Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-99
A Nemzetgyűlés 99, ülése 1920. évi produktiv munkáját ezzel visszakaphatná az ország mezőgazdasága. Szóval, t. Nemzetgyűlés, egy kis körültekintéssel, beosztással és eréllyel, mert ezt nélkülözöm legjobban a mélyen t. kormány eljárásában, nagyon sok ilyen.detail-kérdést meg lehetett volna oldani és az ország kiadásait igen nagy mértékben restringálni. Nehogy félreértessem, tartozom még hozzátenni, mélyen t. Nemzetgyűlés, eszem ágában sincs az ellen szólani, hogy ez az ország az erőfeszítés legvégsőbb határáig el ne menjen ott, ahol az ország véderejéről van szó. Mert hiszen minden nemzet annyit ér, amennyi a védelmi képessége. Különösen a mai élére állított helyzetben, amikor sohasem tudhatjuk, hogy melyik pillanatban fogják ezt az országot megrohanni, melyik pillanatban kell védekezni külső ellenségek ellem Amikor a belső rend fentartása is még igen.nagy áldozatot követel, olyankor az áldozatkészség legmesszebbmenő határáig mindenkor kész vagyok elmenni a hadsereg védképességének biztosítására. De a védképesség biztosítása még nem azt jelenti, hogy helytelen intézkedéseket tartsunk fenn és nem azt jelenti, hogy az ország rovására esetleg olyan kiadásokat csináljunk, amelyek más eljárás mellett megtakaríthatók. (Helyeslés jobbfelől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Szólnom kell még egyéb kérdésekről is, amikért valószínűleg megint az a vád fog érni igen sokak részéről, hogy belőlem a kulturálatlan, vidéki »vadember« beszél, amikor a Házban fel merek szólalni oly luxusintézmónyek ellen, aminőket a nagy, gazdag, hatalmas Magyarország megengedhetett magának, de aminőket ez a nyomorult, tönkrement és minden tekintetben kirabolt kis ország és kis nemzet tovább fenn nem tarthat. Kérdem, megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy operákat, nemzeti színházakat, mindenféle egyéb luxusintézményeket, óriási apparátussal berendezett különféle hivatalokat, mindenféle olyan tudományos intézeteket, amelyeknek csak elvont jelentőségük van és amelyek iránt egyébként a legnagyobb tisztelettel viseltetem, tartsunk fenn akkor, amikor tönkrementünk. (Mozgás a baloldalon.) Bocsánatot kérek, mélyen t. pénzügyminister ur, addig, amíg nagy ur vagyok, amíg "futja, addig áldozhatok kultúrára is, áldozhatok könyvtárakra, tarthatok magamnak, ha tetszik, udvari papot, áldozhatok — nem akarom megnevezni — egyéb luxuscikkekre is, de abban a pillanatban, amikor tönkrementem, ezzel eo ipso velejár, hogy mindezekről a mindenféle, egyébként tisztéletreméltó, szép, nagy vagy kellemes dologról lemondjak. Ugyanígy van az állam is, mert akkor, amikor egy országot oly katasztrófa ér, mint amilyen katasztrófa érte ezt a nemzetet, akkor bármi nemesek, bármi szépek, bármi tudományosak, bármi művésziek is a célok, azokat a berendezkedéseket, amelyek e szegény országnak milliókba és milliókba kerülnek, feltótlenül abba kell | szeptember hó 9-én, csütörtökön. 223 hagyni, ezeket a dolgokat a magánvállalkozásoknak kell átadni, és a kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy mindezektől a terhektől az ország megszabaduljon. (Mozgás és ellenmondások. Egy hang a jobboldalon : A foglyokat nem tudjuk hazahozni!) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Áttérek most kritikámnak azon részére, hogy vájjon az az eljárás, amit a t. kormány különösen a pénzügyi és gazdasági politikájánál követ, gazdaságilag helyes eljárás-e, hogy egy jól kitűzött célnak megfelel-e, hogy az az eljárás, amelyet a kormány ma követ, szemben Magyarország termelő osztályaival — és itt egyetlen termelőosztály van tulajdonképen, amely még működik — különösen a magyar gazdatársadalommal szemben (Ellenmondás.) ez a helyes, okos, gondos gazdálkodás ismérveit foglalja-e magában, vagy hogy ez a gazdálkodás nem u. n. rablógazdálkodás-e, amikor a gazda nem »feji«, hanem »levágja« a tehenet. (Mozgás.) A kormánynak összes intézkedéseiben, amelyeket eddig látunk, nélkülözöm azt, aminek pedig a legnagyobb jelentősége lenne az ország pénzügyi helyzetének helyreállításában, a termelésnek biztosítását, sőt, a termelés támogatását. Erről nem is beszélek. Támogatást eddig nem láttunk, de még biztosítást sem. Mert, mélyen t. Nemzetgyűlés, azt kérdezem én, hogy az az eljárás, amelyet a kormány Magyarország gazdaközönségével szemben még most is, a háború hatodik évében is művel, jelenti-e a termelésnek akár csak biztosítását is ? Hat évvel ezelőtt megjövendöltem, hogy ha nem a szabad forgalom alapjára helyezkednek a gabonatermelés terén, hanem folytatják azt a rendszert, amelyet itt Magyarországon, megcsináltak, amely a legrosszabbá, legkevésbé lukrativvá tette az összes mezőgazdasági ágak között a gabonatermelést, ennek józan ésszel és a mezőgazdaság szabályai szerint csak egyetlen egy következménye lehet, az, hogy a gabonatermelés ebben az országban mindig lejebb és lejebb száll, végül pedig egészen megszűnik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mélyen tisztelt minister ur ! Ezt én hat évvel ezelőtt megmondottam; végtelenül sajnálom, hogy az idő nekem adott igazat. Méltóztassék csak az országban szanaszét utazni; én egy vonalat járok, minden szombaton hazamegyek és hétfőn jövök vissza. A Balaton közepétől Budapestig az egész .vonalon ma, amikor már vetni kellene elkezdeni, — ezen az egész vonalon végig, Budapesttől Balatonboglárig jobbról balra figyelem a földeket — belátható területen belül nem látok 500 katasztrális hold szántást sem. Mit jelent ez, mélyen t. Nemzetgyűlés? Akkor, amikor a keverő szántásnak már régen meg kellett volna történnie, amikor már a vetőszántások kezdődnek, sőt meg kellett volna
