Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-99

À Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. évi szeptember hó 9-én, csütörtökön. ^27 akárhány olyan magyar gazda van, akinek összes évi jövedelme legfeljebb 10—12 ezer koronára rug és ennek a révén bőségesen meg is adóztatják. (Mozgás.) Ennek dacára kénytelen maga kis termeléséből és keze munkájából hozzájárulni olyanok olcsóbb ellátásához, akik játszva keresnek meg egy esztendőben 30—40 ezer koronát. (Mozgás a jobboldalon.) Ha még vizsgálom, hogy ez és a többi javaslatok egyforma mértékkel mérnek-e az összes kereseti ágaknak, egyforma alapelvek szerint adóztatják-e meg az ingatlan és ingó tőkét, akkor egy oly diszparitást vagyok kénytelen konstatálni, amely jóformán elviselhetetlen, vagy a legjobb esetben is mértéktelenül igazságtalan. Nem veszek mást, csak egy földbirtokot. A házbirtok körülbelül ugyanabba a kategóriába esik. Szóval a reálvagyont veszem. Ez oly mértékben sujtatik mindenféle illetékkel, forgalmi adóval stb.-vel, amilyennel széniben az ingó tőke a múltban is mindig és most is a legnagyobb kedvezményeket élvezi; a t. minister ur javaslatának törvényerőre emelése után pedig sokkal nagyobb méretekben és ugyanilyen arányban marad meg ez a tehertöbblet. Egy földbirtokos fizeti a tízszeresen felemelt, már a törvényerőre emelkedett adótörvény értelmében felemelt adót, s ugyanakkor a kereseti adókat csak ötszörösre emelték. (Egy hang a jobboldalon : Mert a zsidók kezében van !) Holott akárhány példát tudok felhozni a keresetek emelkedésére nézve. Teszem egy fog aranykoronájáért, amelyért én ezelőtt tiz-tizenkét évvel egyetemi professzornak fizettem 20 koronát, ma 1500 koronát kell fizetnem. (Mozgás. Felkiáltások a baloldalon: Az arany drágább!) Majdnem százszoros ár mellett dolgozik a fogorvos most, mint békeidőben. (Mozgás.) Nem akarok a doktorok ellen beszélni, ne méltóztassék hinni, hogy csak a doktoroktól irigylem a keresetet, de számtalan más ilyen szabadfoglalkozás van, amely hasonló arányban hozza a jövedelmet, sokkal magasabb konjunktúrával dolgoznak, mint dolgozik a reálvagyon, akár mezőgazdasági-, akár pláne a házbirtok, és amikor a házbirtok és a mezőgazdasági birtok adóját tízszeresre emeli a t. minister ur, ezeket a kereseti ágakat egyszerűen csak ötszörösen terheli. (Mozgás.) Ugyanezt a viszonyt tapasztalom azután az u. n. papirvagyon és a reálvagyon közt is. Amig a javaslat, nem ez, hanem a másik : a birtokforgalmi javaslat szerint, a birtok vagy egyáltalán minden reálvagyon átruházásánál 5 °/o-ot követel az állam illeték gyanánt, addig az előttünk fekvő javaslat a papirvagyon átruházásánál mindössze 0'2 százalékot kivan. Még egy szempontra kell kitérnem, mielőtt a javaslatnak tulajdonképeni részletesebb megbirálására is rátérek : arra, hogy vájjon nincs-e szüksége az országnak arra, hogy külsőleg ós belsőleg teljesen konszolidálódhasson ; gazdaságilag ugy, mint lelkileg azokba a kerékvágásokba juthasson, amelyek nélkül egy ország tisztességesen és becsületesen nem dolgozhatik, nem fejlődhetik, nincs-e szüksége az országnak az ab,szolut belső békére? Az abszolút belső béke szolgálata terén elismerem, a kormány tett kísérleteket, sikeres kísérleteket is tett egypárat, nem ment el azonban szerény nézetein szerint itt sem addig a mértékig, ameddig e téren is kellett volna. Itt sem tanúsította azt az erélyt, amelyet azoktól a férfiaktól elvárok, akik itt körben ülnek, legyenek azok személy szerint bárkik, de elvárom tőlük az ország érdekében. (Mozgás.) Most csak egyetlen egy kis példát mutatok. (Szónok felmutat egy nyomtatványt.) Budaváry t. képviselőtársam talán ráismer, ha csak messziről mutatom is, erre a »Keresztények! Magyarok!« felírású nyomtatványra, amely magában véve végtére ártatlan szórakozás, nem tartalmaz egyebet, mint valami 10—15 sornyi meleg ajánlatot a magyar közönséghez, amely ajánlat elfogadásra ajánlja a magyar kereszténységnek Budaváfy t. képviselőtársunknak világrengető bölcs indítványát a zsidókérdésben, amelyet itt a Házban előterjesztett. (Mozgás.) Budaváry László: Nem én csináltam. Nem állithatja. G

aal Gaszton : Nem volna semmi baj, ha Budaváry László képviselő ur a hóna alá veszi ezeket a cédulákat milliószámra és osztogatja az országban magánúton. Ez az ő dolga. Ahhoz semmi szavam nem volna. Legfeljebb a cenzúra vagy a kormány szólhatna bele abban a tekintetben, hogy e nyomtatványon nincs megjelölve sem nyomda, sem dátum, sem kiadás helye, sem kiadó, sem felelős szerkesztő ... Budaváry László: Zsidók csinálták! így dolgoznak. (Mozgás és derültség.) Gaal Gaszton : Méltóztassék várni, majd mindjárt megmondom, kik csinálták. Sem cenzúrán, sem semmin a világon ez a nyomtatvány keresztül nem ment. Ellenben keresztülment a hatóságokon. (Mozgás. Bálijuk! Halljuk!) Mert hatósági utón küldik ki. A mi vármegyénkbe is küldtek; minden községnek 8—10 példányt küldtek. (Mozgás.) Hát ez a társadalmi béke szolgálata? Hatósági utón lehet ilyet csinálni, lehet egyébként bármilyen tiszteletreméltó indítványokat így terjeszteni? (Mozgás.) Nem tehetek róla, hogy kénytelen voltam kitérni felszólalásomban erre a momentumra is, de kénytelen vagyok konstatálni, hogy a kormány részéről azt az erélyt, azt a fegyelemtartást, amely a belső béke helyreállítására feltétlenül szükséges, nélkülözöm és hogy nemcsak a levegőből beszélek, nemcsak közhelyeket kívánok mondani,* azért hoztam ide ennek egy rikító példáját. (Mozgás.) Ezek után áttérek azokra a megjegyzésekre, amelyeket röviden a törvényjavaslat er