Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-96
156 A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi Kovács Emil : A legjobban előretolakodott ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Ez tehát a természete annak, amit mi csinálunk, nem mintha tendencia volna benne, hanem azért, mert ha visszaszorítunk valakit, ez termé-» szetesen legerősebben fogja érintem azokat, akik a legnagyobb számban tolultak a felsőbb oktatásra. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Kovács Emil: Jogos nemzeti védelem! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Az eddigi szempontokhoz hozzá kell vennünk azt a szomorú tényt, hogy átmenetileg ez az ország még kevesebb diplomás ember ellátásáról fog gondoskodni tudni, mint amennyiről gondoskodni tudott eddig. Hogy mást ne említsek, csak középiskolákból elvesztettünk átmenetileg 72-őt, ami 1000 tanári katedra hiányát jelenti. S miután az ország kétharmad részével most nem rendelkezünk, egészen bizonyos, hogy egyéb területeken is, tehát az ügyvédi, orvosi és más tereken is ugyanilyen hiányaink vannak, amit nekünk feltétlenül figyelembe kell vennünk, amikor nem akarunk diplomát adni csak annak, akit valószinüleg megfelelő keresethez is tudunk juttatni. T. Nemzetgyűlés ! Arra nem vagyunk hajlandók, hogy mi neveljünk a megszállt területeknek, vagy pláne a szomszédos országoknak diplomás embereket. (Helyeslés.) Mert magyar ember nem fog oda menni, az itt marad : ha pedig más megy, egyáltalában nem vagyunk bizonyosak abban, hogy az ott a magyar államságnak és a magyar eszméknek tényleg hasznára van. Egyáltalában nem vagyunk hajlandók azt sem eltűrni, hogy a szomszéd államok neveljenek nekünk diplomás embereket. Drozdy Győző' : Mégis Prágába mennek. Haller István vallás-és közoktatásügyi, minister : Ha ez megtörténik, lesz gondunk arra hogy a nosztrifiká]ásnál a legrigorózusabban érvényesítsük ugyanazokat a szempontokat, amelyeket most érvényesítünk akkor, amikor az egyetemre bocsátunk valakit. (Élénk helyeslés, éljenzés és laps a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, sikerült eléggé igazolnom azt, hogy nevelési, * tanulmányi és nemzeti szempontok követelik és sürgetik a tanszabadság azon formájának megváltoztatását, amely a felsőbb oktatásra vonatkozólag eddig nálunk is szokásban és érvényben volt. A korlátozást, ismétlem, kivánja minden egyetemi fakultás és kivánja a nemzet érdeke. Ezért a javaslat 1. §-a tényleg arról szól, hogy ezentúl nem mindenki járhat egyetemre, akinek érettségi bizonyítványa van, hanem csak annyian, ahánynak fel,vételét az illetékes fakultás tanulmányi szempontból, az eredményes oktatás és nevelés szempontjából megfelelőnek tartja. A számot nem vettük be a törvénybe. Az előadó ur már rámutatott arra, hog}'' miért. Nem vettük be azért, mert megvan az a jogos reménységünk, hogy nem leszünk kénytelenek sokáig ilyen területtel számolni, megvan az szeptember hó 2-áh, csütörtökön. a reményünk, hogy a magyar m velődés tényleg gyors tempóban fog emelkedni, az igények fokozódni fognak, s ennek következtében több és több lesz azoknak a száma, akik tényleg a maguk tanultságának megfelelő életet tudnak maguknak biztosítani. Módjában lesz tehát az illetékes tanári karnak az eszközök szaporodása arányában, a szükséglet emelkedése arányában, a tantermek szaporodása arányában évről-évre emelni, vagy apasztani ezt a kontigenst, ugy, ahogy a tanári kar szükségesnek fogja látni. Ezért nincs az a törvényben fmrozva, hanem a törvény szerint megvan hagyva a mód, hogy az egyetemi fakultások évről-évre állapithassák meg az illetékes minister hozzájárulásával a kontingenst. A másik, ami a javaslatnak lényeges rendelkezése, az s hogy visszaható erővel nem bir. Jogtalanságot nem kívánunk elkövetni. Azoknak, akik már bizonyos időt eltöltöttek egyetemi tanulmányokkal, továbbra is joguk van a kontingensre való minden tekintet nélkül az egyetemen tanulmányaikat folytatni. Egyetlen szempontot fogunk velük' szemben érvényesíteni, azt t. i., vájjon nem követtek-e el olyan cselekedetet az elmúlt idők alatt, amely érdemetlenné tette őket arra, hogy az egyetemen tanulmányokat folytathassanak, vagyis igazolásnak alá lesznek vetve. Az igazolást a megfelelő egyetemi fakultásból kiküldött bizottság fogja elvégezni és én elhiszem, de el is várom azt, hogy ennek a döntésnek mindenki alá fogja magát vetni, jobbról és balról egyaránt. (Helyeslés a középen). Az eredményes tanítás szempontjából az első feladat a kontingentálás. Másodiknak azt jelöltem meg, hogy nekünk a kontingenst össze is kell válogatni, vagyis olyan anyagot kell tanítás és nevelés céljára az egyetemnek adni, amelyből a magyar hazának, a magyar kultúrának vezetőit és pionírjait lehet kinevelni. Hogy ez a múltban nem volt egészen igy, erre nézve legyen szabad hivatkoznom az orvosi fakultás felterjesztésének bevezetésére, amely ebből a szempontból a következőket mondja (olvassa) : »Minden a helyzetet elfogulatlanul vizsgáló embert meglep az a tény, hogy az utolsó évtizedekben, ugyanakkor, amidőn az orvostudományok mérhetetlenül fellendültek, amidőn az orvosok munkája az országos halálozási arányt a fele alá nyomta le, közegészségi viszonyainkat minden téren erősen megjavította s a betegek egyéni szenvedését is lényegesen enyhítette, ugyanakkor maga az orvosi rend mélyen lezüllött, mert hirdetők, dichotomize lók, abortőrök, hamis bizonyítványokat gyártó sarlatánok özönlötték el. Az orvosi prax's is tömegmunka lett, melyben a humanizmust az üzleti szellem, az idealizmust a stréberség maholnap már kiszorítja. Aki azt hitte, hogy a mai orvosok valamennyien képviselői a régi ideális emberszeretetnek, nagyon csalódott. A lerúgott országos katasztrófa vihara, mint valami éjjeli villám, ugy világította meg az emberek lelkének igazi tartalmát és árulta el sok orvosnak is teljes erkölcsi nihilizmusát, aki eddig
