Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

154 A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. az kétségkívül maga az a tanár, aki elé hárul az a feladat, amelyet nem képes elvégezni. Nekünk tehát nemcsak el lehet, de el is kell fogadnunk a hivatott faktorok azt a megállapítását, hogy ők ilyen túlzsúfoltság mellett, mint amilyen ma van, eredményesen tanítani nem tudnak. , De van egy másik szempont is, amelyet különösen nekünk kell figyelembe venni : ez a nevelési szempont. Ha nem tudnak tanítani, akkor sokkal kevésbé tudnak nevelni. (Igaz! Ugy van!) Mert a legkitűnőbb szellemű professzor sem képes hatást gyakorolni arra a hallgatójára, akit csak akkor lát, amikor szigorlatozik előtte, amikor hallgató óvatosság. ból akárhányszor a szomszédjától megkérdezi, hogy melyik is az a professzor, akit igy hivnak, nehogy véletlenül más elé üljön le. (Igaz! Ugy van !) Ez tény, ez igy van. Ilyen körülmények mellett nevelni lehetetlenség. (Igaz! Ugy van!) A. külföldön nincs igy, mert a külföldön nincsenek monstre-egyetemek. Németországnak majdnem minden valamirevaló városában van egy egyetem. Ezek az egyetemek kicsiny egyetemek s mint kicsiny egyetemek alaposabban tudnak tanítani, de főképen sokkal jobban tudnak nevelni. (Igaz! Ugy van!) Egy kiváló német professzor, aki valamely kisvárosnak ősrégi, kiváló nivón tartott egyetemén munkálkodik, a maga egész hallgatóságát ÉLTTEL ciZ erkölcsi magaslatra tudja emelni, amelyen maga van, mert a közvetlen példaadás, a mindennapi reáhatás, ez az, amivel nevelni lehet. De hogy neveljen bármilyen kiváló orvosprofesszor egy esztendőben 3—5000 orvost, hogyan sugározza át azok lelkébe azt, ami az ő lelkében van,'amikor sohasem tudja őket együtt látni, amikor nem tudja őket elvinni gyakorlati helyre, ahol a gyakorlati tudást is tudja az elmélet mellett adni ? Ez lehetetlenség. A nevelés szempontja is tehát azt követeli, hogy csökkentsük az egyes egyetemeken a hallgatók számát, hogy igyekezzünk decentralizálni az egyetemeket s a budapesti monstrum-egyetem helyett (Általános élénk helyeslés és taps.) megfelelő vidéki egyetemekre terelni át a hallgatóknak egy részét, eg}^részt azért, hogy Budapestet és a budapesti egyetemet tehermentesítsük, de másrészt, hogy a hallgatóság jókora percentje kerüljön abba az egészségesebb és tisztább magyar levegőbe, amely a keresztény és nemzeti Magyarország felépítéséhez szükséges. (Általános élénk helyeslés.) Én tehát nem vagyok a kevés egyetem híve, én a sok, de kisebb egyetem hive vagyok. (Általános helyeslés.) Mert igy egyrészt szociális szempontból sokkal könnyebb volna épen a szegényebb diákságnak a tanulás kérdését megoldani, másrészt azonban a vidékre való kerülés által olyan légkörbe juthat ez egyetemi hallgató, amely nem kozmopolita, hanem elsősorban magyar légkör. (Igaz! Ugy van!) Drozdy Győző: Itt kellett volna megfogni a kérdést i Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ezeken a szempontokon kívül a korlátozás mellett szól még egy harmadik szempont, amelyet nekünk az elmúlt idők tanul ságai alapján igen súlyosan kell mérlegelnünk. Ez a harmadik szempont pedig a következő : A diploma valamiféléké pen bizonyos kötelezettséget jelent azzal szemben, akit az állam diplomához juttat. Ha egyebet nem, de virtuális kötelezettségét jelenti ez az államnak, hogy az illetőt el tudja látni kenyérrel. Vasadi Balogh György : Nem jelenti azt ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Azért jegyeztem meg, hogy ez bizonyos fokig virtuális kötelezettség is, ezt nem lehet kétségbevonni, mert mindenki, aki az egyetemre ment és aki végigkinlódott ott 4—5 esztendőt, kétségkívül abban a tudatban ment oda, hogy ha diplomát fog kapni, akkor egyszersmind meg fogja kapni azt a lehetőséget is az állam keretén belül, hogy diplomáját érvényesítheti (Igaz ! Ugy van !) s hogy a diploma által neki adott tudást a saját kenyérkereseti szempontjából tudja majd érvényesíteni. Ezt kétségkivül érzi mindenki, aki diplomáért harcol és küzködik. Azért ismétlem, ilyen virtuális kötelezettséget kétségkivül vállal az állam azzal szemben, akinek diplomát ad. Vasadi Balogh György : Akkor az érettségivel is kötelezettséget vállal Î Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Az érettségi csak általános műveltséghez juttat, az nem diploma, azért abból kifolyólag az államot semmi kötelezettség nem terheli. Vasadi Balogh György : Az is jogosítás ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Az csak képesítés, nem jogosítás ! Henry George mondja »Szegénység és haladás« című művében, hogy műveltté tenni embereket és amellett szegénységre kárhoztatni, annyi, mint elkeseredetté, lázongóvá, csokönyössé tenni embereket, annyi, mint a piramist, a hegyet tetejére állítani, vagyis egy veszedelmes cselekedet, amit lehetőleg el kell kerülni. Ezt mi a saját bőrünkön tapasztaltuk. A magyar nemzetnek kétségkívül olyan kultúrpolitikája volt, amely abszolúte nem vette tekintetbe a szükségeket és a megélhetési lehetőségeket. Ezért nálunk apránként szaporodott az éhes szellemi proletárok száma. . A Galiíei-Kör szerintem tulaj donképen nem volt más, mint az éhes és jövőért reszkető szellemi proletárok gyülhelye, ahonnan azután kiindult minden forradalmi láz, maga a forradalmasítás, mert ott az egész tömeg egyrészt olyanokból került össze, akik előtt amugysem volt semmi sem szent, akik nem ismertek semmi nemzeti tradíciót, ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akik tehát igen könnyen szánták rá magukat azok maradványainak elpusztítására, másrészt pedig — ettől eltekintve — olyan, jövőjükért aggódó és szerintük semmit nem veszthető elemekből állott, akik ugy voltak meg-