Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

00 A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. az ő kisérő iratában a magyarországi nemzeti kisebbségekről általában állítja, mert népünk nem sejthette az entente szándékát és ezért nem is látott okot a nyilatkozásra. Most azonban megköveteli a maga számára a nyilatkozás és meghallgattatás jogát. Ha az entente Magyar­ország ezeréves történeti jogait semmiseknek jelenti ki, és ha a magyarság rettenetes kény­szerhelyzetében ebbe belenyugodni kénytelen is, mi a népek önrendelkezési joga alapján a leg­teljesebb elszántsággal világgá proklamáljuk : Nyugat-Magyarország anyugatmagyarországiaké. (Éljenzés.) Különben egyet még hozzá akarok tenni : a történelmi, az ezeréves Magyarországot megölni nem lehet! (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra? Szabó Sándor jegyző: Csizmadia Sándor! Csizmadia Sándor : T. Nemzetgyűlés ! (Hall­juk ! Halljuk !) Én egy olyan népréteg képvise­letében vagyok itt, amely eddig Magyarországon sem a Nemzetgyűlésben, sem a parlamentben soha képviselve nem volt. Á magyarországi mun­kásságot képviselem itt kifejezetten, egyedül. (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon : Ne mondja! Nem egészen ugy áll! Népbiztos ur! Felkiáltások jobbfelol: Tiltakozom ellene! Mi­csoda beszéd, ez?) Oláh Dániel: Hát én mi vagyok? Csizmadia Sándor : Én vagyok itt az egyet­len képviselő, akit. munkáspárti programmal vá­lasztottak meg. Önöket nem ily programmal választották meg ! (Zaj és félkiáltások a balolda­lon és a középen ; Ne tréfáljon ! Demagógiával ! Szemfényvesztés !) Hangsúlyoztam kifejezetten, hogy munkáspárti képviselő én vagyok itt egye­dül. Ezt nem lehet letagadni. (Egy hang a bal­oldalon : Meddig volt népbiztos ?) Önök keresz­tények, kisgazdapártiak és más pártiak, én pedig a magyarországi munkások képviselője vagyok. (Felkiáltások a baloldalon : A kommunistáké !) Önök között nincs itt senki, akit ezzel a pro­grammal választottak volna meg. ( Ellenmondci­sok.) Csak ezt akartam leszögezni, t. képviselő­társaim, mert arról szó sincs, hogy abban egy cseppet is kételkedném, hogy önök a munkáso­kat akarják képviselni. (Felkiáltások : Nagyon szép!) Arról szó sincs! De prográmmról van szó, hogy milyen címen és milyen programmal választottak meg. (Zaj.) A legcsekélyebb kétségem sincs az iránt, sőt -— mert hiszen tegnap azt mondták itt, hogy én költő vagyok, igaz, hogy azt mondták, hogy a Jakabok költője, — minthogy pedig költő vagyok, tehát elhihetik önök, hogy én nem szeretem az embereket rosszaknak tartani. Én az embereket és különösen a képviselő­társaimat jóknak tartom. Én tudom azt és meg vagyok róla Győződve, hogy itt minden képviselőtársam nemcsak a saját pártját kép­viseli, hanem az egész ország népességét. (Fel­kiáltások: A költőket is!) évi július hő 29-én, csütörtökön. Drozdy Győző : Becsapta a szociáldemokra^ tákat ! Taszler Béla: Elvtárs! Becsapott ő min­denkit! Majd beszélünk ' még a szociáldemokrá­ciáról is! Csizmadia Sándor : Ne féljen ! Beszélek akár­miről, amiről tetszik. Nem kételkedem abban, hogy mi ,itt az egész ország népességét kép­viseljük. Én-nem képviselem a magam kerületé­ben csak a munkásságot, hanem mindenkit, nem bánom akár munkás, akár nem munkás. (Egy hang balfelől: Akár mágnás! Derültség.) Gunda Jenő: Azok bánják! Csizmadia Sándor : Nem értem ezt a türel­metlenséget; ezt csak abból tudom megmagya­rázni, hogy t. képviselőtársaim valami mást várnak tőlem, mint amit én mondani fogok. (Félkiáltások : Semmit sem várunk !) Én nem azt fogom mondani, amit önök gondolnak, (Derültség.) hanem égészen mást, (Egy hang balról: Maga nagyon csúnyát gondol!) Olyas­mit fogok mondani, amit a t. Nemzetgyűlés egyáltalán nem vár és amin igen meg fog lepődni. (Halljuk !) Taszler Béla : Maga sem hiszi el, amit mond! Csizmadia Sándor: Ha nem lettek volna türelmetlenek t. képviselőtársaim, már előbbre volnék. Azt akarom mondani, hogy miután itt egy uj pártot képviselek, azt hiszem, nemcsak a köteles udvariasság, hanem egyéb fontos szempon­tok is azt kívánják, hogy habár csak egy-két szóval is ezt a pártot, amely itt még nem volt, bemutathassam, hogy megmondjam, mik ennek a Magyarországi Munkáspártnak a céljai, mik a módszerei, hogyan akarja szolgálni... Taszler Béla: Ismerjük már! Arról leg­kevésbé maga beszélhet ! Csizmadia Sándor : ... nemcsak a munkások érdekeit, hanem a közérdeket is. Patacsi Dénes: 1918-ban levizsgáztak! Csizmadia Sándor : Meg méltóztatnak látni, hogy bennünket a célokban nem választ el itt semmi. A cél mindig közös, csak a módszerek­ben van eltérés. Schlachta Margit: A cél nem közös! Csizmadia Sándor : Egyikünk sem tarthatja a másikat olyan rossznak, mintha az csak rosszat akarna. Rosszat senki sem akar, a cél mindig jó és a cél mindig ugyanaz ! Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek minis­tère: Hát a kommunisták? Csizmadia Sándor: Beszélünk a kommunis­tákról is, beszélek én mindenről, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok..'. Taszler Béla : Hogy már "minden volt, kom­munistától kezdve minden! Csizmadia Sándor : Én igenis voltam, hanem ha nekem azt mondják, hogy én minden voltam, akkor majd felállítok egy más kérdést, hogy hol voltak némelyek a diktatúra alatt? (Nagy zaj és félkiáltások : Nem ott, ahol maga !)

Next

/
Thumbnails
Contents