Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

Í42 A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. évi szeptember hó 1-én, szerdád. az igazságot akarják kideríteni. Hisz az igazság érdekében csak olyat szabad tenni, amit a törvény megenged, mert ez szabályozza a jogrendet. Ami tehát ezen túlmegy, az jogsérelem, amely jogsérelmet pedig tovább eltűrni nem szabad és nem lehet, Hisz ez az országnak az érdeke. Én nem IJlain Ferenc dr. ellen rohanok ki, hiszen én IJlain Ferenc vallomására épitem épen az interpellációmat és a honvédelmi minister úrhoz fordulok, mint akit tisztelek és becsülök és mint akiben, ugy látom, megvan a garanciája annak, hogy ő azt a jogsérelmet, amely itt fennáll, meg tudja torolni, illetőleg a megbillent jogrendet ennyiben helyre tudja állítani. Engem nem vezet animozitás IJlain Ferenc ellen, nem vezet Sztupka őrnagy ellen, sem senki ellen, engem semmi egyéb cél nem vezet, én csak az igazságot keresem és ennek az igazságnak a keresésében a már vallott Ulain Ferenc vallomására épitem adataimat, tehát teljesen perrendszerü bizonyítékokat hozok itt fel. Most még csak azt akarom ezután kiemelni, hogy mi lett a mentalitás ezen más sínpárra vitelének következménye. Az lett, hogy (olvassa) J »Ismételten feltűnt nekem — mondja Ulain — az, hogy Dobó azt a kérdést intézi hozzám: igen, ha én ezt mind beismerem, akkor én kötelet kapok. Nyilvánvaló volt, hogy a kötéltől fél. Este 5 órakor azzal az impresszióval váltam el tőle, hogy Dobó be fogja ismerni. Láttam, hogy lelkében megindult egy folyamat.« Miféle folyamat? A mentalitás más sínpárra vitelének a folyamata. Megindult a folyamat, hogy igenis sikerült Ulain Ferencnek, az illetéktelenül megindult nyomozást iniciálé, a vizsgálatot nem vezető, de abba befolyó egyénnek más sínpárra vinni... Dinich Vidor: Neki kedvező sínpárra! Hornyánszky Zoltán : . . . sikerült beismerésre vinni. És mi történt ? A frappáns felelet az, hogy másnap aztán Dobó beismert. A perrend ilyen bizonyítékokat nem ismer. Amint felolvastam, a honvédperreiidtartás vonatkozó szakaszai kifejezetten megmondják, hogy mit lehet tenni. Ami ezen túl van, az jogsérelem, és mert jogsérelem történt, amint ezt kimutattam, van szerencsém a jelen nem lévő honvédelmi minister úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) : • »1. Van-e tudomása a minister urnák, hogy a fogházban lévő Dobó István terheltet detektívek hallgatták ki; 2. ott vele Ulain Ferenc doktor ügyvéd érintkezett, őt befolyásolt vallomástételre birta; 3. a nyomozás során ezekről a cselekményekről készitettek-e jegyzőkönyvet ; 4. miért vettek részt nem hivatott egyének is a terhelt kihallgatásánál; 5. milyen minőségben érintkezhetett Ulain Ferenc doktor a terhelttel ? Ha igen : mit hajlandó tenni a minister ur a jogsérelmek orvoslására? (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Következik ? Kontra Aladár jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! A vallásés közoktatásügyi minister ur az elmúlt iskolai év végén kiadott egy rendeletet, amely arról szólt, hogy a középiskolákba ezután csak felvételi vizsgálattal vehetők fel a tanulók. Ennek a rendeletnek következményei borzalmasak voltak. Az iskolák megtartották a felvételi vizsgálatot, azokat a növendékeket, akik csak elégséges bizonyítványt mutattak fel az elemi iskola IV. osztályából, egyszerűen vizsgálat alá sem vették, hanem kiutasították onnan, azokat a növendékeket pedig, akik jobb bizonyítvánnyal kerültek oda, olyan vizsgálat alá vetették, hogy a legjobban tanuló növendékek néha szin kitűnő bizonyítvánnyal buktak el. Ha benyitunk ma Magyarországon egy kispolgári családba, egészen bizonyosan találunk ott siró-jajgató szülőket. Ha ezek után a felvételi vizsgálat után megnézzük az apró kis gyermekeket, akik az utcán járnak, látjuk, hogy egyik-másik könnyezik és elcsuklik a szava, mert nem vették fel a középiskolába, mert nem folytathatja a tanulmányát, amire neki természetadta és törvény szerinti joga van. Én mindenkor elitéltem a rendeletekkel való kormányzást, de különösen elitélem most, amikor itt van ez a Nemzetgyűlés, itt volt már június hónapban is és módjában lett volna az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister urnák rendelet helyett, ha máskép nem, egy egyszakaszos törvényjavaslattal előállani, és mi megfontoltuk volna, mérlegelés alá vehettük volna ezt a kérdést. E helyett azonban mit csinált a vallás- és közoktatásügyi minister ur ? Egyszerűen a törvényt semmisítette meg rendeleti utón. Az 1868. évi népiskolai törvényeket, valamint az 1883. évi középiskolai törvényeket rendeleti utón nullifikálta, amihez pedig semmiféle ministernek nincs joga, mert a törvény nemcsak reánk nézve és a polgárságra nézve, hanem a ministerre nézve is kötelező és azt semmiféle rendelettel megváltoztatni nem lehet. A népoktatási és a középiskolai törvény határozottan megmondja, hogy minden tanulónak, aki az elemi iskola IV. osztályát eredménnyel elvégezte, joga van a középiskolába beiratkozni. A minister ur rendelete ellenben azt mondja, hogy nincs joga a középiskolába beiratkozni, hanem először felvételi vizsgát kell tennie. Kerekes Mihály: Most aztán többen bejöttek a zsidók, mint eddig. Drozdy Győző : Valóban igaza van t. képviselőtársamnak és erre is ki fogok térni. Ennek a rendeletnek brutalitása szörnyűséges. Nemcsak abban áll a brutalitása, hogy ártatlan kicsi gyermekeket, jövendő embereket zár el a továbbtanulástól, hanem abban is, hogy amikor kiszorítja ezeket a gyermekeket a gimnáziumból, a reáliskolából, és beüzi őket a