Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

160 A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. jelent és amely a minister ur kijelentése szerint nem volt a nyilvánosság elé való, mégis megjelent, de én nem tehetek róla, nem én vittem a nyilvánosság elé. Mi a pártban elvégeztük a dolgunkat, de a nyilvánosság elé kerülvén a kérdés, csakis nyilvánosan védekezhetem és minthogy nekem nem áll rendelkezésemre oly nagy apparátus, mint a ministeriumnak, mely azonnal rektifikálhatja az ilyen, nem a nyilvánosságnak szánt intervjut, én nem védekezhetem másképen, mintha ezt a Ház elé viszem, mert tényleg a magam politikai reputációmban éreztem és érzem magamat megtámadva, mivel a minister ur folytatólagosan ebben a gondolatmenetben támadott engem. Én előre kijelentem, hogy nekem sem előbb nem volt, sem most sincs szándékomban a minister urat támadni, nem is fogom támadni, de szeretnék bizonyos tévedéseket rektifikálni, amelyekre röviden rátérek. Soha a minister úrról nem állitottam azt, hogy forradalmat csinált. Nagyon jól tudom, hogy Hadik minister ur kabinetjében benn volt és talán nem árulok el titkot igen sok ember előtt, ha azt mondom, hogy Hadik minister urnák épen én ajánlottam, hogy nagyatádi Szabó Istvánt vegye be a kabinetjébe, mert azzal az ő kabinetje csak nyerhet, ha ő lesz a földmivelésügyi minister. (Mozgás a jobboldalon.) Arra is emlékeztetem azonban a minister urat, hogy amikor a Károlyi-, illetve Berinkey-kabinetről volt szó, én kérve kértem másfél óra hosszat, hogy ne tegye azt meg, de sajnos, nem tudtam a meggyőződésemet ráerőszakolni. Soha nem állitottam róla, hogy rosszhiszeműen tette, amit tett, meg vagyok győződve róla, hogy a legjobb Íriszemben ment bele a dologba, de akkor is szerencsétlen lépésnek tartottam ezt, amit őszintén megmondtam, és most is szerencsétlen dolognak tartom politikai szempontból. En egyáltalán sem a pártkörben, sem itt nem akartam erről a témáról beszélni. De rá fogok térni arra, hogy miért kívánom mindig, hogy a forradalom előidézői minél előbb elnyerjék méltó büntetésüket. Ezáltal az igen t. minister ur érintve egyáltalán nem lehet. Huszár Elemér; Senki, aki nem ferzi magát bűnösnek ! Őrgr. Pallavicini György: Nagyon jól tudja az igen t. minister ur, hogy abban az időben is, amikor még a forradalom forrt, a földmivespárt és a kisgazdapárt egyesült, ugy én, mint barátaim a leghatározottabban tiltakoztunk az ellen, szemben Bartha Ödön képviselő ur és Singer Szemző titkár ur felfogásával, hogy mi a szociáldemokratákkal bármilyen választási vagy egyéb paktumra lépjünk. Mi azt mondtuk, hogy az nem fog semmi jóra sem vezetni, mert hiszen világos volt, hogy az egész Berinkey-kormány tendenciája már akkor a bolsevizmus felé hajlott. Sajnos, ezzel a felfogásunkkal sem tudtunk akkor többségre jutni és kénytelen volt a párt később ismét szétszakadni. Mi akkor mindent elkövettünk, — sókorópátkai Szabó István igen t. minister ur nagyon jól fog emlékezni — hogy a népet felvilágosítsuk. Hazafias és keresztény szellemű röpiratokkal és minden egyéb módon próbáltuk, de a Berinkey-kormány nem engedte meg ezeknek a röpiratokrak terjesztését, pedig mi mindent elkövettünk, hogy az lehetséges legyen. Emlékszem a Se Isten, se haza című röpiratra, amit a kormány szintén nem engedett terjeszteni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A szocialisták nem engedték terjeszteni. Őrgr. Pallavicini György: Az igen t. mi ister ur azt mondja, hogy én is részt vettem a Búza Barna-féle föl dfci "tokreformban. Természetes, hogy résztvettem, sőt követeltem, hogy a gazdaszövetség részéről engem is küldjenek Id. Csak amikor láttam, hogy ott igen kevés kisgazda, igen kevés birtokos és igen kevés hozzáértő, de annál több kávéháíi selejtes elem van, akkor távoztam el onnan. Azt hiszem, mindenki, aki részt vett ezen az ankéten, emlékszik arra, hogyan volt az összeállítva. Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaügyi minister : Én is résztvettem a mozgalomban. Őrgr. Pallavicini György: Igen t. Nemzetgyűlés i Amikor megcsinálták azt a gúnyosan néptörvénynek nevezett rendeletet, rrielőtt kiadták volna ezt az ankét résztvevőinek, bátor voltam egy Írásos véleményt elküldeni — nem tudom, népbiztosság volt-e akkor vagy ministerium, nem tudom minek nevezte magát — Rácz államtitkár urnák, és ha méltóztatnak elővenni ezt a földmivelésügyi mifiisterium irattárából, akkor azt hiszem, méltóztatnak elismerni, hegy nagyobb bátorság kellett akkoiiban egy ilyen kri'ikát megírni arról a rettenetes fércelményről, amit földbirtokreformnak neveztek, uiat ma egyáltalán a földbiitokreformról beszélr.i; mert ez a legnépszerűbb dolog. Sajnálom, hogy riacs li:tokomban ennek a beadványnak a másolata, de amikor a bolsevikiek nálam látogatást tettek, többek közt ezt is elvitték. Meg fogja érteni az igen t. Nemzetgyűlés, hogy én ezért nagyon nehezen maradhattam volna itt Magyarországon és legnagyobb sajnálatomra, távoznom kellett, annak dacára, hogy nem akartam. De amikor a vörös őrök körülvették a lakásomat, csak nagynehezen tudtam megszökii és amikor meghúzódtam Nyugatmagyar or szag derék népe között, oda is követtek, úgyhogy kénytelen voltam egy éjjel meglógri onnan. És nemcsak engem terhel itt hiba, hanem terhel itt n indamryiunkat, alik kellő időben nem szerveztük meg a népet, (Igaz ! Ugy van !) mert ha ezt megtettük volna, egyikünknek sem kellett volna kiszökni. De azt senki a szememre nem vetheti, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor az a szerencsétlen forradalom kiütött, az első pOanattól kezdve nem azt a célt igyekeztem volna elérni, hogy azt a népet, amelyben folyton és mindig biztam, végre a szervezkedésnek oly stádiumába juttassam, hogy az általam már akkor meglátott bolsevizmusnak ellen tudjon állni. Igazán nem rajtam múlott, hogy én