Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

À M emzetgyülés 72. ülése 1920. évi július hó 29-én, csütörtökön. 71 ban szórtuk volna a nép közé ! De bát mi egy kicsit gyámoltalanok vagyunk, ők jobban értettek a propagandához. 15.000 ember terjesztett röpiratokat 23 millió példányban. (Egy hang a középen : Az állam pénzén !) A propaganda 250 millió koronát emésztett fel. És mi mit tettünk ? Feloszlattuk a propaganda-minisztériumot. Thomas Ferenc: Honnan vették a pénzt? (Felkiáltások : Az államkasszából !) Griger Miklós : Én sok dolgot megértek, deegyet igazán nem értek ; nem értem azt, bogy a szociáldemokrata munkásság és egyáltalában a munkásság még most sem csömörlött meg a kommunizmustól. Nem értem azt, hogy vannak munkások, akik még most is arról álmodoznak, hogy virágesővel fogadják a bolseviki sereget, ha esetleg kedve kerekedik annak bejönni. (Zaj ) Vannak ilyenek, egészen bizonyos, hogy vannak, ne tagadjuk. (Zaj a Ház minden oldalán. Egy hing a középen : A megszállott területen a zsidók izgatnak bolsevizmusra !) Ezeknek azt üzenjük innen, hogy bolsevista uralom ebben az országban többé nem lesz. Egyszer ütötték ki kezünkből a trikolort. Soha többé vagy csak ugy, ha az nyomban szemfedőnk is lesz. (Élénk helyeslés és taps.) Kerekes Mihály : Trikolor alá kell vonni őket is ! Griger Miklós: Adja Isten, én szeretettel várom őket. Befejezem beszédemet. Tudom, hogy eltértem a tárgytól, amikor nemcsak az állammal, nemcsak a kormánnyal szemben állítottam fel követeléseket, hanem az egyházzal, a keresztény felekezetekkel, a papságsággal, a nagybirtokosokkal, a munkaadókkal és„ az egész keresztény társadalommal szemben is. Be ezt tudatosan cselekedtem, mert amint elismerem, hogy a társadalomnak és a nemzetnek joga van a kormányt és a Nemzetgyűlést szociálpolitikai alkotásokra szorítani, ugy a társadalomtól és a nemzeti élet minden tényezőjétől is elvárom és megkövetelem, hogy minket ebben a munkában támogasson, mert csak az ilyen kooperáció biztosithatja a sikert. (Általános helyeslés.) A t. kormánnyal szemben, melynek egyetlen egy tagját sincs szerencsém itt üdvözölni, várakozó, még pedig rövid lejáratú várakozó álláspontra helyezkedem, mert nem szeretnék még egyszer csalódni. Ez a veszedelem fenyeget engem, mert hiszen ugy látom, hogy az uj kormány tulaj donképen a régi kormány. Csak egy kis helycsere történt a ministeri székek dolgában, de az is kérdés, hogy ez kedvező volt-e, mert pl. nem tudom, melyik tárcát töltheti be jobban Rubinek minister ur, a földmivelésügyi tárcát-e, melyre őt egy egész élet munkája praedestinálja, vagy pedig a kereskedelemügyi tárcát ? (Mozgás a jobboldalon.) A feladat melyre a kormány vállalkozott, nehéz is, könnyű is. Nehéz a külpolitikai helyzet és a belső gazdasági válság miatt, könnyű pedig azért, mert úgyszólván az egész Nemzetgyűlés a háta mögött áll és a csekély számú ellenzék sem óhajtja a nemzet javát szolgáló intencióit elgáncsolni. Bármit is mondjanak rólunk az általános, egyenlő, titkos választójog ellenségei, én azt mondom, hogy soha ilyen jóakaratú Nemzetgyűlése, illetve parlamentje nem volt ennek a szerencsétlen országnak. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha ez sem tud olyan munkát végezni, mely legalább a feltétlen jóakarat bélyegét viseli magán, annak csak a kormány lehet az oka. Tehát vidëant consul es Î A ministeri tárca ma nemcsak bársonyszéket, nemcsak autót, nemcsak különvonatot jelent, hanem óriási felelősséget Isten és a nemzet előtt. (Ugy van! Ugy van!) A nemzet sorsa a kormány kezébe van letéve. Ugy végezze tehát dolgát és azzal a tudattal, hogy a nemzetnek áldása vagy átka kiséri. (Általános éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik % Szabó Sándor jegyző : Fertsák Jenő ! Fertsák Jenő : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Már pártállásomnál fogva, de egyébként is a legnagyobb bizalommal viseltetem a kormány és különösen a ministerelnök ur személye iránt, kinek itt is köszönöm, hogy a közelmúltban olyan fontos szerepet akart nekem juttatni és a legnagyobb és legszebb reményekkel várom annak a nagy államférfiúi koncepcióra valló gyönyörű programmjának megvalósitását, amelyet a napokban itt nyújtott. Ez azért nem gátolja azt, hogy mindennek dacára sajnálattal ne konstatálj am, hogy néhány olyan programmpont kimaradta programúi jából, amelyeket mint a legsürgősebben megvalósítandó programmpontokat szerettem volna abban látni. Szerény közpályám alatt mindvégig ezeknek megvalósításáért küzdöttem. Már a vármegyém közgyűlési terméből ismételten országos mozgalmakat indítottam ezek érdekében és igy természetes, hogy legszentebb erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy most, amidőn kerületem bizalmából itt az ország első testületében szóhoz jutok, itt is elkövessek mindent, ami szerény erőmtől telik, hogy ezeket a pontokat a megvalósításukhoz közelebb vigyem. Amidőn ezeket a pontokat mintegy megreklamálom, a ministerelnök urnák tulaj donképen csak alkalmat kívánok adni, hogy néhány szóval megnyugtassa a közvéleményt arra nézve, hogy ha ezeket kifejezetten nem is emiitette meg, azért ezek a programmpontok még nem kerültek a lomtárba és teljes erejével rajta lesz, hogy ezeket megvalósítsa. Ez még burkolt szemrehányás sem kíván lenni. Tudom, hogy rengeteg dolga, gondja mellett mindenre nem gondolhat, de azt igazán sajnálattal vettem tudomásul, hogy még a szakministerium sem gondoskodott ezeknek a pontoknak a ministerelnöki programmba való felvételéről. Ezek között az első, amely pedig az egyesült . pártok programmjában igen előkelő helyet foglal el, a katholikus autonómiának megvalósítása. (Ugy van ! Ugy van ! Helyeslés.) Néhány szót a