Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-99
t>22 A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. évi szeptember hó 9~en f csütörtökön. gad el az államkasszából, amelynek elfogadása egyenesen az összeférlietlenségi törvénybe ütközik. (Egy hang balfelöl: Tessék bejelenteni!) Jelentse be a képviselő ur maga, én már privátim figyelmeztettem rá. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Visszatérve az ország egyik legnehezebb kérdésére, a tisztviselőkérdésre, nélkülözöm a kormányban azt az elhatározottságot, azt az eréíyt, amit e kérdésben ki kellett volna fejtenie, mert 250.000 tisztviselő van itt, akiket az ország eltartani nem képes, tehát be fog következni feltétlenül az ország összeomlása, és akkor nemcsak *az a 250.000 tisztviselő fog teljesen tönkremenni, hanem tönkremegy maga az egész magyar nemzet is, amelynek tönkremenését megakadályozni pedig elsősorban kötelességük azoknak a férfiaknak, akik itt a bársonyszékekben ülnek. De a tisztviselők szempontjából nézve a dolgot, mélyen t. Nemzetgyűlés, vájjon a tisztviselők érdekében való-e ez az állapot? Hiszen az állam bármit kövessen el, bármit csináljon, szorítsa bár az adóprést a végietekig, ennyi tisztviselőt ugy ellátni, ugy fizetni, ahogy a mai viszonyok közt szükséges lenne, semmi körülmények között nem képes. A megoldás tehát, mélyen t. Nemzetgyűlés, csak az lehet, hogy a tisztviselők közül mindazokat, akik akár koruknál, akár szolgálati idejük rövidségénél, akár in agánvagy onuknál fogva az állam szolgálatából elbocsáthatók, (Egy hang jobbról : Elsősorban magánvagy onuknál fogva!) azok minden körülmények között elbocsáttassanak és az állam ettől a tehertől magát megszabadítsa. A megmaradó tisztviselőket azután fizetheti az állam ugy, hogy azok a mai viszonyok közt is tisztességesen megélhetnek (Altalános helyeslés.) és akkor a jól fizetett tisztviselőktől meg is követelheti az állam azt az intenzív munkát, amivel minden tisztviselő a fizetéseért az államnak tartozik. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! A tisztviselőkérdéssel kapcsolatban rátérek arra is, ami az állami hivataloknál a dologi kiadásokkal való rettenetes pazarlást illeti. Végtelenül sajnálom, hogy ezen a téren sem látok elhatározó lépést. A pénzügyminister ur bejelentette már, nem.tudom, itt a Házban, vagy a pénzügyi bizottságban és hallottuk, hogy az állami autózás terén megfelelő restringálások történtek a legszigorúbb eljárás szerint és ugy tudom, minden ministerium csak két autót tarthatott meg, a többit az állam * konfiskálta. Ezzel szemben vagyok bátor a t. minister ur figyelmét felhívni arra, hogy ma is látom még az autókat meglehetős mennyiségben szaladgálni, ma is látok autókat kijönni időszaki kormánybiztos urak elé a vasútra, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) oly kormánybiztos urak elé, akiknek ott kint is, ahol működnek, egykét autó áll rendelkezésükre, sinautókon is szaladgálnak államköltségen egyik fürdőhelyről a másikra. Amig én ezeket az állapotokat látom, addig, bocsásson meg nekem a mélyen t. minister ür, ha egész tárgyilagosan és higgadtan kénytelen vagyok konstatálni, hogy azt az erélyt, amit a dologi kiadások megszorítása terén is a hivatalokban ki kellene a kormánynak fejtenie, bár annak beharangozását hallottuk, de magát az erélyt, a takarókosságot nem tapasztaljuk. (Ugy van / jobbfelöl.) Áttérek, t. Nemzetgyűlés, arra a másik térre, amelyen megint rendkívül sokat lehetne az államnak megtakarítania. Ez épen olyan kényes kérdés vagy talán még kényesebb, mint a tisztviselői kérdés, mert hiszen ez a nemzetvédelem kérdése. A katonai kiadásokról épen olyan őszinteséggel kell beszélni, (Ugy van! jobbfelöl.) mint, amilyen őszintességgel ós kötelességérzéssel tettem szóvá azt a másik kérdést is, amely olyan nagy ellenmondást váltott ki a túloldalon t. képviselőtársaimtói. En azt tapasztaltam, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a katonai kiadások terén is nagyon sokat lehetne megtakarítani. A legújabb időkben történtek sorozatos, magasrangu főtiszti kinevezések, amelyek normális pénzügyi viszonyok között, oly országban, amely anyagilag teljesen talpon áll, igazságosak, helyesek, soron valók lettek volna, de hogy egy oly országban, amely a vagyoni tönk szélén áll, hogy ebben az országban még az igazságos, helyes és soron lévő ilyen sorozatos magasrangu kinevezések is helyesek-e, pénzügyi helyzetünknek megfelelőek-e, ennek elbírálását a mélyen t. pénzügyminister úrra bizom és az egész t. kormányra, amely e dolgokért végeredményben felelős. De vannak a katonai kiadások terén" számtalan oly más dolgok is, amelyek egy kis számítással, takarékossággal helyesen és jól, másképen is megérthetők lennének. Hallok, mélyen t. Nemzetgyűlés, altiszti fizetésekről, amelyek 40—46.000 koronára rúgnak. Altisztek szolgálnak, akiknek hat-hét tagból álló családjuk van és ennek folytán családi pótlékkal együtt belekerülnek az államnak évenként 40—46.000 koronájába. Arányban áll mélyen t. Nemzetgyűlés az a szolgálat, amit egy altiszt tehet, ezzel a fizetéssel, amit egy nyomorult országnak kell pénzügyi bajai között kiizzadni ? (Ugy van ! jobbfelöl) Ezek mind olyan apróbb tételek, amelyeknek megfelelő eréllyel, körültekintéssel való kezelésével a mélyen t. kormány végeredményében mégis nagy összegeket takaríthatna meg, mert semmi akadályát nem látom annak, hogy pl. a tisztviselői karnak fiatalabb, 30 éven aluli tagjai, akiket az állam esetleg kénytelen elbocsátani, el ne helyezkedhetnének abban a kis hadseregben, amit ez az ország fentart és ott mint katonák ne szolgálhatnák hazájukat. Viszont azok, akik most ott vannak, szívesen mennének haza családjuk körébe ós ' akiknek
