Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

A Nemzetgyűlés 96. ütése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. 16? a szenvedők felkarolását hirdette ideáljának. De nemcsak orvos akadt olyan igen sok, aid visszaélt emberiességet fogadó esküjével, hanem valósággal elvadult sok orvostanhallgató is, akiket az ifjúság idealizmusa nem gátolt meg abban, hogy a forradalmi törvényszékeknél, a munkás- és katonatanácsoknál, vagy mint agitátor, avagy pribék vállaljon szerepet, lázitsa, kinozza és akasztassa embertársait. Irtózattal és szégyenpirral láttuk ezt és felmerült bennünk az a kérdés : «ha tudj uk, hogy milyen fontos missziója van az orvosi rendnek az államban, szubtilis szerepe a társadalomban, milyen nagy befolyása a tömegekre, hogy milliók egészsége és élete van ellenőrzés nélkül rábizva, szabad és lehet-e tovább tűrnünk, hogy ezentúl bárki, személyes tulajdonságainak és rátermettségének megvizsgálása nélkül, befurakodhassak az orvosi karba és megkaraparithassa az azzal járó jogokat .és működési teret, árthasson korlátlanul a közügynek, tudatlanságával, terheltségével vagy gonoszságával. Egyetemünk történetében a legnagyobb ritkaság volt, hogy valakit, ha még oly alkalmatlan volt is, egyéni hibái miatt végleg elutasítottak az orvosi pályáról. Eddig a bordélyosok, keritők, pálinkamérők, uzsorások, notórius gonosztevők fiai is idejöhettek és magukkal hozhatták otthonuk felfogását, amely szerint a tilos csak az, amit a büntetőtörvénykönyv kifejezetten annak mond és az is csak akkor, ha kiderül. Külföldön már régen megindult az automatikus purifikáció, ott már régen belátták azt, hogy árt, ha szüretlen vizet egyszerűen a vezetékbe szivattyúzzák. Nekünk is minden lehetséges garanciát meg kell követelnünk arra nézve, hogy ezentúl csak a jó, a tisztességes, az értékes elemek juthassanak be pályánkra. Szükség lesz tehát kiválogatnunk a jelentkezők sorából az alkalmasokat.« T. Nemzetgyűlés ! Amit az orvosi fakultás elmondott, azt hiszem, ugyanazt elmondhatta volna és részben el is mondta a többi fakultás f .-1 terjesztése is. Vagyis meg kell ebből állapitanunk a legilletékesebbek nyomán, ha magunknak nem volnának tapasztalataink, hogy igenis, nemcsak kontingentálni kell, hanem válogatni is kell, vagyis meg kell akadályoznunk, hogy a nemzet vezető rétegeibe olyanok kerüljenek bele, akiknek a nemzeti életben semmi gyökerük nincs, akik magukkal olyan mentalitást hoznak vagy hozhatnak, amely már előre jóformán képtelenné teszi őket arra a hivatásra, amelyre azután a diplomás pályán őket képesitik. De különben is, mihelyt nem tudunk mindenkit felvenni, mihelyt nem is akarunk mindenkit felvenni, mert felesleg van, természetszerűleg kell következnie a válogatásnak. Ha ezer jelentkezőből csak húszat, vagy csak kétszáza^ akarunk felvenni, természetesen nem tehetünk mást, mint hogy bizonyos szempont szerint kiválogatjuk az ezerből a húszat, vagy kétszázat, annyit, amennyiről szó van. A válogatás szempontja pedig szerintem nem lehet más, s a javaslat szerint sem, mint az erkölcsi, szellemi, fizikai arravalóság, nem lehet más, mint azok a kritériumok, amelyek vagy eleve kizárják vagy "legalább nagy valószínűség szerint kizárják, hogy abból a magyar nemzet számára lehessen teljesen megbizható, intelligens elemet nevelni, vagy pedig amelyek biztosítják, hogy igenis, ebből feltétlenül lehet ilyent nevelni, mert olyan provenienciáju, olyan talajból nőtt ki, olyan szellemi légkörből került ide, hogy jóformán lehetetlenség feltételezni, hogy ha szellemi fegyverzettel lesz ellátva, a saját nemzete ellen forduljon. (Helyeslés balfelől.) A múltban, ugyebár, megtörtént, — reámutat az orvosi kar felterjesztése, de reámutatott a proletár-diktatúrának mindannyiunk által ismert története is, — n

ogy seregestől kerültek ki a mi egyetemeinkről olyanok, kik az ott állami segítséggel is, a magyar adófizetők pénzén is megszerzett tudásukat arra használták fel, hogy minél mélyebb sebeket ejtsenek az őket befogadó, nevelő és taníttatásukhoz hozzájárult magyar nemzeten. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez ellen a szempont ellen kétségkívül van jogunk védekezni (Felkiáltások balfelől : Kötelességünk!) s ezt a védekezést okvetlenül foganatosítani is akarjuk. A javaslatba nincs be véve sem faji, sem felekezeti szempont, szerintem ez felesleges is, mert én nem kötném meg a válogatást végző tanári karnak a kezét semmiféle irányban. (Helyeslés.) övé a felelősség, kell tehát, hogy teljesen szabadon mérlegelhesse azokat a szempontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy olyan intelligenciát neveljünk, amely a magyar nemzetnek támogatója és vezetője lesz. T. Nemzetgyűlés ! Nagyon jól tudom, hogy ez a javaslat korántsem oldja meg azt a problémát, amellyel foglalkozik, aminthogy az én meggyőződésem szerint problémákat általában véve egy javaslattal vagy törvénnyel, vagy akár ötvennel is nem lehet megoldani. Az a probléma, amelyre rávilágít ez a javaslat is, az a tény, az a helyzet, amely ezt a javaslatot is szülte, sokkal jobban belegyökerezik a magyar politikai, közgazdasági, kulturális életbe, semhogy azt onnan gyökeresen* ki lehetne tépni egyetlen törvénnyel, vagy akár többel is. Ezt a prob- \ lémát, amely magában foglalja a magyar fajnakszellemi és gazdasági szupremáciáját, — legalább itt Magyarországon — amely magában foglalja azt, hogy a magyar nemzet vezető rétegének feltétlenül a magyarságból kell kikerülni, (Ugy van! \ Ugy van ! a baloldalon.) amely magában foglalja azt, hog y a magyar irodalomban a magyar faj legyen a hangadó, amely magában foglalja azt, hogy a gazdasági és politikai élet minden területén azok legyenek legelői, akik feltétlenül a magyarságot képviselik, annak minden históriai érté- f kével és erkölcsi tartalmával egyetemben : ezt a problémát nem fogja megoldani sem ez a törvény, sem utána még akárhány. Ezt a problémát megoldani csak a magyar nemzet összessége tudja, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) és csak akkor, ha minJ den területen .mindenki elkövet minden tőle tel-