen termelőosztályt. Ezt nem lehet komolyan mondani, Isten mentse is meg ezt az országot ettők Ne legyünk illúzióban : ha a modern államot egyedül az agrártársadalomra akartuk felépiteni, akkor feltétlenül csődbe kergetjük az országot. Ellenkezőleg : mindent meg kell tenni, hogy más is termelhessen annyit, amennyit lehet. Meg is teszi mindenki, amennyire lehet, a saját módja szerint. Amit ő a szabadkereskedelemről mondott a gabonára vonatkozólag, mi vagyunk az egyetlen ország, amely e tekintetben kivételes helvzetben van, mert más államokban, szomszédainknál egészen más a helyzet. Náluk tényleg minden termés le van foglalva, igy van ez egész Európában, mindenfelé, csak nálunk van meg ez a kivételes helyzet ; és ez sem elég Gaal Gasztonnak. Nézetem szerint ez nem egészen helyes és rendkivül nagy hibát követtünk el akkor, amikor tágítottunk attól az állásponttól, amelyet itt a t. pénzügyminister nr tavasszal vagy a nyár elején képviselt, ami pedig a piaci árakat illeti, hogy ő honnét veszi az 1600 koronás piaci árakat, erről mióta hallottam, folyton elmélkedtem, de nem tudtam megállapítani. Az agiót magát itt nem lehet számbavenni, mert az egészen mást jelent. Különben az ő szokott modorában az ipari munkásokkal és az ipari munkásoknak jövedelmével foglalkozott és az ő moderában könnyen c da vetette, hogy harminc-negyvenezer koronát egy ipaii 30