Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-97
À Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, pénteken. 189 amely igazán nem képes már a fiait ruházni, amely nem képes arra, hogy a fiait — akármilyen kiváló tehetségnek legyenek is — más Tárosba is küldje iskolába, mint ahol ő él. Ez az osztály el van zárva, nem jogszabállyal, hanem a természeti viszonyokból folyó szükségszerűség; folytán attól, hogy a fiait magasabb iskoláztatásban részesitse. Ezen csak ugy tudunk változtatni, az ország akármilyen nehéz helyzetében is, ha segíteni iparkodunk azokon az if jakon, akik megérdemlik a főiskolai oktatást, de akiknek az anyagi viszonyaik nem teszik lehetővé, hogy magukat teljesen a tanulásnak szenteljék. Ha szólottam a isi dóság erényeiről s a keresztény társadalom közönyéről, ugy ez a pont az, amelyre céloztam. A zsidóságban él egy — e tekintetben tiszteletreméltó — szolidaritás, amely segíteni iparkodik gyengébb tagjain ; közöttünk ez a szolidaritás nem él. Igaza volt Zákány tisztelt barátomnak, hogy — néhány nagyon tiszteletreméltó kivétellel — sem főpapjaink, sem főuraink, sem a vagyonosabb középosztály nem gondoskodott arról, hogy a keresztény ifjúság számára megfelelő internátusok létesüljenek, amelyekben a tehetséges és szegény fiuk nevelhetők volnának. Ez nemcsak szociális kérdés, hanem kulturális kérdés is. Az én szemem előtt a nagyszerű angol college-ek rendszere lebeg, amelyek igazán nagyszabású ifjúsággal tudják megajándékozni az angol nemzetet. Nem lehetne-e ezt megcsinálni Magyarországon is? Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Meg kellett volna csinálni ! Bernolák Nándor : Es meg kellett volna régen csinálni, amikor könnyebben lehetett volna. Tudom, hogy most, a közgazdasági fakultással kapcsolatban,—amelyről később talán a kultuszminister ur, vagy Erődi Béla t. képviselőtársam részletesebben fogja a t. Nemzetgyűlést tájékoztatni — e tekintetben nagyszabású kezdeményezéssel találkozunk. De a kezdeményezést általánossá kell tennünk. A kultuszniinister ur valósággal megmentő j évé válnék a magasabb életpályákra hivatott, de a szegényebb társadalmi rétegekből származó ifjaknak, és ezzel együtt áldást hozna az egész magyar nemzetre is, ha a kezébe venné a kérdést és hogyha a kormánynak nincs elég ereje hozzá, akkor a társadalmi áldozatkészség felhívásával iparkodnék megteremteni a szükséges intéz'mé nyéket. Mikor 1915—16-ban a debreceni egyetem rektora voltam, akkor egy kidolgozott tervet küldöttem fel a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, amelyben az ottani egyetemre vonatkozólag tettem meg azt a propoziciót, hogy létesítsünk az itt tervezett egyetemi városrészben megfelelő college-eket. Az akkori minister ur nagyon szívesen látta a tervet ; sok száz diák nyert volna elhelyezést ; a tanárok ott éltek volna közöttük, kifejlődött volna az a családi bensőség tanár és diák között, amelyre égető szükségünk van és amely egészen más ifjúsággal ajándékozná meg ezt az országot és amely megvalósítanák itt az angol rendszert és biztosítani tudná, hogy nemcsak szellemi képességek terén, de jellemben is kimagasló legyen mindaz, aki Magyarországon főiskolát végzett. A terv keresztülvitelét az események akkor megakadályozták. Azt hiszem, hogy a magyar társadalomban most talán felébred az a tudat, hogy ma cselekedni és ezen a téren áldozatot hozni kell. Talán egy most jövő kezdeményezés, amely ráutalna arra, hogy magát a nemzetet és a nemzeten belül minden egyes társadalmi réteg jogosult javait védelmezzük meg ily reformmal, egy ilyen kezdeményezés talán most nem tévesztené el célját. Nagy János (egri) : Küldjünk ki parlamenti bizottságot ! Bernolák Nándor : Ha Magyarországon a főiskolai oktatás terén meg tudjuk oldani azt a három kérdést, amellyel foglalkoztam, t. i. megoldjuk azt, hogy az oktatás csakugyan intenzív legyen és hogy mindenki, aki az egyetemre felvétetett, ott a legmesszebbmenő kötelességtudáshoz hozzászokjék, ha meg tudjuk oldáhi azt, hogy az ország népfajai közt igazságosabb legyen a hallgatók megoszlása, és ha el tudjuk érni, hogy senki, akiben hivatottság él, ne találjon akadályt a maga nyomott anyagi viszonyaiban, hogy a főiskolát csakugyan el is végezhesse, akkor — ismétlem szavaimat— valósággal áldás lesz erre a nemzetre a kultuszminister urnák ez a javaslata arra az átmeneti időre, amelyben erre szükség van s amelyre azt a legnagyobb örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés, élienzés és taps. A szónokot számosan ßdv<~>zlik. Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Perlaki György képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján személyes megtámadtatás címén szót kér és én a szót a képviselő urnák megadtam. Perlaki György : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk I) Sajnálom, hogy személyes kérdésben vagyok kénytelen felszólalni és a t. Nemzetgyűlés idejét igénybe venni, de meg kell ezt tennem, mert a mai lapok nevemmel kapcsolatban egyes képviselőtársaimat igazán ferde helyzetbe hozták. Berki Gyula t. képviselőtársam tegnap hivatkozott reám és egy bizalmas beszélgetést nem egészen ugy adott elő, mint ahogy az tényleg megtörtént. Kénytelen vagyok már most itt nyilvánosan megmondani azt, amit annak idején őelőtte elmondottam. (Halljuk J) A disszidens csoport egy alkalommal tényleg folytatott egy megbeszélést, amely azonban nem ' volt sem értekezlet, sem más, hanem tisztán csak privát természetű beszélgetés, amely beszélgetésben Pallavicini György igen t. képviselőtársam I egyáltalán részt sem vett.
