Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-95
À Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. menekül, ha pedig beismer, akkor csak egy következmény lehet, hogy esetleg felakasztják. Ugy gondoltam, — mondja Illáin — hogy ezt ki kell verni a fejéből, de nem bottal, hanem érvekkel.« Weiss Konrád: Megbotránkoztató! S erről nem irnak a zsidó lapok semmit, hanem megpiszkolnak más mindenkit ! Hornyánszky Zoltán: »Ki kell verni a fejéből, nem bottal, hanem érvekkel.« Weiss Konrád: Borzasztó! Hornyánszky Zoltán : Most mit mond. Az ő rögeszméje az, hogy ki kell verni a fejéből, nem bottal, hanem érvekkel. Meg kell értetni vele, — t. i. Dobóval — hogy ha beismerő vallomást tesz és előtárja a] mentőokait és enyhitőkörülményeit, amelyekről a biróság csak az ő vallomása utján szerezhet tudomást, akkor nein kötelet kap, hanem esetleg csak súlyosabb büntetést, t. i. a kötélnél enyhébbet. (Felkiáltások balfelöl: Ha mást beránt!) Dinich Vidor : És ötvenezer frankot aranyban ! Hornyánszky Zoltán (olvassa) : »Én tehát leültem mellé, megismertettem vele azokat a bizonyítékokat, amelyeket ellene, már beszereztem. Dobó ámult, csodálkozott.« Hornyánszky Zoltán (tovább olvassa) : ». . . hogy micsoda anyagot tudok felmutatni. Nyilvánvalóan nem tudta, hogy ennyi bizonyitékom van. Hivatkozott két alibi-tanura. Kimutattam, hogy ezek vallomásaiban ellentétek vannak ; Sényi korvettkapitány vallomásában pedig, akit szintén tanúnak hozott fel, azt állitja, hogy nem 31-én, hanem 1-én látta, és azt mondja, hogy a másik két tanú, akikre Dobó hivatkozik, volt az, akik a forradalmárokat fellázitották, Mondtam neki, hogy senki sincs, aki elhinné, hogy ennek a két tanúnak fog hinni a biróság, nem pedig Sényinek.« Hát mi történt itt, t. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások balfelől : Rábeszélés !) Itt illetéktelenül, mint egy sértettnek a képviselője, olyan sértetté, aki nem is sértett ebben a bűnügyben, szerepelt Ulain Ferenc, akit nem is illet meg az a jog, hogy a terhelttel érintkezzék, mert hiszen a honvédperrendtartás 159. §-a megint csak expressis verbis utasítást ad, amikor azt mondja (olvassa): »A terhelt kihallgatását, amelynél a törvény szerint arra nem hivatott egyének jelen nem lehetnek, illendően és nyugalommal kell foganatosítani.« Tehát nem hivatott egyének nem lehetnek jelen. Kik azok a hivatott egyének? Lehetne esetleg arról disszertációt folytatni itt, hogy vájjon ezek hivatott egyének voltak-e ? Kimutattam, hogy Ulain Ferenc semmi szin alatt sem volt hivatott egyén, mert hiszen nem is volt a sértett képviselője, nem is lehetett az, mert ebben a bűnperben Almásy Denise grófnő nem is sértett, tehát Ulain már csak azért sem lehetett illetékes, de nem lehetett azért sem r . mert a évi szeptember hó 1-én, szerdán. 141 honvédperrendtartás 102. §-a kimondja, hogy (olvassa) : »A védőnek joga van egyes nyomozó cselekményeket indítványozni, amelyek akár a házkutatásnál, akár a személymotozásnál vannak folyamatban s akkor ezen hivatalos cselekményeknél közreműködhetik«. Nem sorolja azonban sehol fel azt, hogy a sértett képviselője, még ha igazán a sértett képviselője is, megjelenhetnék ott. Annál kevésbé jelenhetik meg tehát, lia nem ilyen minőségű, és még kevésbé, hogyha sértettként egyenesen nem is szerepel Almásy Denise grófnő, akit ő képviselt. Itt van azután Ulain Ferenc vallomásának utolsó passzusa, amellyel még foglalkoznom kell, amikor azt mondja (olvassa) : »Felolvastam előtte Sztanykovszky vallomását. Sztanykovszky vallomásában azt mondja, hogy Dobó nem lőtt. Abban a pillanatban, amikor Sztanykovszky vallomásában erre rámutattam, észrevettem, hogy Dobó meglepődött, mintha ez neki jól esett volna. Mondtam neki, hogy ha maga feltárja hűségesen az enyhitő körülményeket, megmondja, hogy katona, félművelt ember, akit mások befolyásoltak, a biróság látni fogja az enyhitő körülményeket, ez javára szolgálhat. De ha hallgat, a biróság azt fogja látni, hogy konok gonosztevő és fel fogják akasztani.« Mi ez, t. Nemzetgyűlés? Perrendellenesen beavatkozás a terhelt kihallgatásába, amely terhelt kihallgatásánál nincsen joga senkinek, csak a honvédügyésznek vagy a vizsgálóbírónak kihallgatnia a terheltet. Ki az az Ulain Ferenc? Almássy Denise grófnő képviselője. Ki az az Almássy Denise grófnő ebben a perben? Senki. Egy tanú. És csodálatos módon ez az Ulain Ferenc belenyúl ebbe a vizsgálatba, ebbe a nyomozásba, kihallgatja a terheltet, megbeszél ott előtte olyan dolgokat, amelyek arra vannak hivatva, hogy őt meggyúrják, amelyek arra vannak hivatva, hogy az ő mentalitását más sínpárra vigyék, tehát befolyásolják akkor, amikor a honvédperrendtartás 162. §-ának első, második és harmadik bekezdése a következőket mondja (olvassa) : »Nem szabad a terhelthez határozatlan, homályos, többértelmü vagy fogásos kérdést intézni, a kérdéseket lehetőleg a tények időrendje szerint és akként kell feltenni, hogy természetes sorrendben és okbeli összefüggésben egymásból folyjanak. Különösen kerülni kell tehát oly kérdést, amely az adandó feleletre útmutatás tartalmaz, vagy amely a terhelt által be nem ismert körülményt már beismertnek veszi.« A mentalitást tehát a vizsgálóbirőnak sem szabad más sínpárra vinni, nemhogy egy illetéktelenül beavatkozó sértett képviselőjének, aki ebben a perben nem is sértett. A jogsérelemnek olyan flagráns esetével állunk szemben, hogy az ember komolyan megdöbben, mi lesz ebben az országban, ha ilyen tárgyalások, ilyen nyomozások, ilyen vizsgálatok lesznek az irányadók a biróságoknál, ahol az igazságot keresik és ahol
