Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

112 A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. i a bizottság közben összejön és ő megint nincs ott. Ennek tehát megint nincs semmi különös jelentősége, inkáb-b csak ilyen gyakorlati jelen­tősége van. A büntetés komolyságát is emelni akarja. Ha egyszer egy komoly büntetést hajtanak végre és valaki jelentkezik, azt az ügyészségnek át kell vennie és addig őt magánelzárásba kell elhelyeznie, amig a büntetést lehetséges végre­hajtani. Ez a három nap épen korlátozás akar lenni, hogy ezen a címen itt visszaélés ne tör­ténhessék. Épen ezért akartam megállapítani azt a maximális időtartamot, amelyen túl vala­kit itt tartani nem lehet. Arról lehet esetleg szó, hogy ez két nap legyen. Három napot gon­dolt az ember olyan határidőnek, amely elég rövid, amely garancia arra, hogy hosszú ideig nem fogják visszatartani. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Két nap!) Azt mondja az előbbi be­kezdés, hogy »három napot meg nem haladhat«. Meglehet, hogy csak egy vagy két óráig fogják ott tartani. I)e nem akarjuk, hogy pellengérre állítsák azokat az embereket, hogy a publikum odacsődüljön nézni őket, amig arra várnak, hogy a botbüntetést megkapják. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senkisem kivan szólni, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a sző. Somogyi István előadó : Indítványozom, mél­tóztassék az 5. §-t az igazságügyi bizottság által megszövegezett alakjában elfogadni. Az igazság­it gyminister ur által előadottakhoz semmi hozzá­tennivalóm nincs. (Abból csak elvenni lehet! jobbfelöl.) Méltóztassék figyelembe venni, hogy végre is itt elitéltről van szó. Természetes, hogy mihelyt az illetőt megvizsgálják és a ható­sági orvos azt mondja rá, hogy nem' birja ki a botbüntetést, abban a pillanatban büntetése a törvény értelmében fogházbüntetésre változtat­ható át. Elnök : A tanácskozást berekesztem. Követ­kezik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az 5. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem? Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Az 5. § változatlanul fogadtatott el. Követ­kezik a 6. §. Szabóky Jenő jegyző (olvassa a 6. §-t). Elnök: Bródy Ernő képviselő ur kivan szólni. Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! A javaslat­nak ez a szakasza arról intézkedik, hogy a jelen törvény rendelkezései a katonai büntető bíráskodás alá tartozó egyénekre is megfelelően alkalmazandók. Ez a javaslat tehát felveti a katonai bíráskodásnak, a katonai büntetőtörvény­nek a kérdését szemben a polgári bíráskodással. En nagyon kérném különösen a Háznak igen t. katonatagjait, akik azonkívül jogászok is, mint pl. Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamat, hogy méltóztassanak evvel a kérdéssel foglal­kozni. Mert hogy áll jelenleg a helyzet ? Micsoda évi szeptember hó l-én, szerdán. katonai büntetőtörvénykönyv van jelenleg, amely a katonai bíróság eljárásának alapjául szolgál? Ez a katonai büntetőtörvénykönyv tulajdon­képen egy 1855-ből való császári patens alapján kibocsátott rendelet. Az a kérdés, hogy az osztrák császári rendelet alapján kibocsátott katonai büntetőtörvénykönyv milyen relációban van a jelenlegi magyar törvényhozással, főleg a régi magyar törvényhozással? Mert bocsánatot kérek, itt van egy 48-iki törvény az 1848 : XXI. te, amely szól a nem­zeti őrseregről. Ez a törvény 31. §-ában azt mondja, hogy a nemzeti őrsereg tagjai testi büntetéssel nem fenyithetők. Tehát az a dicső 48-iki törvény eltiltotta az akkori hadseregre, a nemzeti őrseregre nézve a testi fenyítéket. Később, 1855-ben, osztrák császári patens alap­ján kibocsátottak egy rendeletet. Ez a rendelet a katonai büntetőtörvénykönyv, amely 30. §-ában megállapítja a testi büntetésnemeket, ezek között a botbüntetést is. Már most én azt kérdezem a t. Nemzetgyűléstől, hogy melyik irányadó mi­reánk ? Az osztrák császári patens alapján ki­bocsátott katonai büntetőtörvénykönyv, vagy pedig a nemzeti őrseregről szóló 48-iki törvény? Haller István : Egyik sem ! A mai szükség ! Bródy Ernő : A mai szükség ? De azt hiszem r a kérdés felvetésének és a kérdésről való vitának helye van itt. (Ugy van !) Tisztázandó a kérdés, mi tartozik a katonai biraskodás alá, mi tartozik a polgári bíráskodás alá. Hiszen sok összeütközésnek volt ez a legközelebbi, időkben forrása. Minden­esetre nagyon furcsának találom, hogy a katonai büntetőreformot a 48-iki törvénnyel szemben egy kiszakított részben részlegesen megkezdjük. Egy anyagi jellegű uj büntetési nem, amelyet a 48-iki törvény kiküszöbölt, most ezen törvényjavaslat alapján behozatik a hatonaságra is. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy a katonaságnál az 1. §-ban felsorolt bűncselekmények alatt a katonai büntetőjogban meghatározott meg­felelő cselekményeket kell érteni. Sok ha­sonló kongruens cselekmény is van. Pl. akár katona, akár polgár követ el gyilkosságot és más hasonló bűncselekményt, ebben semmiféle különb­ség nincs. Ellenben vannak a katonaságnál speciá­lis bűicselekmények, amelyek szükségessé teszik, hogy a katonaságnak egészen külön büntetőtör­vénye legyen. A katonaságnak más fegyelmi törvé­nyei is vannak. Szóval természetes, hogy a katonai büntetőbíráskodás sokban eltér a polgári bírásko­dástól. De maga ez a kérdés elintézendő, tisztá­zandó, nehogy itt veszekedjenek a hatáskörök felett. Meg kell állapítani, mi tartozik a katonasághoz és mi tartozik a polgári hatósághoz. Ez az egyik. A másik pedig a következő. Én azt hiszem, hogy akkor, amikor nemzeti had­seregünk van, talán végre illendő lenne, hogy az a nemzeti hadsereg nem egy 55-iki elavult osztrák császári pátenst használjon a maga eljárása alap­jául. ( Ugy van !)• Szilágyi Lajos : Tökéletesen ugy van S

Next

/
Thumbnails
Contents