Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-99

À Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. évi szeptember ho 9-én, csütörtökön. 225 csak abban, hogy abszolúte szakértelem nélkül dolgozik. (Nagy zaj és ellenmondások balfelől.) Fangler Béla: Hát csak a zsidó tud szakértelemmel dolgozni? Avarffy Elek : Fáj, hogy nincs benne zsidó ? (Nagy zaj.) Sándor Pál : Csak az országnak fáj ! Gaal Gaszton : Nincs benne zsidó ? Tévedés, t. képviselő urak! Az üzleteket most is azok csinálják. Fangler Béla: Keresztény szájból lehet ilyent hallani! (Folytonos zaj.) Gaal Gaszton : Minden egyes felszólalásomban hangoztattam és fogom is hangoztatni, hogy ezt az országot a bajból semmi más ki nem húzhatja, mint a szabad-forgalom A szabadforgalom az az egyetlen eszköz, amely ösztönöz a munkára, amely a munkakedvet előidézi, a szabadforgalomban kireparálódnak mindazok a hibák, amelyeket egyébként a közgazdasági életbe való erőszakos belenyúlás előidéz és a szabad forgalom az egyetlen, amely kirekeszti különösen azt a világraszóló — jó pestiesen — azt az immár az utcán tenyésző panamát, amelybe a hatósági forgalomakadályozás ezt az országot belevitte. En csak egy kis virágot fogok a mélyen t. Nemzetgyűlés elé ide az asztalra letenni, amely élénken megvilágítja azt, »hogyan fest« egy ország közgazdasága akkor, ha azt illetéktelen és tudatlan bürokratikus intézmények konfundálják. Fábián István : Ugy van, ez teszi tönkre ! Gaal Gaszton : En nem mondom, hogy mindenkor a bürokrácia rosszakarata vagy vétkessége idézi elő a bajokat, mert hiszen vannak ott nagyon sokan, akiknél sem bűnösség és sem haszonlesés nincs, egyszerűen csak a bürokrácia — a rendszer — természetes tehetetlenségéből kifolyólag állanak elő ezek a kisérő bajok. Nem messze az én vidékemtől a múlt esztendőben egy nagy uradalomnak összes erdőkihasználási joga bocsáttatott áruba. Zárt ajánlati verseny volt kiirva. Óriási mennyiségű fáról volt szó, amely még lábán állt és ennek kitermelési jogát tette az uradalom zárt ajánlati tárgyaláson eladás tárgyává. Abban az időben, amikor ez történt, — körülbelül 1919 októberében, pontosan nem emlékszem a dátumra — a fának maximális ára méterenként ab erdő 50 vagy 55 korona volt ; ezt sem tudom egészen pozitív. Erre a zárt ajánlati tárgyalásra egy nagy faipari részvénytársaság adott be zárt ajánlatot 90 koronával a fa méterjéért akkor, amikor a fa maximális ára csak 50 korona volt! Természetes, hogy ez a nagy faipari részvénytársaság kapta meg az összes erdők kihasználási jogát. Alig hogy megtörtént a zárt ajánlat letárgyalása, alig hogy megkapta az a faipari vállalat az erdőkihasználási jogot, néhány rövid napra rá megjelent a kormánynak az a rendelete, amely NEMZETGYŰLÉSI NATLÓ. 1920—1921» — V. KÖTET. a tűzifa méterjét ab erdő 145—175 koronára emelte fel. (Nagy zaj jobbfel'ól.) így megérti az ember, hogy 90 koronát lehessen ajánlani olyan fáért, amelynek hatósági ára a versenytárgyalás idejében 50 korona volt. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: More tudták

I) Mivel pedig a többi versenyző, azok a kis falusi parasztemberek, a környékbeli gazdák, kereskedők s a környékbeli falvak értelmisége, akiknek legalább a fa egy részére szükségük lett volna, nem tudtak azt, hogy ilyen emelés van kilátásban, ezek természetesen a maximális árnál magasabb árat nem ajánlhattak. így került ez az egész famennyiség ennek a részvénytársaságnak tulajdonába, amely ezzel a kis üzlettel (pedig kétszeresét Ígérte a maximális árnak) sok-eok milliót szerzett magának, mig az az egész vidék teljesen fa nélkül maradt. Ilyen virágokat terem a gazdasági élet hatósági regulázása. De ki kell terjeszkednem még arra is, hogy megengedheti-e magának ilyen kis ország, mint amilyenek mi vagyunk, azt a luxust, hogy a legális, a tisztességes, a becsületes kereske* delmet is teljesen kikapcsolja? (Zaj balfelöl.) Rupert Rezső: Itt van a nagy baj! Gaal Gaszton : Nem vagyunk-e mi rászorulva azokra a kereseti adókra, amelyeket a kereskedelem, ha szabadon élhetne, ha szabadon mozoghatna és ha biztosan, ha becsületesen kereshetne, az államkasszába befizetne? Nem tesz-e tönkre egy országot az, hogy annak kereskedelme, amely már gyönyörűen koncentrálódott itt az ország fővárosába, külkereskedelme is, teszem faügyben, ahol az volt a helyzet, hogy aki Európában fát akart vásárolni, ha Szlavóniában, ha a Balkánon, ha Törökországban, ha Erdélyben, annak Budapestre kellett jönnie és itt kellett a kötést megcsinálnia, ma ez a fakereskedelem Budapestről egyszerűen elvándorolt és Bécsben bonyolódik le? így vagyunk, a kereskedelem más ágainál is. Rupert Rezső : Ugy van ! A trösztök ! Csupa tröszt ! Gaal Gaszton : Megengedheti-e magának egy tönkremenő ország azt, hogy jelszavak kedvéért, mert véletlenül ennek a kereskedelemnek nagy százaléka zsidó, azért, hogy mi most azt kiabáljuk, hogy mi keresztények vagyunk, hogy »kurzust csinálunk«, ezt a kereskedelmet az országból kiüldözzük és a vele járó sok százmilliós haszontól az államkasszát megfosszuk? Az én becsületes hitem és meggyőződésem szerint az a jelszó, amelyet méltóztatnak hangoztatni, nem ér fel avval a kárral, amelyet az ország ezen körülmények folytán szenved. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fangler Béla: Hála Isten, most már tudjuk, mire lyukad ki ez a beszéd. (Zaj.) Gaal Gaszton: Mindenesetre a józan ész politikájára t. képviselő ur! Nem látom a kormány intézkedéseiben azt a bizonyos fix irányt 29