Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-98

A Nemzetgyűlés 98. ülése 1920. évi szeptember hó 4-én, szombaton. 207 a tehetség védelméről volna szó, a tehetség meg van védve azzal a lehetőséggel, hogyha az a tehetség kibontakozik a polgári iskolában az első, második, harmadik, negyedik osztály folyamán, módjában van neki igen könnyűszerrel a középiskolába átmenni. A tehetségnek útja tehát elvágva egyáltalán nincs. Ne méltóztassék, azt mondani, hogy amely gyermek tehetséget érez, aki tényleg ós komolyan tehetséges, az vissza fog riadni attól a különbözeti vizsgától. Ha visszariad, akkor a munkától riad vissza, attól a munkától, amely tényleg szükséges ahhoz, ' hogy valaki komoly képzettségre tegyen szert. Akkor, ha meg is van a tehetsége, hiányzik hozzá az akaratereje és szorgalma, már pedig tudományos képzettséget elérni nem tud az, aki csak tehetséges, ahhoz szorgalom és akaraterő is szükséges. Ha pedig ez megvan, akkor a polgári iskolából minden tehetséges, szorgalmas, akaraterős gyermek át tud menni a középiskolába, tehát nincs elvágva az útja egyetlenegy tehetségnek sem attól, hogy középiskolai képesitést nyerjen. De igenis, el fogjuk érni azt, hogy sokan nem fognak azért menni a középiskolába. Nem fognak menni azért, mert a középiskolánál ugy van, ha egyszer egy gyermek megkezdette középiskolai tanulmányait, akármilyen keservesen, akármilyen nehezen megy az, ő is próbálja, a szülő is szorítja és igy kölcsönös erőlködéssel kényszeritik a gyermeket és a gyermek önmagát, hogy valamiképen átvergődjék a nyolc osztályon a tanári kar terhére, a pedagógia kárára, esetleg a saját szerencsétlenségére. Átvergődik azért, mert senki sem akarja azt a pályát, amely a szeme előtt van, egykönnyen elengedni, és ha neki egy magasabb pályát tűzött ki a szülői ambíció, avagy a saját ambíciója is, mint a milyenre a képessége predesztinálja, nehezen fog abból engedni és vészit éveket csak azért, mert idejében nem mondták meg neki azt, hogy nem ez a pálya való neki, hanem egj másik, amely más tehetségek kiművelésével époly értékes, époly helytálló tagjává teheti őt a társadalomnak, mintha diplomát szerez, egy középiskolai retortán menve előbb keresztül. Mert a tehetséget nem a gimnázium szüli és nem a polgári temeti el. A tehetség, ha csakugyan tehetség, minden körülmények közt fog érvényesülni ; az egyik, mint tanár, a másik, mint mérnök, a harmadik, mint iparos vagy akárminő más formában, A maga tehetségének megfelelő munkakört fog tudni betölteni és evvel az illető az összességnek is, önmagának is kétségkívül hasznára lehet. Azt kérdi Drozdy t. képviselő ur, hogy van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a középiskolába való beiratkozást megelőző felvételi vizsgálatok tárgyában kidolgozott rendelete borzalmas eredménnyel végződött. Nincs tudomásom róla, Azt kérdi továbbá, hogy van-e tudomása arról, hogy ez a rendelet elsősorban a szegény és falusi gyerekeket sújtja. Nincs tudomásom róla. Végül azt kérdi, van-e tudomása arról, hogy ez a rendelet nemcsak antiszociális és antikulturális, hanem törvényellenes is, amelynek kiadásához nem volt joga. Nincs róla tudomásom, mert a kivételes intézkedésekről szóló törvény alapján ennek a rendeletnek a kiadásához igenis jogom volt. Az 1915. évi XIII. tcikk világosan alludál reá. Ami azt illeti, hogy hajlandó vagyok-e visszavonni ezt a rendeletet, erre azt válaszolhatom, hogy nem vagyok hajlandó. (Helyeslés és taps balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem és tudom nagyon jól, hogy minden olyan reformba, amelybe bele lehet magyarázni erőszakosan tendenciát, az mindjárt bele -is magyaráztatik. En nem engedek ebbe a rendeletbe semmiféle tendenciát belemagyarázni, csak azt a tendenciát, hogy tehermentesíteni kell a középiskolákat is, a tehetségtelenebb gyerekeket el kell terelni arról a pályáról, amelyre nem valók. Ha később bebizonyosodik, hogy oda valók, még mindig módjukban van erre a pályára térni. El kell érnünk azt, hogy a középiskolákba is olyan anyag kerüljön, amellyel a tanárnak és a tanítónak eredményesen lehet foglalkoznia. El kell érnünk azt, hogy a magyar állam iskoláiban olyan szellem honosodjék meg, amely kitartó munkát követel mindenkitől és a kitartó munkára képes alanyokat véve számba, a kitartó munkára tényleg nevelni tud. Én azt hiszem, hogy nem követtem el semmit a kultúra ellen evvel a rendelettel. (Helyeslés.) Nem követtem ei semmi olyant, amitől a magyarságot, magyar kereszténységet félteni kellene. Nem követtem el semmi olyant sem, amitől a zsidóságot kellene félteni. A számadatok mutatják. Nem követtem el olyant, ami pedagógailag helyt nem álló, mert pedagógusok követelték a felvételi vizsgát, és ők állítják ki róla azt a bizonyítványt, hogy ez a rendelet semmiféle rossz eredményt nem szült. És ha lesznek pedagógusok, akik ezt kifogásolják, akkor azt mondom ezeknek, méltóztassanak várni egy esztendeig. Egy esztendő után be fog bizonyosodni az, hogy mit tudott elérni a tanári kar avval az anyaggal, amelyet most kapott. Ha az eredmény rosszabb lesz, mint volt az eddigi, ha csakugyan tehetségek szorultak le, ha az mutatkoznék, hogy hiányoznak azok az igazi nagy tehetségek, akikből kulturembereket lehet nevelni, ha az mutatkoznék, hogy ezek hiányoznak azért, mert őket egy heródesi vizsga eltávolította a gimnázium falai közül, akkor azt hiszem, az én utódom készségesen hajlandó lesz a felvételi vizsgálat rendszerén változtatni. Eddig azonban szükségesnek tartottuk, az eredmény is beváltotta