Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-98
A Nemzetgyűlés 98. ülése 1920. év ték oly értelemben, hogy az elnök urnák mit kötelessége és mit nem kötelessége elrendelni, -— én nem vagyok ugyan hivatva arra, hogy az elnöki tekintélyt bármiféle tekintetben is védelmezzem — de a t. képviselő urak azon felfogásával, hogy itt nem lenne joga bármely képviselőnek a házszabályok 15. §-a alapján a tanácskozási képesség megállapítását kérni, a leghatározottabban szembeállok. Mert hiszen ha a t. képviselő urak okoskodását elfogadnék, akkor meg lehetne itt csinálni azt, hogy egy napnak a reggelére berendelnék a tanácskozási képességhez szükséges képviselő urakat, megállapítanák a tanácskozási képességet és akkor szépen hazautaznának és a legfontosabb javaslatokat 7—8 képviselő jelenlétében tárgyalnák le. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőhalóidalon. Ellemnonäctsolc half elöl és a középen.) Miután a 195. §. világosan megmondja, hogy legalább 40 tag jelenléte szükséges ahhoz, hogy a Ház tanácskozóképes legyen, tessék a képviselő uraknak gondoskodni arról, hogy a tanácskozási képesség meglegyen. (Zaj halfelöl.) Ernst Sándor: Kétszer is konstatálva van! Gaal Gaszton *. Méltóztassék a házszabályokhoz felszólalni, joga van a t, képviselő urnák. Ernst Sándor : Nem szólalok -fel ! Gaal Gaszton : En a házszabályokhoz kértem szót és a házszabályok 195. §-a világosan megmondja, hogy 40 tagnak kell jelen lenni; azokat pedig nem vehetem jelenlévőknek, akik a névszerinti szavazásnál itt voltak ugyan, de azután nyomban hátat forditottak a teremnek. Én megvédelmezem a jogát minden képviselőnek arra nézve, hogy bármikor kérhesse a tanácskozási képesség megállapítását a Házszabályok 195. §-a alapján. Elnök : Ezzel a felszólalással szemben azt jegyzem meg, hogy én elnöki tekintélyemet nem éreztem megsértve azáltal, hogy néhány képviselő ur azt mondta, hogy nincs szükség a tanácskozási képesség megállapítására. (Helyeslés hal felöl.) Megjegyzem továbbá, hogy ad absurdum semmiféle jogszabályt vinni nem szabadGaal Gaszton: Tessék 40 embernek jelen lenni! (Zaj.) Elnök : A képviselő ur felfogásából kifolyólag minden egyes szónok beszéde után lehetne a tanácskozási képesség megállapítását kérni s az elnök azt köteles volna elrendelni. Gaal Gaszton : Ugy van; ha nincsenek jelen elegen. Elnök : Felkérem az előadó urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot ismertetni. Őrffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat megbírálhatása céljából vizsgálat alá kell vennünk azt, hogy az hogyan illeszkedik bele a magyar pénzügyi jogi törvényi szeptember hó é-én, szombaton. 199 hozás kereteibe ? Hogy ezt megtehessük, egy nagyon rövid vázlatot kell a magyar pénzügyi törvényhozás mai képéről adnom, amely kép — megvallom őszintén és azt hiszem, a 1 Nemzetgyűlés előtt is ismeretesen — szomorú ós sivár. Ezt az ítéletemet nem általános tináncpolitikai szempontból, az állam sivár pénzügyi helyzete szempontjából állapítom meg, hanem tisztán csak a pénzügyi törvényeink áttekinthetősége, módszeressége szempontjából. Mert hiszen annak a másik szempontnak az érvényesítése nem e törvényjavaslat bírálatánál, hanem a költségvetés, az indemnity és egyéb hasonló törvényjavaslatok bírálatánál hivatottabb közegnek a megítélése alá tartozik. Méltóztattak már az egyenesadótörvények tárgyalásánál az előadói székből hallani, hogy a magyar pénzügyi törvényhozásnak milyen kedvezőtlen, hátrányos tünete, hogy az egyenesadók rendszere csaknem áttekinthetetlenné vált. A folytonos novelláris rendelkezés ma már odavezetett, hogy még a szakértők is alig ismerik ki magunkat a pénzügyi törvényeinkben. Ha ez áll az egyenesadó-rendszerünkre, annál inkább áll az illetékeinkre. Amint méltóztatnak talán tudni, illetékeinket még 1850-ben az abszolút korból eredő pátens rendezte s valóban szinguláris, magában álló az egész magyar törvényhozási rendszerünkben, hogy ez az illetékrendszer még ma is fennáll s tulajdonképen nincsen alkotmányosan hozott alaptörvényünk az illetékekre nézve. Azonkívül áttekinthetetlenség és a rendszertelenség mellett igen fontos ennél még az, hogy nincs közetkezetesen keresztülvive az illeték pénzügyi jogi elmélet szempontja sem, hiszen nagyon jól tudjak, hogy a magyar pénzügyi jog terén illeték név alatt igen sok adó szerepel, igy mindjárt a forgalmi adó, fogyasztási adó és nagyon jól tudja az igen t. Nemzetgyűlés, hogy pl. a vagyonátruházási illetékek, melyek a legfontosabb, és ma a közvéleményben leginkább szóbeszéd tárgyát képezik, tulajdonképen nem is illetékek, hanem vagyonátruházási adók. Epen ezért örömmel kellett annakidején üdvözölnie az ország közvéleményének azt a kezdeményezést, amelyet "Wekerle Sándor 1918ban tett, amellyel az egész magyar illetékjogot egy szisztematikusan átdolgozott, egységes koncepció szerint készített törvényrendszerbe akarta foglalni, amely munkának azonban, sajnos, az akkor beállott események akadályává lettek, úgyhogy csak a vagyonátruházási illetékre nézve sikerült ezt a törvényalkotást véghez vinnie. Hátra maradt a Wekerle-féle koncepció szerint azoknak a forgalmi adóknak törvényi rendezése, amelyek nem a vagyonátruházási illetékről szóló törvényjavaslatban rendeztettek, tehát az u. n. okirati illeték rendezése, azonkívül hátramaradt két igen fontos illetékcsoportnak ; a
