Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-72
A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. évi július hó 29-én, csütörtökön. 91 Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Börtöniökben ! Taszler Béla : Népbiztos egyik se volt ! Csizmadia Sándor: És én mint népbiztos nyilt ülésen nekitámadtam a diktatúrának! Önök közül ki merte ezt tenni? Gunda Jenő : Varjú a varjúnak nem vájja ki a SEemét. Csizmadia Sándor: Nem mondtam, bogy terror van, hanem nekimentem a diktatúrának. A burzsoá, Mátyásföld, Kerepes, Gödöllő bizonyíthatja, hogy én nem mondtam, hogy terror van és félek tőle, hanem nekimentem a diktatúrának. Ezért le is tartóztattak és a diktatúra bukásáig a tisztelt elvtársak őriztettek is. (Zaj. Halljuk ! Halljuk l\ »Aki nem tud arabusul«, — régi közmondás. (Elénk derültség.) Egyébként, t. Nemzetgyűlés, ha ez a kérdés felvetődött, akkor, hogy ne kelljen személyes kérdésben erről külön beszélni, mindjárt felemlítem, hogy én március 21-én este még államtitkár voltam. Elmentem haza. Én politikai dolgokkal nem sokat törődtem soha életemben, nem is szerettem, most sem szeretem, irdemberek általában nem nagyon szeretik a politikát. De a ministeriumból hazamentem s odahaza elvégeztem mindazon dolgokat, amiket egy fáradt államtitkárnak elvégezni kell. (Zajos derültség.) Azután, t. Nemzetgyűlés ... Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék itt a házi szentélyének intim dolgait előadni. (Elénk derültség és taps.) Csizmadia Sándor : Azután, t. Nemzetgyűlés, én reggel felébredek... (Elénk derültség. Felkiáltások : Más is ! Milyen állapotban ?) — ez nagyon komoly dolog — mint népbiztos ; tegnap lefeküdtem, mint államtitkár, reggel pedig felébredek, mint népbiztos. (Derültség.) Engem senki sem kérdezett meg, hogy vállalom-e, vagy akarom-e. Benárd Ágost munkaügyi és népjóléti minister: De tudták, hogy kiben bizhatnak! Szabó József : Ismerték már az emberüket ! Csizmadia Sándor: Ismerhették, mert aztán hamar le is tartóztattak. Azután reggel olvasom az újságban, hogy mi történt, hogy proletárdiktatúra van és én népbiztos vagyok. Lett volna más a helyemben, az vájjon mit csinált volna ? En a terrortól nem féltem soha életemben; nem félek semmiféle hatalom terrorjától, (Egy hang jobb felől : Nem félt, mert kiszolgálta !) de nem félek én a munkások terrorjától sem, amint később is meg méltóztatnak látni a beszédem folyamán, hogy én nem félek a munkásoktól sem, amint nem féltem a diktatúrától sem. Azonban én rögtön, az első pillanatban láttam, hogy este, március 21-én, nemcsak az történt tulajdonképen, hogy a proletárdiktatúrát kikiáltották; ez csekélység volt a másikhoz képest. Akkor az történt, hogy a szociáldemokráciát kivégezték azzal a határozattal, hogy diktatúra legyen. (Egy hang balfelöl : Egy és ugyanaz!) Rassay Károly: Ki végezte ki? Saját maguk csinálták ! (Zaj.) Csizmadia Sándor : Kérem, az, aki azt mondja, hogy ez egy és ugyanaz, nem ismeri sem a diktatúrát, sem a szociáldemokráciát. Szabó József : Csak a módszer különbözött. Novemberben beharangozták ! (Zaj balfelől.) Csizmadia Sándor: Bocsánatot kérek, hogy mi a kereszténység,,, azt elhiszem, hogy jobban tudja a tisztelendő ur, mint én, de hogy a szo- ' ciálizmus micsoda, azt meg én tudom jobban! (Zaj.) Én azt tudtam, hogy abban a pillanatban, amikor azt mondták, hogy proletárdiktatúra legyen, akkor vége van a szociáldemokráciának. Demokrácia és diktatúra : hát hogyan fér ez össze ? 30 éven keresztül hirdettük mi, — én is, tollal is, meg szóval is — hogy, mindenféle elnyomásnak végének kell lenni. Én ez alatt sohasem értettem csak azt, hogy a polgári elnyomásnak, hanem mindenféle elnyomásnak! Március 21-ikén pedig azt mondták ki, hogy a polgári elnyomatás helyett jöjjön a proletárok elnyomása. Erre én azt mondtam, hogy nem kell nekem semmiféle diktatúra, sem a polgároké, sem a proletároké. Ezt hirdettem nyíltan s ezért tartóztattak le, azzal az indokolással, — Vántus mondta nekem — hogy nem tudok beilleszkedni a proletárdiktatúrába. Hát nem is tudok semmiféle diktatúrába beilleszkedni. A szociáldemokrácia a fokozatos fejlődés alapján állott mindig. Patacsi Dénes: De Szabados azt mondta, hogy csak nüanszbeli különbség van a szocializmus és a kommunizmus között! f Csizmadia Sándor: Aki tisztán akar látni ebben a dologban, annak ezt ismernie is kell. (Zaj.) A szocializmusnak végső konzekvenciája igenis lehet a kommunizmus, de ami tavaly történt, az nem volt kommunizmus. (Felkiáltások balfelől: Minden szociáldemokrácia, idevezet l) Dinich Vidor: Az zsidóizmus volt! Csizmadia Sándor : ... az gazemberizmus volt. (Elénk derültség!) A kommunizmus egy nagyszerű eszme; lehet, hogy az meglesz, lehet, hogy nem lesz meg. A tudományos megGyőződés tárgya, amely felett lehet vitatkozni. Somogyi István: Ki lett már próbálva! Csizmadia Sándor : Ami tavaly történt, ami diktatúra néven ismeretes, arról sohasem fogom elismerni, hogy kommunizmus volt ; az nem volt kommunizmus, az egészen más volt (Felkiáltások balfelől: Mi volt! Bocher-uralom volt!) Dinich Vidor: Mondja ki! Budaváry László: Rablóuralom volt. Csizmadia Sándor: És a diktatúrát nem a románok tették tönkre, nem a románok szüntették meg, (Igaz ! Ugy van balfelől !) hanem megszüntette az önmagát. Amikor az emberek 13 *
