Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

À Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, pénteken. 189 amely igazán nem képes már a fiait ruházni, amely nem képes arra, hogy a fiait — akár­milyen kiváló tehetségnek legyenek is — más Tárosba is küldje iskolába, mint ahol ő él. Ez az osztály el van zárva, nem jogszabállyal, ha­nem a természeti viszonyokból folyó szükség­szerűség; folytán attól, hogy a fiait magasabb iskoláztatásban részesitse. Ezen csak ugy tudunk változtatni, az ország akármilyen nehéz helyze­tében is, ha segíteni iparkodunk azokon az if ja­kon, akik megérdemlik a főiskolai oktatást, de akiknek az anyagi viszonyaik nem teszik lehe­tővé, hogy magukat teljesen a tanulásnak szen­teljék. Ha szólottam a isi dóság erényeiről s a ke­resztény társadalom közönyéről, ugy ez a pont az, amelyre céloztam. A zsidóságban él egy — e tekin­tetben tiszteletreméltó — szolidaritás, amely segí­teni iparkodik gyengébb tagjain ; közöttünk ez a szolidaritás nem él. Igaza volt Zákány tisztelt bará­tomnak, hogy — néhány nagyon tiszteletreméltó kivétellel — sem főpapjaink, sem főuraink, sem a vagyonosabb középosztály nem gondoskodott arról, hogy a keresztény ifjúság számára meg­felelő internátusok létesüljenek, amelyekben a tehetséges és szegény fiuk nevelhetők volnának. Ez nemcsak szociális kérdés, hanem kulturális kérdés is. Az én szemem előtt a nagyszerű angol college-ek rendszere lebeg, amelyek igazán nagy­szabású ifjúsággal tudják megajándékozni az an­gol nemzetet. Nem lehetne-e ezt megcsinálni Ma­gyarországon is? Haller István vallás- és közoktatásügyi minis­ter : Meg kellett volna csinálni ! Bernolák Nándor : Es meg kellett volna régen csinálni, amikor könnyebben lehetett volna. Tu­dom, hogy most, a közgazdasági fakultással kap­csolatban,—amelyről később talán a kultuszminis­ter ur, vagy Erődi Béla t. képviselőtársam rész­letesebben fogja a t. Nemzetgyűlést tájékoztatni — e tekintetben nagyszabású kezdeményezéssel találkozunk. De a kezdeményezést általánossá kell tennünk. A kultuszniinister ur valósággal meg­mentő j évé válnék a magasabb életpályákra hiva­tott, de a szegényebb társadalmi rétegekből szár­mazó ifjaknak, és ezzel együtt áldást hozna az egész magyar nemzetre is, ha a kezébe venné a kérdést és hogyha a kormánynak nincs elég ereje hozzá, akkor a társadalmi áldozatkészség felhívá­sával iparkodnék megteremteni a szükséges intéz­'mé nyéket. Mikor 1915—16-ban a debreceni egyetem rek­tora voltam, akkor egy kidolgozott tervet küldöt­tem fel a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, amelyben az ottani egyetemre vonatkozólag tettem meg azt a propoziciót, hogy létesítsünk az itt terve­zett egyetemi városrészben megfelelő college-eket. Az akkori minister ur nagyon szívesen látta a ter­vet ; sok száz diák nyert volna elhelyezést ; a ta­nárok ott éltek volna közöttük, kifejlődött volna az a családi bensőség tanár és diák között, amelyre égető szükségünk van és amely egészen más ifjú­sággal ajándékozná meg ezt az országot és amely megvalósítanák itt az angol rendszert és biztosítani tudná, hogy nemcsak szellemi képességek terén, de jellemben is kimagasló legyen mindaz, aki Ma­gyarországon főiskolát végzett. A terv keresztül­vitelét az események akkor megakadályozták. Azt hiszem, hogy a magyar társadalomban most talán felébred az a tudat, hogy ma cselekedni és ezen a téren áldozatot hozni kell. Talán egy most jövő kez­deményezés, amely ráutalna arra, hogy magát a nemzetet és a nemzeten belül minden egyes társa­dalmi réteg jogosult javait védelmezzük meg ily reformmal, egy ilyen kezdeményezés talán most nem tévesztené el célját. Nagy János (egri) : Küldjünk ki parlamenti bizottságot ! Bernolák Nándor : Ha Magyarországon a fő­iskolai oktatás terén meg tudjuk oldani azt a há­rom kérdést, amellyel foglalkoztam, t. i. megold­juk azt, hogy az oktatás csakugyan intenzív le­gyen és hogy mindenki, aki az egyetemre felvéte­tett, ott a legmesszebbmenő kötelességtudáshoz hozzászokjék, ha meg tudjuk oldáhi azt, hogy az ország népfajai közt igazságosabb legyen a hall­gatók megoszlása, és ha el tudjuk érni, hogy senki, akiben hivatottság él, ne találjon akadályt a maga nyomott anyagi viszonyaiban, hogy a főiskolát csakugyan el is végezhesse, akkor — ismétlem sza­vaimat— valósággal áldás lesz erre a nemzetre a kultuszminister urnák ez a javaslata arra az átme­neti időre, amelyben erre szükség van s amelyre azt a legnagyobb örömmel elfogadom. (Élénk he­lyeslés, élienzés és taps. A szónokot számosan ßdv<~>z­lik. Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Perlaki György képviselő ur a házszabályok 215. §-a alap­ján személyes megtámadtatás címén szót kér és én a szót a képviselő urnák megadtam. Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! (Hall­juk ! Halljuk I) Sajnálom, hogy személyes kér­désben vagyok kénytelen felszólalni és a t. Nem­zetgyűlés idejét igénybe venni, de meg kell ezt tennem, mert a mai lapok nevemmel kapcsolat­ban egyes képviselőtársaimat igazán ferde hely­zetbe hozták. Berki Gyula t. képviselőtársam tegnap hi­vatkozott reám és egy bizalmas beszélgetést nem egészen ugy adott elő, mint ahogy az tényleg megtörtént. Kénytelen vagyok már most itt nyil­vánosan megmondani azt, amit annak idején őelőtte elmondottam. (Halljuk J) A disszidens csoport egy alkalommal tényleg folytatott egy megbeszélést, amely azonban nem ' volt sem értekezlet, sem más, hanem tisztán csak privát természetű beszélgetés, amely beszélgetés­ben Pallavicini György igen t. képviselőtársam I egyáltalán részt sem vett.

Next

/
Thumbnails
Contents