Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

166 Ä Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi i szeptember hó 2-án, csütörtökön, kében nem fogok eltekinteni és nem fogom a népet eszmeaspirinezni csak azért és azoknak érdekében, alak most különösen nagyon emlegetik a konszolidációt, jóllehet mindenha konszolidációéi! enesek voltak. Ha most, mint mondom, a nemzetnek ezt az izzó indokolt szenvedélyességét így lecsendesíteném, ezt a magas lázat ilyen eszmeaspirinnel szinte egészségtelen tempóban lecsillapítanám, akkor nem tudnám elérni azt, hogy egész hamis társadalmi és állami ideológiánkat megváltoztathassuk, nem tudnám elérni azt, hogy az indokolt szenvedélyességekben rejlő nagyszerű épitő erőket az állami és társadalmi újjászületésbe be tudják állítani. Az előadó ur által emiitett törvényjavaslat « nagyon fontos. Nagyon fontos nemcsak abból a szempontból, hogy az állampolgárokat érintő szabadságjogok, polgári alapjogok egyikét, a tanszabadságot érinti és pedig nem ugy érinti, hogy kiterjesztené, kibővitené, hanem épen ellenkezőleg, az abban való részesedést, ennek a szabadságjognak a demokratikusságát magasabb érdekek szempontjából fel akarja függesztem. Ha ezeket a magasabb érdekeket fejtegetjük, én nem elégszem meg a törvényjavaslatban lefektetett magasabb érdekek elsorolásával, amidőn azt mondja, hogy a tanszabadság korlátozásának egyrészről az a célja, hogy állítólag az egyetemi ifjúság intenziv nevelése, oktatása eléressék, másrészről pedig az, hogy Magyarországon a túltengő a szükségletekkel arányban nem álló szellemi proletariátus szaporodásának gátat vessen. Jóllehet -a, javaslat indokolásában benne van a szellemi proletariátusnak a túltengése, ezt nem fogadhatom el, mert egy pillanatig sem nyugodhatunk bele abba, — és taktikai, illetve külpolitikai szempontból nagyon hibáztatandónak tartottam ezt, igen t. minister ur — hogy mi ezt a szellemi proletariátusra való tekintettel történő kontin genta last a mai határokra nézve értjük. Egy pillanatig sern volna szabad annak a látszatát felkelteni, hogy mi ezt a kontingentálást a mostani demarkációs vonalakra szőribott Magyarországra értjük. . Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Nem is ugy volt mondva ! Zákány Gyula: Igen, de a javaslat indokolásából kiütközik egy kis jóakarattal és egy kis olvasási törekvéssel. (Derültség.) Én tehát a magasabb érdekek követelte tanszabadság-korlátozását másra vezetem vissza, másképen magyarázom , és pedig magyarázom a nemzet, az ország destruktivizmusával szemben bizonyos bebiztosítással és bizonyos szellemi, intellektuális többletnek a behozásával, amely intellektuális többlet a keresztény nemzeti faj számlájának a rosszabbik rovatába iratik. Jogászi szempontból, modern jog- és államfejlődési szempontból nézve, ez talán nem szimpatikus. Egyáltalán el nem fogadható és nem helyeselhető jogászi és modern jog- es államfejlődési szempontból a polgári szabadságjogok egyikének, a tanszabadságnak ilyen korlátozása, amely a joggal eddig Meskó Zoltán : Ugy van 1 Berki Gyula : ... és én ott álltam akkor is, és a szövetkezeteket megalapítottam és szolgálatot tettem a hazámnak és a falu népének. (Éljenzés jobbfelól.) Ezenkívül pedig legyen szabad még csak azt megjegyeznem, hogy ne méltóztassék olyan könnyen és egyszerűen besorozni az embereket a szakszervezetekbe. Én a szakszervezeteknek soha tagja nem voltam. Őrgr. Pallavicini György: Soha nem is állítottam Î Berki Gyula : De ha kényszerűségből lett volna is a szakszervezetekkel valami vonatkozásom, azt sem szégyelném, mert ha az országnak és hazámnak ugy tudtam volna szolgálatot tenni, azt is megtettem volna. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelnl.) Elnök: Szólásra köve'kézik? Bródy Ernő jegyző: Zákány Gyula! Zákány Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Az elmaradhatatlan személyi kérdéseken szerencsésen túlesvén, hozzáfoghatok az egyetemi törvényjavaslat bírálatához. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Vannak törvényjavaslatok, amelyek egész állami struktúránk, mai nemzeti politikánk alápillérezése tekintetében nem engedhetik meg a törvényjavaslat tárgyalásának elszenvedélyesitését, a tárgyalásnak bizonyos demagógia szerint való igazodását, és vannak törvényjavaslatok, amelyeknél a törvényhozási szempont leglelkiismeretesebb, legmegfontoltabb meggondolása és ezzel kapcsolatban a törvényjavaslathoz való társadalmi hozzájárulás különösen számításba jön. Ilyen ez az egyetemi törvényjavaslat is. Ugy kell ezt a törvényjavaslatot megoldanunk, hogy, amint a törvényhozás hivatalos szerve, a Nemzetgyűlés, azt törvénybe iktatja, abban a formában a társadalom el is, fogadj a. Ugy kell megoldanunk, hogy a nem alkotmányos, a forradalmi megoldást kikorrigáló eshetőség teljesen kizárassék, ugy kell megoldanunk, hogy az egyetemi kapuőrség eltűnjék. (Igaz! Ugy van!) Mert a forradalmi megoldás jogilag nem indokolt, nem megengedhető, bár erkölcsileg minden nem alkotmányos megoldási kísérlet, mondjuk igy : forradalmi megoldás, is lehet indokolt, amikor az arra hivatott alkotmányos szervek teljesen elzárkóznak az élet valamely jogos igényének, követelményének teljesítése elől. Zeőke Antal : Saját maguk ellen beszélnek. Zákány Gyula: Kedves képviselő ur, a saját érdekemben való beszédről rögtön meg fogom győzni. Emlegetik azt, hogy a konszolidáció használ az országnak s azt az izzó szenvedélyek fölkeltésével nem szabad zavarni, különösen most nem. En teljesen elismerem ezt, jóllehet ezekben az indokolt szenvedélyességekben sok nagyszerű energia rejlik, amelyekből az állami és társadalmi renaissance épitő, konstruktiv erőit ki tudom gyúrni, bár mellettük bizonyos romboló jellegi erők is vannak. Én tehát ezektől az indokolt szenvedélyességektől a nemzet konszolidációs szükségének éróte-