Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

194 À Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, péniehen. Pető Sándor : Az az aggályom van, eltekintve a numerus clausussal szembeni elvi ellentéttől, bogy most sem fognak a beiratások egész simán és igazságosan menni. Budaváry László : De igen, igazságosan! Kovács József; Arányszám szerint. Pető Sándor: Most azokról az egyetemi hallgatókról beszélek, akikre nézve a törvényjavaslat 2. §-a azt mondja, bogy a már beiratkozva volt egyetemi hallgatókra ez a numerus clausus nem vonatkozik. Ez természetes. Szerzett jogokat a javaslat érinteni nem kivan. Már most, t. Nemzetgyűlés, megjelent egy rendelet, — nem tudom, hogy a nyilvánosság számára is hivatalosan-e, de az egyetemnek Aulájában ki van függesztve — és én az »Az XJjság« cimü lapból olvastam ezt. Budaváry László: Miért nem olvassa a Nemzeti Újságot? (Elénk derültség.) Pető Sándor : Amikor a második szakasz szerint is mindazok, akik az egyetemnek már korábban a hallgatói voltak, folyamodni tartoznak a beiratkozásnál és mindenféle okmányokkal igazolni tartoznak erkölcsi és nemzethüségi megbízhatóságukat, ezen jogi kötelezettség alul a rendelet csak azokat menti fel, akik már az 1919/20. évi háborús pótszemeszternek a hallgatói voltak. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Azok már igazolva vannak, tehát nem kell még egyszer igazolni magukat! Pető Sándor : Hogy kik azok, azt az e tárgyat röviden érintő eddigi beszédemből méltóztattak megismerni. Hiszen az igazoltatás nem baj. En semmiféle igazolást nem perhorreszkálok és nagyon szívesen látom, ha a t. minister ur erre vonatkozó intézkedéseket tesz, csak igazságtalanságokra ne vezessenek, ami remélem, hogy az igen t. minister úrtól is távol áll. Eltekintve az első évi tanfolyamosok numerus claususától, amely ezt nem érinti, az egyetemen már beiratkozva volt régi hallgatók közül azokra, akik a háborús pótszemeszteren az általam előadott módon nem voltak, egy külön most lefolytatandó eljárás lesz folyamatban, és ha ezen igazolási eljárást csak az egyetemi tanárokból vett bizottság fogja foganatosítani, akkor ezt a legnagyobb megnyugvással veszem tudomásul. Zákány Gyula: Ez nem lesz jó, mert technikailag kivihetetlen. Pető Sándor : Bocsánatot kérek, én tisztelek és becsülök mindenkit, de ne méltóztassanak azt kívánni, hogy azok az urak, akik ebben tavaly döntöttek . . . Dinich Vidor: Gerinces keresztény magyarsággal ! Pető Sándor : ... ne méltóztassék azt kívánni, hogy azok beleszóljanak és döntsenek ebben. Zákány Gyula : A keresztény egyetemi ifjúságnak konzultatív joga legyen! Pető Sándor: Ezen fiatalság elé, amely a háborút és a háborút követő bajokat épugy végigszenvedte, mint akárki más, (Felkiáltások a baloldalon*: A Bahnhof kommandóknál ! Az őszirózsás forradalomban !) olyan nehézségeket szab a t. minister ur rendelete, amelyeket a legjobb igyekezettel sem lesznek képesek leküzdeni. En attól félek, hogy az egyetemi hallgatóknak egy nagy része azért, mert nem tud eleget tenni a rendeletben előirt kötelezettségeknek, megint elesik attól, hogy a tanulmányait folytathassa, és nem volt elég ez a 4—5 esztendő, amelyet eddig elvesztett és elvettek tőlük, amelyet hiába töltött el, hanem még tovább is tartson ez a kálvária? Én arra kérem a i minister urat, hogy ezt a rendeletet legyen szíves revízió alá venni és meggondolás tárgyává tenni azt, hogy az olyan követelményeket foglal magában, amelyeknek szeptember 15-ig a legkevesebb ember tud majd eleget tenni. Méltóztassék megengedni, hogy röviden jelezzem, hogy minő feltételek, minő bizonyítványok és okiratok szükségesek ahhoz, hogy ezen már az egyetemen járt és folytatólagosan beiratkozni kivánó hallgatók kérvénye szabályszerű felvételi és igazolási eljárás alapja lehessen. A következő okmányok szükségesek : Születési anyakönyvi kivonat ; középiskolai érettségi bizonyítvány; hatósági bizonyítvány a folyamodó előéletéről, különösen az u. n. proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartásáról. Dinich Vidor: Helyesen! Pető Sándor : Ezt a bizonyítványt városokban a rendőrség, községekben az elöljáróság adja ki. Hatósági bizonyítvány a szülők foglalkozásáról és vagyoni helyzetéről, valamint arról is, hogy mióta laknak jelenlegi lakhelyükön s hogy azelőtt hol laktak és mivel foglalkoztak. Aki katona volt, igazolni tartozik, hogy mennyi időt töltött katonai szolgálatban, milyen alakulatnál és minőségben, volt-e a harctéren és mennyi ideig s volt-e a tűzvonalban vagy más beosztásban. (Felkiáltások balfelöl: A trénnél! Egy hang jobbfelöl : Ezt lehetetlen ma igazolni!) Éreky Károly.- Ez fontos! Orbók Attila : Nincsenek meg a katonai iratok, ezért lehetetlen ezt ma igazolni. Pető Sándor : Nekem mindenki azt mondja, hogy mikor a leszerelés folyt, nem kaptak a katonák, tisztek olyan bizonyítványt, amely ezeket az adatokat magába foglalta volna, hanem kaptak egyszerű leszerelési okmányt. Azt hallom továbbá, hogy vannak olyan hadviseltek, akik még ehhez sem jutottak hozzá, mert elzüllött pl. az ezredjük, mert oda, ahol nekik leszerelniük kellett volna, el sem juthattak és ma is az a székhely vagy az ellenség birtokában, vagy ellenséges megszállás alatt van. Tény az, hogy minden hadviselt ember nem jutott akkor — ami a dolgok normális rendje lett volna és a háború normális liquidálása esetén bizonyosan be is következett volna, —