Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

10 A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. kiegyenlíthetetlen ellentétek mutatkoznak két szempontból : az egyik a delikvens szempontja, a másik a végrehajtó szempontja. A delikvens egyéniségétől függhet az, hogy hogyan hat rá az a büntetés. Ha az a delinkvens nagyon erős ember, akkor végig kiállja ezt a büntetést, de erkölcsileg • nem hat rá, nem javitja meg, mert azon már semmi, még a botbüntetés sem foghat; viszont lehet, hogy a delinkvens már az ötödik botütésnél testileg nem birja ki a, büntetést, lelkileg pedig teljesen összeroppan. És akkor mi történt vele a régi törvények szerint? Elhurcolták onnan. Talán az ujabb humanisztikus tendenciák hatása alatt, ha azt látják, hogy az ötödik botütésnél elájul az illető, a mentőket fogják hivni és egy államfogházba fogják szállítani. (Egy hang a közéven: Palesztinába fogják szállítani I) Sándor Pál : Palesztina önöknek ép olyan szent hely, mint nekünk! (Zaj. Elnök csenget.) Bródy Ernő : Eá fogok térni arra, hogy a botbüntetést nem Palesztinában akarják behozni, hanem Magyarországon, ós majd ki fogom mutatni, hogy kiknek a részére akarják behozni. (Zaj. Elnök csenget.) Leszek bátor rámutatni, hogy milyen bűncselekményekre akarják behozni, s ebből ki fog tűnni az is, hogy kikre akarják behozni. Az árdrágítókra már be van hozva, tessék elolvasni a javaslatot. Abból kitűnik, hogy az árdrágítókkal már végeztünk ebben a tekintetben. (Felkiáltások a haloldalon : Sajnos, még nemi) Nem az árdrágítókról van itt a szó, hanem a bűncselekményeknek egy egészen uj kategóriájáról. (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot.- A vita során mindenkinek joga van felszólalni. Bródy Ernő: Rá fogok térni mindezen kérdésekre. Olyan széles terület ez, hogy nem kell semmit sem kihagynom és minden tekintetben felölelhetem azt az" anyagot, mely előttem van, de nem szeretném magamat konceptusomban megzavartatni; ezért igyekezni fogok azon a vonalon haladni, melyet magam elé tűztem. Tehát ezen fényes szellemek behatása alatt az egész kontinens büntetőjoga átváltozott. Bocsánatot kérek, itt vissza kell térnem arra, —- most jut eszembe — hogy különösen két szempontból kifogásolták a botbüntetést. Az egyik szempontot már megmondtam ; a másik szempont a végrehajtás szempontja. T. i., sok függ attól is, hogy milyen erős az, aki a botbüntetést adja. Ha az egy gyenge ember, aki nagyon meggondoltan ős mérsékelten sújt azzal a bottal, akkor annak egészen más hatása lesz, mint, ha az illető erős, markos legény, aki a legnagyobb erővel sújt vele, ugy hogy amikor ebben a tekintetben Németországban vita folyt, az egyik német képviselő azt ajánlotta, hogy talán egy gépezetet kellene erre a célra alkalmazni, mert a büntetésnél mindenesetre nagyon fontos szemété augusztus hó 25-én, szerdán. pont, hogy az lehetőleg egyenlő legyen, az egyenlőség elvét pedig talán egy géppel lehet biztosítani. Mondom, különösen ez a két szempont szólt a büntetés ellen, és ennek a két szempontnak olyan döntő súlya és fontossága volt, hogy a világ összes büntetőkodexeiben a botbüntetést kihagyták. A XIX. század első felében megszűnt az az' egész kontinensen. Majd rátérek arra is, hogy hol maradt meg; majd rátérek annak a kimutatására is, hogy hol hozták be ujabban és hogy hol szüntették meg. De, mondom, a botbüntetés, mint céltalan, haszontalan és az emiitett büntetési elméletek szerint meg nem felelő eszköz, mint a régi divatos ököljog alapján és bosszú alapján évszázadokon keresztül divatozó büntetés kikerült az európai törvénytárakból. Már most hol maradt meg? Maga a törvényjavaslat is hivatkozik rá — és már előre el vagyok készülve egy közbeszólásra —-, hogy Angliában megmaradt. Erre szintén meg fogom adni a választ, t. i. azt a választ, hogy Angliában 1861-ből van egy törvény, az u. n. Galetter Act, mely kimondja, hogy azok, akik fojtogatással követnek el rablást, botbüntetéssel büntetendők. Abban az időben t. i. Londonban nagyon elharapódzott a bűncselekményeknek ez a íaja. Somogyi István előadó: Együtt vagyunk! Bródy Ernő : Bocsánatot kérek, azért nem vagyunk együtt. Jelenleg az angol példánál vagyunk, de együtt nem vagyunk. Mondom, Angliában nagyon elharapódzott a fojtogatás utján elkövetett rablás bűncselekménye és akkor Angliában; ahol nincs rendszeres büntető törvénykönyv, 1861-ben ezen bűncselekményekre a Graletter Act-ot hozták be, mely azóta is fennáll. De amikor Angliáról szólunk, akkor méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy Angliában egészen más bírósági rendszer és egészen más bírósági eljárás van ám, mint Magyarországon. Angliában az esküdtszéki bíráskodás áll fenn egy szakértő bíró vezetése alatt, mely szakértő biró nem olyan fizetést kap, mint nálunk, hanem már sokkal régebbi időben, évtizedekkel ezelőtt 60—80.000 forint fizetést kapott. Ez a biró kimegy a felosztott angol vidékekre és azon angol vidékeken, ahol tömegesen lát előfordulni valamely bűncselekményt, ott alkalmazza ezt a megfeMő büntetést. Ez egészen más, mint nálunk, ahol van egy büntetőjogi kódex, mely mindenkire kiterjed, mint Angiiában, ahol ilyen nagytudományu, nagyfizetésü, igazán kiváló birák végzik az igazságszolgáltatást. Ez tehát az angol példa. Ami pedig a törvényjavaslatnak Dániára vonatkozó hivatkozását illeti, az teljesen téves alapokon áll. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy Dániában megvan a botbüntetés. Ezt bátor vagyok kétségbe vonni. „Nincs meg a botbüntetés. Elő fogom adni erre vonatkozó indokaimat. Dániában az eset a következőleg áll : Dániában 1900 táján nagyon elharapódzott a nők élete és szabadsága elleni merényletek