Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-99

À Nemzetgyűlés 99. ülése 1920, ivi szeptember hó 9-én, csütörtökön. 233 Gaal Gaszton : Mélyen tisztelt Nemzet­gyűlés ! Egyáltalában nem helyezek nagy súlyt az előttem történt felszólalásokra, mégis kénytelen vagyok két dolgot röviden megjegyezni. Az egyik Budaváry László t. képviselőtársam felszólalására vonatkozik. Ez egy anekdotát juttat eszembe, amely Balatonlellén történt. A községi tanitó erősen rugdalt egy szamarat, amit az ismerősei látva, ezt kérdezték tőle : Az Istenért, mit csinál tanitó ur? Amire a tanitó azt felelte : Kérem szépen »ő kezdte«. (Derültség jobbfelöl. Egy hang balfelől: Budaváry a tanitó/ Akkor ki a szamár! 1 Derültség balfelöl.) Én a t. képviselő ur személyé­vel nem foglalkoztam, én általánosságban beszél­tem, mikor közbekiáltott, hogy könnyű az urnák az ezer holdjával . . . (Egy hang: Kétezerét mon­dott/) Erre jegyeztem meg azt, hogy legkevesebb joga van t. képviselőtársamnak az én ezer holda­mat felhánytorgatni, melyet nem az államtól kap­tam, (Egy hang balfelől-: De nem is maga szerezte !) annak a képviselőtársamnak, aki a képviselői állásában három bőrt huz le erről a szegény állam­ról. Hogy az, amit mondtam, igaz volt, azt a t. képviselő ur saját maga beismerte, nekem ezzel foglalkozni szükségtelen, de kénytelen vagyok az anekdotával konstatálni, hogy »ő kezdte«. Ami p'dig azt illeti, hogy mint méltóztatott a képviselő urnák mondani, Gaal Gaszton »azt hiszi«, hogy csak az helyes, amit ő mond, csak az a jó, csak az a bölcs. — hát ezt én nem hiszem. Egy azonban bizonyos : hogy Gaal Gaszton soha nem mond — sem itt, sem másutt — egyebet, mint amit hazája, nemzete érdekében jónak, bölcsnek és szükségesnek tart. Fangler Béla: Mi is csak azt mondjuk | Elnök: Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Ernst Sándor! Ernst Sándor : Engedje meg a t. Nemzet­gyűlés, hogy parlamenti szokás szerint vissza­térjek egyik-másik dologra, amit az előttem szóló t. képviselőtársam volt szives itt előadni. Ami a takarékoskodásra vonatkozó rendkivül komoly felhivását illeti, ebben valamennyien tel­jesen és tökéletesen egyetértünk. Mi most folyton egymásután szavazunk meg olyan rengeteg adó­kat, amelyeknek hatásával nem is vagyunk telje­sen és tökéletesen tisztában. Megelőztek bennün­ket ezen a téren a szomszédos államok, amelyek rendkívüli adókat vetettek volt ki. Azonban azt látjuk, hogy a szomszédos államokban már most kezdenek foglalkozni azzal, hogy revideálják, ké­pes-e egyáltalában az adózó közönség elviselni azt a terhet, amelyet az állampolgárokra raktak. Mi­dőn továbbá t. képviselőtársam elmondja a tiszt­viselőkre vonatkozólag nézetét, lehet, hogy talán nagyon sokunk szerint túloz, azt azonban kétség­telenül be kell ismernünk, hogy a lényege annak, amit ő mond, rendkivül fontos és nevezetes és mind­nyájunk figyelmére érdemes és legégetőbb kérdé­sekre vonatkozik, amelyekkel okvetlenül foglal­koznunk kell, mert az bizonyos dolog, hogy a tiszt­NEMZETGYÜLE3I NAPLÖ. 1920—1921. — V, KÖTET. viselői állapotok, ugy, ahogy vannak, nem marad­hatnak. Hónapok multak el azóta, hogy mi ezeket a kérdéseket folyton feszegetjük és épen a volt pénz­ügyi kormánynak az egyik képviselője mon­dotta, hogy feltétlenül szükség van egy tisztviselői ankétre és egyéb dolgokra, hogy fedessenek fel az egyes kérdések részletei, hogy a legenergikusabban lehessen eljárni, de mindezideig semmi sem történt. Hónapok múlnak, félesztendő telt el és ehhez a kér­déshez nem nytiltunk hozzá. Könnyen megtörtén­hetik, hogy egy másik félesztendő múlik el és a kérdéshez még mindig nem tudunk hozzányúlni. Ennek feltétlenül konzekvenciái vannak ; lehetet­len, hogy ez konzekvenciák nélkül maradjon. Ami a hadügyi kiadásokat illeti, a tisztviselői kar fiatalabb része talán maga is bevonulhatott volna az aktiv hadseregbe ; rendkivül fontos dolog­nak tartom, hogy iparkodjék a hadseregben el­helyezkedni. Amint pedig én látom, a hadseregnél, egyes embereinél és képviselőinél, arra épen nem lehet azt mondani, hogy ezek a legszélsőbb taka­rékosság mértékével mérik az életet ; ennyit legalább konstatálni kell ; ennek pedig rendkivüli konzekvenciái vannak. Gaal Gasztonnak legnagyobb hibája, •— külön­ben el is ment már a Házból — (Felkiáltások : Majd megmondjuk neki /) hogy ő a saját maga dol­gainak és a saját maga foglalkozásának oly rend­kivül kivételes helyzetet óhajt biztositani. Ma is és múltkori beszédében is azt mondta, hogy a gazdák képviselik az egyetlen termelőosztályt. Ezt nem lehet komolyan mondani, Isten mentse is meg ezt az országot ettők Ne legyünk illúzióban : ha a modern államot egyedül az agrártársadalomra akartuk felépiteni, akkor fel­tétlenül csődbe kergetjük az országot. Ellenkező­leg : mindent meg kell tenni, hogy más is ter­melhessen annyit, amennyit lehet. Meg is teszi mindenki, amennyire lehet, a saját módja szerint. Amit ő a szabadkereskedelemről mondott a gabonára vonatkozólag, mi vagyunk az egyet­len ország, amely e tekintetben kivételes helv­zetben van, mert más államokban, szomszé­dainknál egészen más a helyzet. Náluk tényleg minden termés le van foglalva, igy van ez egész Európában, mindenfelé, csak nálunk van meg ez a kivételes helyzet ; és ez sem elég Gaal Gasztonnak. Nézetem szerint ez nem egészen helyes és rendkivül nagy hibát követtünk el akkor, amikor tágítottunk attól az állásponttól, amelyet itt a t. pénzügyminister nr tavasszal vagy a nyár elején képviselt, ami pedig a piaci árakat illeti, hogy ő honnét veszi az 1600 koronás piaci árakat, erről mióta hallottam, folyton elmélkedtem, de nem tud­tam megállapítani. Az agiót magát itt nem lehet számbavenni, mert az egészen mást jelent. Külön­ben az ő szokott modorában az ipari munkások­kal és az ipari munkásoknak jövedelmével fog­lalkozott és az ő moderában könnyen c da vetette, hogy harminc-negyvenezer koronát egy ipaii 30

Next

/
Thumbnails
Contents