Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. Bródy Ernő : Azt hiszem, nem méltóztatik rossz néven venni tőlem, hogy ezt a kérdést f elemlitem, de nekem, aki katona voltam és a háborúban is részt vettem, igenis, élénken fáj az, hogy ma, 1920-ban, még mindig az a katonai büntető törvénykönyv van életben, amely egy 55-iki osztrák császári pátens alapján kelt, amelyet régi különböző Hofdekrétekből állították össze, és amely teljesen magán viseli az akkori idők jellegét. En tehát felhívom ebből az alkalomból az igen t. igazságügyminister urnák, valamint az igen t. honvédelmi minister urnák is — igen sajnálom, hogy nincs jelen — a figyelmét erre a kérdésre. Nem tartom helyesnek, hogy igy, incidentaliter intéztetik el ez az egész ügy, és nem tartom szerencsésnek, hogy egy 1920-iki törvény egy 1848-iki törvénnyel kerüljön szembe, azzal a törvénnyel, amely sokkal humánusabb és sokkal szabadelvűbb volt, mint az 1920-iki. Csak ezt akartam megjegyezni. A magam részéről a szakaszt nem fogadom el. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: T, Nemzetgyűlés ! Teljesen osztom a t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy sajnos, a katonai büntetőtörvénykezés tekintetében ilyen régi büntetőtörvény van alkalmazásban, amely a mai modern büntetőjogi felfogásnak nagyon sok tekintetben nem felel meg. Azt hiszem, hogy a kormányzatnak a lehető legsürgősebb feladata lesz, hogy ezt az állapotot megszüntesse. Nem tudom, milyen módon, egységes büntetőtörvénykönyvvel-e, vagy külön bíráskodással, ez egy további kérdés, amelyet a Nemzetgyűlésnek alaposan kell megfontolni. Épen annálfogva, hogy a katonákra nézve más büntetőjog van alkalmazásban, ebből különféle anomáliák származnak és épen ezeket az anomáliákat kell kiküszöbölni addig is, mig ennek a kérdésnek végleges szabályozása nem történik meg. Ezek az anomáliák abból származnak, hogy mi hozunk törvényeket a polgári büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekre vonatkozólag és hogy ha ezek a törvények külön kifejezett rendelkezéseket nem tartalmaznak a katonákra nézve, ennek a konzekvenciája az, hogy a katonai bíráskodás alá tartozó egyénekre ezek nem alkalmazhatók. Ennek súlyos tapasztalatait láttuk a háború" idején, amikor mindenféle törvénnyel és rendelettel igyekeztünk a visszaéléseket meggátolni, de ezeket a visszaéléseket nem lehetett megtorolni katonai egyénekkel szemben. Mi az árdrágítókat akarjuk büntetni, de hogyha az árdrágitó katona, akkor a katonát nem lehetett volna büntetni, ha az árdrágításról szóló törvényjavaslat épen ezt a szempontot figyelembe véve kifejezetten meg nem mondta volna, hogy az árdrágításra vonatkozó törvény rendelkezései a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekre is kiterjednek. Azt hiszem, hogy az a gondolat, amelyet Bródy képviselőtársam kifejtett, hogy nem kell különbNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. évi szeptember hó 1-én, szerdán. 113 séget tenni a polgárok között büntetőjog tekintetében, hanem aki közönséges bűncselekményt követ éí, akár katonai, akár polgári egyén is az, az egyformán büntettessék, ez a szempont követeli meg azt, hogy mindazok a büntetések, amelyek a polgári egyénekre megállapittattak, egyidejűleg a katonai bíráskodás alá tartozó egyénekre is megállapittassanak. Minthogy külön katonai; és polgári bíróság van, más módon ezt a kérdést megoldani nem lehet. Igaz, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv régi és nem egyezik teljesen a polgári büntetőtörvényekkel, de épen ezért vagyunk kénytelenek ilyen szöveget alkalmazni. Én azt hiszem, egyetért velem a t. képviselő ur, hogy ezen közönséges bűncselekmények tekintetében még sincs olyan diametrális ellentét a katonai és a polgári büntetőtörvények között, mint azon speciális bűncselekmények tekintetében, amelyekről a katonai büntetőtörvénykönyv külön rendelkezik és amelyek valóban elavultaknak mondhatók. Ugy, hogy tisztelettel kérnem kell, hogy méltóztassanak a 6. §-t változatlanul elfogadni, mert ez az emiitett anomáliák kiküszöbölésére szükséges. (Nagy zaj, Felkiáltások jobbfelől : Üldözni fogják a legénységet ?) Ami pedig azt illeti, hogy az 1848-ik évi XXI. te. a testi fenyítést kiküszöbölte, meg kell jegyeznem, hogy az a büntetés más volt, mint ez a botbüntetés. De hiszen eddigi büntetőjogunk sem ismerte a botbüntetést s most ez alkalommal csak a kényszerítő körülmények és viszonyok hatása alatt határozta el a Nemzetgyűlés, hogy ideiglenesen, átmenetileg egy évre mégis behozza a botbüntetést, amelynek tehát ugy fenn kell állnia a katonai, mint a ' polgári egyénekkel szemben. Tisztelettel kérem méltóztassék tehát a szakaszt változatlanul elfogadni. Szabóky Jenő jegyző : Henzer István ! Henzer István : T. Nemzetgyűlés ! A 6. §-hoz akartam hozzászólnia, miután azonban az igaz. ságügyminist er ur eloszlatta aggályaimat, elállók a szótól. (Helyeslés.) Elnök ! Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző: Tankovics János! Tankovics János : T. Nemzetgyűlés i Őszintén sajnálom, hogy erre a szerencsétlen hazára a Nemzetgyűlés ilyen megszégyenítő törvényt hoz. Tudom, hogy az országban nagyon sok a baj, tudom, hogy sok megtorolni való van, de a falu közönsége nem érdemli meg ettől a Nemzetgyűléstől, hogy neki félnie kelljen azért, mert most ilyen törvényt, hoznak. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem a falu népéről van szó ! Bűnösökről van szó !) Bródy Ernő : Katonákról van szó ! Tankovics János: Bocsánatot kérek, tessék megkérdezni a falut. Ne tessék városi szemüvevegen át nézni a dolgokat. (Nagy zaj és ellenmondások a középen.) Kérem, tőlem kifejthetik t. képviselőtársaim érveiket, de nekem is jogom van elmondani az én véleményemet. (Zaj.) Ismétlem tessék megkérdezni a falut. A falu fél ettől a tör15