Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. 161 és az a pár barátom, aki ez irányban dolgozott, ezt idejében nem tudtuk elérni. Igen t. Nemzetgyűlés ! Szememre veti az igen t. minister ur, bogy olyan szinezete van a dolog­nak, enybén szólva, mintha én a földbirtokreform miatt hoztam volna elő ezt az indítványt. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister: Azt lehet belőle következtetni. Őrgr. Pallavicini György: Méltóztatnak el­felejteni, hogy ez programmomban volt már a Nemzetgyűlés legelején. Én hirdettem ezt összes programmbeszédeimben, nyiltan, újságcikkekben, mindenütt. Hogy most miért hoztam megint elő ; mert ha látom, hogy a most folyó Tisza-perben, amely az emberiség legnagyobb piszkát veti fel, az a hazaárulás, amelyet a Diaz-féle szerződéssel elkövettek és ami csak e gyilkossági per kapcsán jön elő, kerül a biróság elé, ahelyett, hogy a kor­mány már régen elővette volna ezeket az embere­ket, (Igaz ! Ugy van !) akkor ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy én mindenkor és minden erőmmel azon leszek, hogy akik a forradalmat csinálták, előidézték, akik Magyarország integri­tását odadobták, azok végre elnyerjék méltó bün­tetésüket, amennyiben nem szöktek meg. Huszár Elemér: Szabadon sétálnak! Őrgr. Pallavicini György : Mert teljesen hiába­való azt a pár megmaradt népbiztost büntetni ; hiszen ezek soha nem jutottak volna hatalomhoz, ha nem lett volna egy Károlyi-féle forradalom. B. Szterényi József: Ez az igazság! Kimu­tattam ! Őrgr. Pallavicini György :„Indítványom ab­szolúte semmi összefüggésben nincs semmiféle más politikai kérdéssel, de állitom, hogy Magyar­ország közélete addig szanálva nem lesz, a törvénybe helyezett bizalom addig nem áll vissza, amíg felelős­ségre nem vonják azokat, akik Magyarország pusz­tulását előidézték. (Helyeslés és taps.) Elnök : A minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister: Mélyen t. Nemzetgyűlés) (Halljuk I Hall­juk !) Nagyon sajnálom, hogy az előttem felszólalt t. nemzetgyűlési képviselő ur az én válaszomban támadást lát és amit ő előhozott, arra azt mondja, hogy nem akart vele engem támadni. En igazán nem akartam támadni, hiszen nem is én kezdtem. Már a pártértekezleten szándékosan elhallgattam a képviselő ur egyik kijelentését, mert nem akar­tam sérteni. A képviselő ur ugyanis a pártérte­kezleten azt mondta, hogy vád alá kell helyezni a Berinkey-kormány tagjait, akik gyáván átadták a hatalmat a kommunistáknak. Annak a kormány­nak én, akaratom ellenére, formailag még akkor is tagja voltam, tehát magamra vonatkoztathattam azt a kijelentést. Őrgr. Pallavicini György: Nem szándékoztam. Hiszen megjelöltem a bűnösöket ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Hiszen tudhatta, mi a helyzet. Én lemond­tam, de semmiképen nem akartak kiengedni a kormányból és amikor lemondásomat végre elin­NEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. tézték, mert a helyzet odaérett, hogy lemondáso­mat elfogadták, amikor az államfő, aid mint elnök az állam élére volt állitva, lemondásomat elfogadta, akkor is én senkinek a hatalmat át nem adtam, hatalom a kezemben nem is volt és igy át sem ad­hattam. ' Őrgr, Pallavicini György : Akkor neuns vonat­köz" k a minister úrra. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Amikor valaki azt az indítványt teszi, hogy azok, akik a kormányt átadták gyáván, vád alá vonassanak, amikor nem tesz különbséget, hanem az egész kormány minden egyes tagjára mondja ezt, mindenki magára veheti, aki ott volt. ( Ugy van ! a jobboldalon.) Hát, t. képviselőtársam, én megmondom egész őszintén, hogy abban a pil­lanatban az a gondolat jutott eszembe, hogy azzal vágok vissza t. képviselőtársamnak, hogy talán nagyobb gyávaságot tanúsított az, aki kiszökött az országból, mint az, aki maradt és állta a sarat. De nem akartam ezzel visszavágni, mert meg vol­tam győződve arról, hogy sokan olyanok, akik kimentek, sokkal több hasznot tettek az ország­nak, mintha benn maradtak volna. És nem akar­tam távolról sem megsérteni azokat, akik, igenis, hasznos munkálkodást fejtettek ki az ország érde­kében a kommunizmus alatt odakünn Bécsben, vagy máshol. Azonban arra a vágásra, hogy gyá­vák voltak, azt magamra vonatkoztatva igy is lehetett volna visszavágni. Őrgr. Pallavicini György : Félreértés ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Ezt csak azért mondom, hogy bizonyítsam, hogy nem volt semmiféle támadó célom. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Hornyánszky Zoltán : Dühöng az egység ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister: Amit a t. képviselő ur mondott, hogy Ká­rolyi a kormányra lépésem előtt velem tárgyalt, igaz. De pár szóval említem meg csak, hogy mi volt az, ami engem beszólított a Kárólyi-kormányba. Én nem jöttem ide, amikor a forradalom kitört. Azt néztem, mikor mehetek el Budapestről. El­mentem haza kis birtokomra szántani, de felhoz­tak és azt állították elém a kormánytagjai és maga a kormányt vezető Károlyi, hogy a kormány meg van hiva a párisi békekonferenciára, de nem, isme­rik el a nemzet kormányának azt, amelyben csak a polgárság és munkásság van képviselve, hanem követelik, hogy a kormányban a földmivelő nép is legyen képviselve ; (Mozgás.) ha igy kiegészítik a kormányt, akkor Magyarországot meghívják a béketárgyalásra,, enélkül nem állnak vele szóba. Ezt igy mondották nekem és akkor az volt a véle­mény az országban is, hogy Károlyinak tényleg van összeköttetése Parisban, ( Ugy van! a jobb­oldalon. Felkiáltások : Tisza István is hitte /) Én tehát ilyen feltevésben voltam, de nem volt ked­vem a kormányba lépni ; két hétig is tárgyaltam. (Mozgás.) Már most mindenki elgondolhatja, hogy nem akartam forradalmi kormányba belépni, amelyet én megakadályozni akartam. Két hétig 21

Next

/
Thumbnails
Contents