Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-99

i szeptember hó 9-én, csütörtökön. 218 A Nemzetgyűlés 99. ülése 1920. év viselő urakat a Nemzetgyűlés megválasztott jegyzőinek jelentem ki. Ezek után következik a napirend szerint némely illeték, totábbá az értékpapirforgalmi adó és a játékkártyabélyeg felemeléséről a pénzügyminister törvényjavaslata. A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés S (Halljuk ! Halljuk !) A törvényjavaslattal kapcsolatos felvilágosítások megadásával Varga Imre közigazgatási biró urat szeretném megbízni. Kérem méltóztassék az erre vonatkozó engedélyt a házszabályok 214. §-a alapján megadni. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök : A Nemzetgyűlés megadja az engedélyt. Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Milcsevics János! Milcsevics János: T. Nemzetgyűlés! A némely illetékekre és adókra, illetőleg azok felemelésére vonatkozó törvényjavaslatot általánosságban elfogadom ; a részletes vita során azonban leszek bátor némi módosításomat a javaslatot illetőleg előterjeszteni. Ez alkalommal engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy különösen egy szempontból kifogásoljam a törvényjavaslatot és pedig szociális szempontból. A kisemberek érdekeinek képviseletét kellőképen megvédve nem látom. Akár a fokozatos illetékek, akár pedig az adminisztratív bélyegilletékek vagy az Ítéleti és felebbezési illetékek mérvét nézem, az emelkedés a kisebb tételeknél oly óriási módon mutatkozik, amely nincs arányban a mai értékekkel. A pénzügyminister ur talán elfelejtette azt mérlegelni, hogy ma nagy értékemelkedés van. Például, hogy illusztráljam a dolgot : ha egy szegény ember eladja a tehenét, 30.000 koronát kap érte, tehát mindjárt 30.000 korona érték után kell neki per esetén illetéket fizetni és ugy az Ítéleti illeték, mint a beadványi és felebbezési illeték a törvényjavaslat szerint igen súlyosan érinti. GaaS Gaszton : Ez tévedés ! Milcsevics János : Ezt csak példaképen hozom fel. Az a tehén valamikor békében 60—80 korona volt. (Félkiáltások balfelől: Sohasem volt 60—50 korona ! Ugy van ! Ugy van !) • Sándor Pál : 200 koronán alul nem lehetett tehenet kapni !• Milcsevics János: Volt olyan jó világ, amikor 50 koronáért is lehetett venni. (Ellenmondások.) T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslatnak másik hibája az, ami az előző törvénynek is hibája volt, hogy. az ingók adásvétele után illetéket nem szab ki. A bélyegilletéki törvények és szabályok hivatalos összeállításának kiegészítő részét képező illetéki díjjegyzék I. tétel 2. jegyzete értelmében ha az ingó és ingatlan ára kialkudott összvételárt képez, abban az esetben az ingó is ugy biráltatik el, mint az ingatlan, vagyis vételi illeték alá esik. Ha azonban nem képez kialkudott összvételárt, akkor az ingóság* — mint szóbeli szerződés tárgya — egyáltalában nem esik ilietékezés alá. A törvényjavaslat, — azt hiszem, a második vagy harmadik szakaszban — azt mondja (olvassa): »Ingó dolgok visszteher mellett való átruházása, ha arról okiratot állítottak ki, III. fokozatú illeték alá esik.« Ha már ezt megállapította, akkor ki kellett volna a t. pénzügyminister urnák a javaslatában mondani az egyéb ingóságokra nézve kötött szóbeli adásvétel után is a III. fokozatú illetéket. Mert például: vesznek egy ingatlant 10 millió koronáért, természetesen a rajta lévő ingóságokkal együtt; mondjuk, az ingóságok értéke 5 millió korona. Egyszerűen szóbeli szerződést kötnek és így csak. az ingatlan után : 5 millió korona után fizetnek illetéket, a másik 5 millió koronára vonatkozó, a szóbeli vétel után pedig semmit sem fizetnek. A pénzügyminister ur ezt a hibát a részletes vita során még helyesbithetné és erre kérem is ; mert milliókat jövedelmez majd az államnak. Egyébiránt, t. Nemzetgyűlés, nekem a törvényjavaslat ellen kifogásom nincs, a részletes vita során fogom előterjeszteni kisebb módosító javaslataimat. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Gaal Gaszton! Gaal Gaszton: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt a törvényjavaslat tulajdonképeni bírálatára áttérnék, legyen szabad pár szóval visszatérnem e törvényjavaslat napirendre tűzésének körülményeire. Méltóztatnak tudni, hogy a múlt szombaton épen ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása kapcsán én voltam kénytelen a Ház tanácskozási és határozatképességét többizben is megállapittatni, illetve az elnök urat kérni arra, hogy a házszabályok 195. §-a alapján a tanácskozási képességet megállapítani szíveskedjék. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha visszatekintünk a Nemzetgyűlés elmúlt egypár ülésének napirendjére és ha meg méltóztatnak nézni a szeptember 2-iki, csütörtöki napirendet, ezen a napirenden 5-ik tárgyként szerepel »ez« a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk. A szeptember 3-iki, pénteki ülés napirendjén ez a törvényjavaslat egyáltalában nem szerepel, a napirendrőllevétetett. Egészen bona fide hihette tehát mindenki, aki e javaslathoz hozzászólni kivánt, hogy ennek a javaslatnak a napirendre tűzése a közeli napokban egyáltalában nem szándékoltatik s akiknek esetleg otthon dolguk volt, tekintettel arra, hogy a Ház 3—4 napi szünet előtt állott, ugy oszthatták be idejüket, hogy szombaton reggel hazautaznak. Pénteken, tehát azon a napon, amelyre ez a javaslat napirendre tűzve egyáltalában nem is volt, az elnöki napirendi indítvánnyal szemben, amelyet az elnök ur „szombatra javasolt s amely