Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-99
226 A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. évi sem, amelyet feltétlenül követnie kellene a kormánynak. Akkor, mikor arról van szó, hogy egy ország áruk hiányában fuldoklik, amikor arról van szó, hogy itt semmit, amire nekünk a termelés szempontjából szükségünk van, meg nem kaphatunk, csak uzsoraáron ! Én nélkülözöm a kormánynak intézkedéseiben azt a tervszerűséget, azt a céltudatosságot, amelyet a szomszéd államokhoz való viszonyunk helyreállítása tekintetében hat hónap alatt most már mégis csak meg kellett volna csinálni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hogy az első pár hónapban, az átmeneti időben nem tud a kormány kellőkép orientálódni, ezt még megértem, hiszen forr körülöttünk minden. Megengedem, hogy roppant nehéz az orientálódás és én magam sem merném vállalni azt a felelősséget, hogy odaülök és orientálódom. De, bocsánatot kérek, az, hogy én nem tudom megcsinálni, még nem menti fel ettől a kötelezettségtől azokat a férfiakat, akik oda ültek; mert akik odaültek, azok vállalták azt a kötelezettséget, vállalták azt a felelősséget, amellyel ennek az országnak minden cselekedetükben tartoznak. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Én nem tehetek róla, Magyarország termelőközönsége — és ebben nem teszek különbséget mezőgazdasági és ipari termelés között — joggal elvárhassa és elvárja a kormánytól, hogy ha egyszer vállalkozott erre a feladatra, most már, ezen éra uralmának hetedik hónapjában egyszer már lássunk világosan, egyszer már tisztázódjék a mi külpolitikai helyzetünk is a szomszéd környékbeli államokkal. Méltóztassanak mindent elkövetni arra nézve, hogy ezekkel az államokkal szemben a forgalom, a kereskedelmi és egyéb forgalom helyreálljon, mert ha igy maradunk izolálva, hiába jövünk ide, t. pénzügyminister ur, illeték- és adósróf-javasiatokkal, nagyon hamar végére ér a sróf, amikor azután a legnagyobb szorítással sem bir semmit többet ennek a nyomorult országnak termelőosztályaiból kiszorítani. (Ugy van! jobbfelöl.) Azután ezekben a javaslatokban — mert kénytelen vagyok ezt a javaslatot nemcsak igy különvéve tárgyalni, hiszen ez csak egy kiragadott része annak a nagy javaslatkomplexumnak, amely ezen a téren reánk vár, amint a t. pénzügyminister ur nem egyszer megmondotta — ezekben a javaslatokban, amelyeket eddig láttunk, kénytelen vagyok bizonyos olyan szépséghibákat konstatálni, amelyek kétségtelenül anyagi tekintetben is igen fontosak, de különösen felébresztik egyes nagyon sújtott termelőosztályokban azt a hitet, hogy miért csak bennünket, és miért csak mindig bennünket gyötörnek és miért támasztanak ebben az országban ujabb kiváltságos osztályokat egy egész ujabb nemességet — adómentesség tekintetében. Magában ebben a törvényjavaslatban, amely előttünk fekszik, vannak adó, illetőleg illeték alól való felszabadítások. (Zaj balfelöl.) Kéti szeptember hó 9-én, csütörtökön. sógbe méltóztatnak vonni ? Tudom, hogy megint viharos ellenmondással fogok találkozni a túlsó oldalon, azonban méltóztassanak megnézni a tisztviselői illetékeknek a megszüntetését. (Nagy zaj balfelől.) Kovács József: liegen el kellett volna törölni ! Gaal Gaszton : Nem mondom, hogy nem kellett volna eltörölni, de amikor ez az ország gazdag volt, amikor ez az ország birta volna, amikor nem volt rá az országnak feltétlen szüksége, akkor nem akadt ennek az országnak egyetlen pénzügyministere sem . . . Fangler Béla: Mert akkor megéltek a tisztviselők a fizetésükből. Gaaf Gaszton :... aki ehhez hozzá mert volna nyúlni és aki ezt el merte volna törölni. Most azonban, amikor nyomorgunk, amikor az ország a tönk szélén áll, amikor ennek az államnak ragaszkodnia kell minden fillérhez, amelyet bevehet, most elérkezett az ideje annak, hogy ezeket a tisztviselői bélyegilletékeket, nyugtailletékeket stb. az állam beszüntesse? Fangler Béla: Most sem tudja fizetni! Gaal Gaszton : Én nem mondtam, hogy a minister ur ne tegye! Ha az államkassza megbírja, ám tegye, hanem bocsánatot kérek, adómentes osztályokat teremteni . . . (Ellenmondás a baloldalon Felkiáltások : Adót fizetnek !) Korányi Frigyes pénzügyminister : Nem adó! Gaal Gaszton : Kérem, az illeték is adó. Ne tessék szavakon nyargalni, mert az illeték is adó. Maga a törvényjavaslat mondja, hogy az illeték is csak másformáju adó. Ne méltóztassék szőrszálhasogatni. A lényeg az, hogy az állam e címen jó néhány milliót elenged. De van még egy más kérdés, amelyhez ugy látszik a kormány szintén nem mer hozzányúlni. Ma az ipari munkásoknak helyzete olyan, már azokban az iparágakban, amelyek dolgozhatnak, hogy ilyen konjunktúrája az egyes iparágaknak soha nem volt. Ma egy kőműveslegény 150 — 180 korona napibér mellett dolgozik, egy suszterlegény 250 koronát keres naponként, egy-egy szerelő, aki vidékre jön, kér órabért 20 koronát, teljes ellátást, uti költséget és az utazás idejére is fizetést; szóval egy ilyen kisiparos igy keres és ilyen kisipari és kézműipari vonatkozásokban olyan konjunktúra, olyan kereset van, amely minden egyéb konjunktúrát, talán a láncosokat kivéve, felülmúl. És mit látunk akkor, amikor egyegy ilyen ipari munkás 30—35—40 ezer koronát játszva keres meg egy esztendő alatt? (Mozgás.) Ezek a keresetek egészen adómentesek, nem nyúlnak hozzá. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ez nincs kimondva sehol! Gaal Gaszton : A kormány vagy nem tud, vagy nem akar hozzányúlni. (Mozgás.) "Viszont részesülnek az illetők abban a bénében is, hogy a magyar gazdától 500 koronás áron elvett búzából nyernek kedvezményes ellátást s pedig
