Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

À Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, pénteken. 193 jék meg mindenkinek a nemzethüségét és csak azt engedjék be az egyetemre, aki megüti ezt a mértéket, de ugy, ahogyan tavaly történt, t. Nemzetgyűlés, nem szabad történnie és kell, hogy a jövőben ez mindenképen ki legyen küszöbölve. 1919. év őszén — méltóztatik tudni -— megnyíltak az egyetem kapui. Csakhamar azonban olyan anarchisztikus állapot keletkezett ott, hogy a kultuszminister ur— azt hiszem, Huszár Károly volt a kultuszminister — minden jóindulata és erélyessége dacára nem tudott rendet teremteni s be kellett zárni az egyetem kapuit. Azután megnyilt egy hadi szemeszter, Haller minister ur 1920 februárjában kelt rendeletével, mely hadi szemeszterbe felvették elsősorban az egyetemi karhatalom tagjait és felveendők voltak azok, akik háborús szolgálat által — ugy gondolom — három félévet vesztettek s akiknek a proletárdiktatúra alatti viselkedése ellen kifogás nem volt, ezenkivül még a menekültek és rokkantak. Nem a ministeren múlott és nem is az egyetemi tanácson múlt, hanem azon, hogy a minister és az egyetemi tanács nem tudott a helyzet ura lenni ; de az történt, — nem akarok részleteket mondani — hogy alig egy-két személy kivételével sem a műegyetemre, sem a tudományegyetemre nem iratkozhattak be a hadviselt zsidó egyetemi hallgatók, dacára annak, hogy ki tudtak mutatni — azt hiszem — három félévi és még nagyobb időveszteséget és ki tudták mutatni mindazokat a kellékeket, amelyek a hadi szemeszterbe való felvételhez szükségesek voltak. Nem tudom megérteni, hogy hogyan keletkezhetett olyan szabályzat, amely szerint a tudományegyetemen az igazoló-bizottság elé csak az kerülhetett, akit öt karhatalmi egyetemi hallgatótól valamilyen bizonyítványt vagy igazolványt kapott, hogy a bizottság elé mehessen. Volt sok olyan zsidó egyetemi hallgató, akinek annyi szerencséje volt, hogy négy ilyen karhatalmi aláírást kapott, de olyan alig volt, aki az ötödiket is megkapta volna. Kovács József : Biztosan megvolt rá az ok ! Pető Sándor: Ugy hogy ezen abuzusnál fogva alig jutott zsidó egyetemi hallgató a tudományegyetem igazoló-bizottsága elé, ahol elbírálták volna, hogy van-e joga arra, hogy a hadi szemeszter hallgatói közé felvétessék. Budaváry László: Keresztényeket is elutasítottak. (Zaj.) Pető Sándor: Én nem mondom, hogy nem. A műegyetemen még furcsábban jártak el a zsidókkal, végeredményben ott sem vették őket fel. Taszler Béla: A külföldi sajtó részére mondja ! Pető Sándor: Nem annak mondom. En a minister urnák mondom. (Egy hang a középen : Nincs ebben semmi! Felkiáltások balfelöl: Dehogy nincs. Nagyon sok van!) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. Én azt akarom elérni, hogy a minister, az egyetemi tanács, szerezzen magának tekintélyt, hogy ott az történjék, amit a hatóság akar, s amit az egyetemi tanács akar, ne pedig az, amit a pártoskodó diákok akarnak. Kovács József: Akkor tessék elfogadni a törvényjavaslatot 1 Sándor Pál: Azt még meggondolja! Pető Sándor: Dehogy! Éppen ebből következőleg nem fogadom el. (Derültség.) Taszler Béla: Nem sokat fog ártani vele. Pető Sándor : Teljesen igazságtalan közbeszólással méltóztatik zavarni. Mert hiszen sem én, sem senki, nem kell, hogy innen a külföldet informálja. Ne méltóztassék feltételezni ezt, hiszen ott ezek felől a kérdések felől tájékozva vannak, és ne méltóztassék olyan rosszindulattal lenni. Taszler Béla: Honnét vannak tájékozva? Pető Sándor : Tőlem nem. Ne tegyünk olyat, amit véka alá kell rejteni. Ez ennek a kérdésnek a nyitja. Budaváry László : Nem is teszünk ! (Zaj ) Pető Sándor : És különösen ne méltóztassék rólam feltételezni olyat, hogy én ártani akarnék ennek az országnak, vagy intézményeinknek vagy hatóságainknak, de méltóztassék elismerni azt az emberi jogomat, azt a zsidó magyar emberi jogomat, hogy amikor itt százával és százával ki lettek zárva, talán vannak közöttük akik igazságosan, . de a legtöbben igazságtalanul, hosszú éveken át tartó háborús kínlódás és egyéb vesződség után azért, mert maga a hatóság s az egyetemi tanács sem tudott a helyzetnek ura lenni : akkor méltóztassék engedelmet adni nekem arra és ne mindjárt árulkodásnak venni azt, ha én ennek a több száz becsületes zsidó egyetemi hallgatónak érdekében, akik tanulni akarnak és a tanulmányaik utján becsületes életet akarnak élni ebben az országban, itt néhány szót szóljak. Budaváry László : Azt akarja bizonyítani, hogy zsidóüldözés van. Pedig az nincs ! (Derültség.) Sándor Pál: Nincs! (Derültség.) Pető Sándor: T. Nemzetgyűlés! Tény, ezt elvitatni nem lehet, hogy 1919. és 1920-ban mindkét szemeszteren, — nem tudom, reflektál-e dicséretemre a minister ur, használ-e neki vagy árt, — dacára annak, hogy 1920 februárban Haller minister ur kiadta a rendeletet, amellyel a karhatalomhoz tartozó egyetemi hallgatók ama túlkapásának, hogy az ő aláírásuk nélkül az igazoló bizottság nem működhetik, véget akart vetni, az első szemeszter csak olyan volt, mint a második szemeszter, keresztülvitték ezek az egyetemi hallgatók a maguk akaratát és nem engedték meg a hadviselt, háborúból hazatért zsidó egyetemi hallgatók igazolását, beiratását. Zákány Gyula: Nem szabad csak ugy, fiatal embereknek mondani őket. Az egész egyetemi polgárság volt. (Zaj.) . 25