Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. 159 claususról szóló javaslattal megszűnik.« (Felkiáltások balfelöl : Nem baj !) T. Nemzetgyűlés S Igenis, a liberalizmusnak az a szelleme, amely Magyarországon volt, megszűnt. (Taps balfelöl.) Nálunk, Magyarországon, megszűnt és napja a külföldön is leáldozóban van. Ne méltóztassanak hivatkozni Deák Fereneekre. Szilágyi Dezsőre, Börvös Józsefre és a többiekre. Én meg vagyok győződve, bogy ezek a nagy magyar hazafiak sokkal jobban szerették a magyarságot, mint a liberalizmust, és meg vagyok róla győződve, hogy ha ők előre látták volna, hogy az a liberalizmus, amelyet ők kezdeményeztek, amelyet később elferdítettek, valódiságából kiforgattak, eltorzítottak és hívatlanul kisajátítottak, a magyar nemzetet a nemzetietlenségnek milyen stációjához fogja vezetni, az anyagi és erkölcsi fejlődésnek milyen kálváriájához fogja vinni, nem indultak volna meg ezen az utón. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl) Pető Sándor :. A háború tette ! (Zaj és ellenmondás balfelöl. Felkiáltások : A zsidók !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Meg vagyok győződve azért, mert ezek az emberek sokkal inkább voltak magyarok, sokkal inkább voltak keresztények és nacionalisták, mint liberálisok. Ha tudták volna, hogy a liberalizmus az epigonok kezében ide fog vezetni, biztos vagyok afelől,— szent meggyőződésem, mert tartozom is vele emlékezetüknek — hogy akkor a krisztianizmust és a nacionalizmust sokkal jobban körülbástyázták volna a liberalizmussal szemben, mint ahogy az megtörtént. (Igaz ! Ugy van ! Taps balfelöl.) Nekünk nem kell a vállveregetés, mi nem ijedünk meg, ha valaki előjön a régi frázisokkal, amelyek segítségével mindent ki lehet vetkőztetni valójából. Nekünk hiába mondják, hogy inhumánusok, reakcionáriusok vagyunk, nem vagyunk világpolgáriak. Ezek a frázisok ránk nem hatnak többé. A világégés óriási tüzénél elhamvasztották a magyar nemzet legjobb értékeit. Akinek volt szeme, az meglátta az összefüggéseket a frázisok és eredmények között ; akinek volt füle, megismerte azt a hangot, amely mindig prédikált és tőlünk mindig követelt nagy világjelszavak köpenye alatt, de maga nem adott semmit, hanem amit csak lehetett, elvett tőlünk. Ezek a jelszavak nem hatnak ránk többé. Előttünk egy kötelesség van : levonni a múlt idők konzekvenciáit, (Helyeslés balfelöl) levonni ugy, ahogy a magyar nemzet jelene ég jövője megköveteli. Előttünk egy kötelesség van : gyáván meg nem hátrálni a kötelesség teljesítése elől ; az elől a.kötelesség elől, hogy a magyar nemzet jövőjének csináljuk meg az útját és ne törődjünk a világ váll ver égetésé vei, (Taps balfelöl) és ne törődjünk azok elismerésével, vagy el nem ismerésével, akik itt benn az ország, ban még ma is azt képzelik, hogy a régi frázisok bodzapuskájával meg fogják tudni állítani azt a vonatot, amely a jobb magyar jövő reményében elindult. Kérem, méltóztassanak a javaslatot általánosságban elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A házszabályok 215. §-ának c) pontjára való hivatkozással őrgróf Pallavicini György képviselő ur szót kért. A szó megilleti. Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Sajnálom, hogy azon nagyszabású beszéd után, melyet az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister ur tartott, kénytelen vagyok a Ház figyelmét talán a tőlem megszokottnál nagyobb mértékben igénybe venni, minthogy a tegnapi ülésen több oldalról támadásban részesültem és minthogy minden nyilvános támadás ellen képtelen vagyok a nyilvánosság jogával élni és a támadást visszautasítani. Remélem, hogy azzal, amit elmondandó vagyok, talán vége fog szakadni annak a reám nézve igazán nem kellemes körülménynek, hogy, amikor én az igazságot keresve, a politikában bizonyos irányokat követelek, mindig személyemben leszek megtámadva. Berki Gyula tisztelt képviselőtársam egy. interpellációjában rátért a napirend előtti felszólalásomra és a többek közt azt mondotta, szemben azzal, amit én említettem, hogy t. i. a régi képviselőházban is gyakorta sürgettem a földbirtokreformot, hogy ő hiába olvasta a régi képviselőház naplóit, ezt nenï találta meg bennük. Bátorkodom figyelmébe ajánlani következő beszédeimet, melyeket pár perc alatt megtaláltam és amelyeket igenis a földbirtokrelormról tartottam, és pedig 1915 december 11-én, 1916 július 15-én, 1917 február 20-án és 1917 február 28-án. Ezzel tehát elesett az az állítása, amelyet megkockáztatni méltóztatott. Ugyanakkor az igen t. földmivelésügyi minister ur beszéde közben két képviselőtársam, azt hiszem Haller József és Berki Gyula t. képviselőtársam közbekiáltás alakjában azt mondotta, hogy én a szakszervezet tagja voltam. Hogy ők ezt honnan vették, azt nem tudom ; lehet, hogy szoros nexusban vannak a szakszervezetekkel és ismerik a szakszervezeti könyveket. Pedig ez egy teljesen légből kapott koholmány, mert sohasem voltam és nem is leszek tagja szakszervezetnek. Nem akarom ezzel elitélni azokat, akik talán életük veszélyeztetése, vagy családjuk megmentése miatt kénytelenek voltak belépni, de ez nem igaz, ez nem áll, ez egy olyan mese, amilyent ember még nem talált ki. Rá is fogok térni, hogy miért nem volt ez lehetséges. Az engem ért megtámadtatásoknak ezzel a részével tehát végeztem. Most csak azokra szeretnék kitérni, amiket az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur a tegnapi interpellációra adott válasza keretében mondott az én napirendi felszólalásomról. Én nagyon sajnálom, hogy az intervju, amely az Estben meg-