Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-98
206 A Nemzetgyűlés 98. ülése 1920. évi szeptember hő 4-çn, szombaton. Haller István vaflás- és közoktatásügyi minister : Citálom a képviselő ur szavait : »Ez tudományos megállapítás. Tessék megnézni a Nagy László-féle fejlődési görbénket, amelyek tudományos szaklapokban megjelentek, s amelyekről mi pedagógusok éveken keresztül vitatkozunk (Derültség a baloldalon. Felkiáltások : Mi, tudósok!) s elismertük azoknak helyességét. Tessék megnézni ezeket a fejlődési görbénket, hogy fejlődésében lassan-lassan bontakozik ki minden tehetsége ugy, mint a sziklarózsának.« Nem tudok mást kiolvasni, akármeddig olvasom, mint azt, hogy azt méltóztatik mondani, hogy bizonyos korban a magyar gyermek szellemi képessége sokkal kisebb, gyengébb, kevésbé fejlett, mint a zsidó gyermekek képessége. Ezeket a fejlődési görbéket lehetett megcsinálni sok mindenféle módszerrel és sok mindenféle titkolt vagy nem titkolt szándékkal, (Felkiáltások balfelöl : Ez az !) ezek a görbék azonban minket nem érdekelnek. Mi ismerünk görbe utakat, amelyeken hasonló módon jutnak valami megállapításhoz, melynek az igazsághoz vajmi kevés köze van. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) De bárminő görbék alapján sem vagyunk hajlandók akceptálni egy pillanatig sem, semmiféle formában, még az illető szakpedagógusok kedvéért sem, hogy a magyar gyermek élete fejlődésének bármelyik pillanatában alantasabb volna tehetség dolgában, mint más gyermek. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Usetty Ferenc : liorabach-utcába jártak a pedagógiából! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés"! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban cikket is olvassam az újságban, amely azt követeli, hogy mindenekelőtt a falusi iskolázást tegyük eredményessé először azzal, hogy lehetőleg kötelezzük a gyermekek szüleit arra, hogy a gyermekeket csakugyan küldjék el az iskolába a megfelelő időn keresztül és azután követeljük a tanári és tanitói testülettől, hogy végezze el becsülettel azt a munkát, amelyet abban az osztályban el kell végezni Yan szerencsém a Nemzetgyűlésnek tisztelettel jelenteni, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat hetek óta készen van, az iskolai látogatási kötelezettség erősebb biztosításáról, és módjában lesz majd a t. képviselő urnák s az illetőnek is, aki ezt a cikket irta, meggyőződni arról, hogy ebben a tekintetben is megtörténik az, ami a mai körülmények között lehetséges. Igenis, arra fogjuk kötelezni a szülőket, hogy a gyermekeiket az iskolától ne vonják el mellékes szempontok miatt, és arra fogjuk szorítani — de hiszem, hogy egyáltalán nem is fog kelleni szorítani — a tanitói testületet, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekezzenek mindazt az anyagot megemészteni és feldolgozni, ami az elemi iskolák számára van előírva. Hogy egyébként ilyen kérdésekben még pedagógusok is milyen felületesen irnak és | veszik maguknak a jogot arra, hogy kritizáljanak, jellemző ez a cikk, amely azt mondja: »Egész őszintén meg kell mondani az ország közvéleménye előtt, hogy tanítóságunk képzettsége nem felel meg annak a mértéknek, — tisztelet a kivételnek — amelyet a kor követel. Ez nem az én felfedezésem, erről évek óta ankéteznek. G-yökeres lépés azonban mindezideig nem történt. Legyen elég bátorsága a kultuszminister urnák ahhoz, hogy erős kézzel nyúljon a tanítóképzés kérdéséhez és korszerű szakemberekkel ajándékozza meg az országot.« T. Nemzetgyűlés! Amint voltam bátor bejelenteni, megtörtént ez a reform, amennyiben a tanítóképzést négy évről hat esztendőre emeltem fel.. . (Elénk helyeslés a baloldalon.) Usetty Ferenc: Nagyon okos dolog! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister :.'.., amelyről ugyan Drozdy képviselő ur, mint másik pedagógus megállapítja, hogy ez nem helyes és hogy rossz. Drozdy Győző : Nem ez a rossz, hanem az, ahogyan csinálta! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Lehetséges, hogy Drozdy képviselő ur jobban csinálta volna. (Derültség.) Ha majd az ország közvéleménye módot fog adni Drozdy képviselő urnák arra, hogy csinálja meg a törvényt, remélem, hogy én mint kritikus, jobb kritikát mondhatok a működéséről. (Derültség balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) De hát ez a kritika is elkésett, mert ezt már megcsináltuk. Hogy rosszul-e vagy jól, arra már a múltkor megjegyeztem, hogy ezen a reformon szakférfiak esztendőkön keresztül törték a fejüket; ez nem máról-kolnapra született meg és nem az én fejemben, hanem megszületett azokban a koponyákban, amelyekben kétségkívül van elég gyakorlati tapasztalat s megszületett azok kezén keresztül, akik eddig, talán évtizedeken át, pedagógiával foglalkoztak s akikről nemcsak jogom van feltételezni, de kötelességem is feltétezni, Drozdy t. képviselőtársunkkal szemben is, hogy igenis, amilyen reformot ők kidolgoztak, amelyhez hozzájárultak és amelyhez való hozzájárulásra engem kértek, az egy meggondolt, helyesen koncipiált reform, amelynek jó vagy rossz voltát esetleg egyik vagy másik vonatkozásában az élet fogja megmutatni, de semmi esetre sem olyan kritika, amely látatlanban és tapasztalás nélkül akar ítéletet mondani arról a pedagógiai munkáról, amely ezt a reformot megelőzte. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Ugy van odaállítva ez a felvételi vizsga, mintha ez valaki számára örökre elvágná a középiskolai képesítésnek lehetőségét. Hát ez nem igaz. Aki má elmegy polgáriba, annak módjában van az első év után gimnáziumba iratkozni. Módjában van minden osztály után átlépni s mindössze egyetlen tantárgyból I kell különbözeti vizsgát tennie. Ha itt tényleg
