Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-98
208 A Nemzetgyűlés 98. ülésé 1920. évi szeptember hó 4-én, szombaton. azokat a várakozásokat, amelyeket hozzáfűztünk. Ezt a rendeletet tehát fenn fogom továbbra is tartani. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! A vallásos közoktatásügyi minister urnák fényes elokvenciával előadott válaszára néhány észrevételt óhajtok termi. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a vall-ásés közoktatásügyi minister urnák amaz állítása, hogy nagyon sokan ezt a rendeletet olykép akarják magyarázni, mintha az a zsidóság ellen jött volna létre, engem egyáltalában nem érinthet, mert ezt én sohasem állítottam, sőt épen az ellenkezőjét állítottam, hogy t. i. ez a rendelet a magyar keresztény gyermekek ellen hozatott. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : A statisztika az ellenkezőjét bizonyítja. Drozdy Győző : Állításomat bizonyítani fogom. A minister ur azt mondotta, hogy sajnálja, hogy ez alkalommá^ nem áll módjában statisztikával szolgálni. En megnyugtatom a minister urat, ne méltóztassék ezt a statisztikát sajnálni; én azt sem pro sem contra nem óhajtottam kihasználni, mert nálam ez a kérdés elvi kérdés. Egészen mellékes lett volna, ha a minister ur megállapitotta volna statisztikai számadatokkal, hogy 30—40 százalék volt az elesettek száma, mert én az elvi szempontot nézem. Az elvi szempont pedig elsősorban ott kapcsolódik a minister ur felfogásába, amikor azt mondja, hogy hiszen aki elesik, a polgári iskolában folytathatja tanulmányait. Kérdem a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy ha mindazok, akik elestek, a zsúfolt polgári iskolába kerülnek, vájjon nem lesz-e a polgári iskola zsúfolt, vájjon lesz-e a gimnáziumból kiszorult gyermekeknek megfelelő helye. Mert nem mindegy-e, hogy az egyik vagy a másik iskola zsúfolt? (Zaj és ellenmondás balfelöl.) Hiszen önök sem jártak Pestalozzihoz iskolába. Ehhez a kérdéshez én mindenesetre jobban értek, mint önök. Gunda Jenő : A gimnázium másra nevel, mint a polgári ! ( Ugy van ! balfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Drozdy Győző : Az én felfogásom igenis az, hogy magas ez a százalék, amely elesett, akkor a polgári iskola lesz túlzsúfolva, ha meg kicsi, akkor nem volt érdemes megcsinálni ezt a felvételi vizsgálatot, amelynek módszere ellen emeltem itt kifogást és amelyről a vallás- és közoktatásügyi minister ur épen nem győzött meg, hogy helyes volna. Usetty Ferenc: Egészen nyugodtan rábízhatja ! Drozdy Győző: Én nem hozok ide olyan eseteket, amilyenekkel a napisajtó próbálkozik, hogy egyes kitűnően tanuló, zsidógyerekek esetét hozza, nyilvánosság elé. Én kitűnő keresztény gyermekeket tudnék mutatni a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. Megtudnám mutatni azt is, hogy édesatyák és anyák olyan bizonyítványokat, olyan kiskönyvecskéket hoztak ide, amelyekből nyilvánvaló volt, hogy annak a tanulónak nem volt más osztályzata, mint tiszta kitűnő — még jeles sem volt beleírva — és ez ' a tanuló a felvételi vizsgán megbukott. Huszár Elemér : A tanítókat dicséri a bizonyítvány ! Drozdy Győző : Nem a tanítókat, de a gimnáziumi tanári kart dicséri. Tudnék eseteket elmondani a kerületemből, amikor pl. egy tiszta kitűnő magyar gyerek, Kálóczy Ferkó, Galambóbon, a nagykanizsai gimnáziumba való felvételi vizsgát akarta letenni, és ott mi volt a felvételi vizsgán a kérdés ? Az, hogy : »Az apád Drozdyra szavazott ugy-e ? A te apád volt Drozdy főkortese?« — és megbuktatták! (Derültség a szélsöbaloldalon. Zaj.) Gunda Jenő : Kibujt a lóláb ! (Zaj.) Drozdy Győző : Igenis, ha egy keresztény magyar gyerekről van szó, akkor az én meggyőződésem tiltakozik és azt semmiféle argumentummal eltemetni nem engedem. Gunda Jenő: Az a baj: kortézia! Szabó József (budapesti) ; Ki az a keresztény magyar gyerek, Drozdy? Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! Azonban ez nem jelenti azt, hogyha igazságtalanság történik esetleg egy zsidó gyerekkel, hogy én helyeselném ezt az álláspontot. Mert ha igazságtalanságot követnek el bárkivel szemben, bármilyen • vallású is az, én mindenkor az igazság mellé fogok állani. Gunda Jenő: Száli, te dicsekszel. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Drozdy Győző: Itt kapcsolom beszédembe azt a dolgot is, amire a kultuszminister ur célzott, Olaj Juditnak az esetét. Gunda Jenő: Halljuk a Simon Judit esetét! (Derültség.) Drozdy Győző : Ezt a kis gyermeket csakugyan a kívánságomra elküldöttek hozzám. Somogyi István: Maga volt a bérmaapa? (Derültség.) Elnök : T. képviselő urak, ez nem kabaré, hogy ilyen közbeszólásokat tegyenek. (Helyeslés.) Drozdy Győző: Én tudományos módszerekkel több pedagógussal együtt megvizsgáltam ezt a gyermeket; nem azzal a módszerrel, amelyet én találtam ki, hanem azzal a módszerrel, amely szerint az egész művelt világon vizsgálják a gyermekeket. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Melyiket? Olaj Judithot?
