Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

14 A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. egyedül a büntetőjogi kodiíikációnak, hanem, a politikai felszabadításnak kérdésévé is vált ez. Mert a botbüntetés mindig csak akkor divatozott, amikor kevesek uralkodtak és sokan görnyedtek. (Ugy van! jobbfelől.) A botbüntetések és a testi büntetések mindig csak egyes hatalmasok­nak kezében volt az az eszköz, amellyel ember­társaikat páriákká és rabszolgákká sülyesztették. A botbüntetés a reakciónak, a sötétségnek volt az eszköze, szemben a felvilágosodással, szemben a haladással, szemben a demokráciával. A de­mokrácia nem tűri a botbüntetést, általános választójog és botbüntetés egymást kizárják. ( Ugy van ! jobbfelöl. Zaj balfelöl. ) Engedelmet kérek, hangom talán kissé ma­gasabbra emelkedett. Nem szokásom, nem szere­tek provokálni, de valahányszor a régi magyar jogot nézem, valahányszor a régi 48-as idők történetét olvasom és tanulmányozom, mindig extázisba jövök, ( Felhiáltásoh : Látjuh!) mert mindig látom, hogy épen a nemesi rendnek és a főúri rendnek tagjai, a legnagyobb elmék a történelmi osztályból akartak jogokat juttatni a kitagadottaknak és elnyomottaknak. En ezt látom, ezt tapasztalom és ez emeli a lelkemet. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Keservesen tapasztalták sokan! Bródy Ernő : Ne tessék mindig a lánckeres­kedőkre és az árdrágitókra gondolni! Es most jövök ahhoz a ponthoz, ahol le kell szállni ebből a magasságból. A közéleti korrupciónak, az em­ber élete elleni bűncselekményekhez nincs köze, ez mindig volt. A halálbüntetés tekintetében — a lefolyt háború után ­z ~ nem vagyok talán olyan szigorúan abolicionista állásponton, mert ez a háború után nem megfelelő érv . . . Gaal Gaszton : Kezdjék el a gyilkos urak ! Bródy Ernő: Nagyon helyesen mondja t. képviselőtársam, hogy a halálbüntetésnél döntő érv az, hogy kezdjék el a gyilkos urak ! Lehet­nek, mondom, ezen az állásponton és tényleg nem higgadtak le annyira a közviszonyok, hogy amikor egy nagyon gonosz bűncselekményt lá­tunk, akkor ma már a halálbüntetést eltöröl­hessük. En tehát konciliáns vagyok és meg­alkuszom a helyzettel és a viszonyokkal. De viszont állitom azt, hogy ugy, amint ez a tör­vényjavaslat kontemplálja, amint ez a törvény­javaslat kiterjeszti olyan bűncselekményekre, amelyek nem a zsidók ellen mennek, hanem a magyar parasztok ellen . . . Meskó Zoltán : Ne fájjon magának a- ma­gyar paraszt ! Bródy Ernő: Nekem a méltatlanság fáj; én az igazságért küzdök. Legyen az zsidó, legyen az jobbágy, legyen az ur, legyen bármilyen val­lású : én nem a vallást, hanem az embert nézem. Meskó Zoltán : Miért nem mondta el ezt tíz év előtt? Bródy Ernő : En mindig igy beszéltem. A testi sértés bűncselekményében, amelyre a botbüntetés kontempláltatik, én nem látom a évi augusztus hő 25-én, szerdán. zsidókat olyan nagyon találva. Nem nagyon látom, hogy a zsidók olyan gyakran követnének el testi sértést, vagy az ember élete elleni bűn­cselekményeket. (Zaj.) Ne méltóztassék összezavarni a dolgokat. Itt azt mondja igen t. képviselőtársam, az előadó ur, hogy a bűnösöknek egy egészen uj • kategóriája keletkezett, pedig csupa régi bűncselekményről van szó. Ha nézem, hogy milyen bűncselekményre akarják behozni az árdrágitók kivételével, akikre vonatkozólag már egy másik törvény intézkedik, azt látom, hogy csupa a büntetőtörvénykönyv­ben megállapított bűncselekményekre. íme itt vannak a szemérem elleni bűntettek, az ember élete elleni bűntettek, a testi sértés bűntette és szándékos vétsége, a személyes szabadságnak ma­gánszemélyek által történő megsértése, a magán­laknak magánszemélyek által történő megsértése, a lopás bűntettének és vétségének esete, a rablás bűntette, a zsarolás, az orgazdaság és a csalás bűntette és vétség bűnpártolás, a közokirat­hamisitás és a magánokirathamisitás bűntette. Meg méltóztatnak engedni, hogy kissé jogá­szilag beszéljek erről a kérdésről. Azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy gondoskodni kellett egy törvényjavaslatról, amely a cselek­mény elkövetésében nyilvánuló durva erőszakos­ságot bünteti. Engedelmet kérek, micsoda durva erőszak van a közokirathamisitás*bán, micsoda durva erőszak van a magánokirathamisitásban ? Azok a legfinomabb, legkomplikáltabb bűn­cselekmények. Budaváry László : De erkölcstelenek ! Bródy Ernő : Agyafúrt embernek kell lennie, aki ezt elköveti, de micsoda durvaság van ebben ? Budaváry László: Lelki durvaság! Bródy Ernő : Ezeket a bűncselekményeket épen ellenkezőleg a durvaság ellentétével, a leg­nagyobb finomsággal kell elkövetni. (Nagy zaj balfelöl.) Ezek a legkomplikáltabb bűncselek­mények. Haller István vallás- és közoktatásügyi mi­nister : A csalás a legnagyobb finomság ! (Zaj.) Bródy Ernő : Eelvilágosithatom a minister urat. Az az érv, amely azt mondja, hogy »durva erőszakosság«, jogász előtt nem áll meg a köz­okirathamisitásra és a magánokirathamisitásra. Ezt semmiféle rabulisztikával velem szemben jogászember bebizonjdtani nem tudja. Durva erőszakosságot ezeknél a bűncselekményeknél kimutatni nem lehet. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy a fel­szaporodott bűncselekményekre kell behozni. Tehát nagy előzményei vannak ennek az intéz­kedésnek. Szeretném látni, hogy micsoda előz­ménye és statisztikai megállapítása van a t. igazságügyi kormányzatnak pl. a csalárd bukásra. Csalárd bukás nem követhető el a háború alatt, mert a háború alatt a moratórium folytán cső­döt nem rendeltek el, ugy hogy egyetlenegy csődeset sincs. A csalárd bukásnak alapfeltétele az, hogy vagyonbukott legyen az illető, azonban

Next

/
Thumbnails
Contents