Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

78 À Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. katholikus közvélemény megnyugtatása érdekében ennek az oly kiválóan fontos kérdésnek, amely oly*régi követelménye a katholikus közéletnek, mindenesetre szánhatott volna. Giesswein Sándor : Nemzeti követelmény ! Szociális ! Fertsák Jenő : Mert kitől várjuk ennek megvalósítását, ha nem a keresztény kormányzattól ? Ennek megvalósítása nélkül pedig intenziv felekezeti élet, buzgó hitélet nem is képzelhető, (Ugy van f , Ugy van !) A katholikus autonómiának törvény utján való sürgős életbeléptetését kérem. (Altalános helyeslés.) Életerős, hatalmas autonómiát sürgetünk, autonómiát jogokkal és kötelességekkel, a katholikus alapoknak és általában a katholikus egyházi vagyonnak is a katholikus közönség kezelésébe való bocsátását ; mert rrig egyrészről ebben a hitélet megerősödésének és a keresztény erkölcsi világrend megvalósulásának egyik legbiztosabb garanciáját látjuk, addig másrészről ebben" látjuk ennek a határozottan vallásos és hazafias célok' szolgálatába rendelt vagyonnak a destruktiv törekvésekkel szemben való megvédésére egyik legfontosabb eszközt is (Helyeslés balfelől.) és egyúttal garanciáját annak, hogy ez a tekintélyes vagyon kizárólag és egyedül azon nemes valláserkölcsi, hazafiúi, kulturális és humánus célokra fordittatik, amelyekre az eredetileg rendeltetve van. (Ugy van ! Ugy van !) Szijj Bálint : És az 1848 : évi XX. te. végre-, hajtását. Fertsák Jenő : Kérjük egyúttal az 1848 : XX. te. végrehajtását is, mert a keresztény felekezetek között létrejött s egész közéletünk jövő fejlődésére oly biztató béke ennek igazságos és méltányos végrehajtásában fogja találni a legbiztosabb támaszát. (Helyeslés.) Sürgős kérésünk — és azért ezt a pontot is hangoztatom, amelyet pedig épen az én szerény kérésemre vett volt fel a pártunk a maga programmjába és tolmácsolt az egyesülés alkalmával is, — sürgős kérésünk az összes vallásfelekezetek alsó papságának és az egyéb egyházi alkalmazottaknak illetményrendezése és mindazon kedvezményekben való részesitése, amelyekben a közalkalmazottak részesülnek. (Helyeslés. Egy hang balfelől : A köztisztviselők közé fel kell őket venni ! Ugy van ! Ugy van !) Tudom, hogy szegény hazánk financial a vesztett háború után kétségbeejtőek és épen azért nem is tartom helyesnek olyan reformok sürgetését, amelyek megvalósíthatatlanok s amelyek csak hm reményeket támasztanának, amelyeket azonban a világ semmiféle pénzügyministere nálunk a jelen viszonyok között megvalósítani nem tudna. De ezt a kérdést épen nem tartom ezek közé valónak. Itt megvan a vagyoni bázis, csak igazságosan és célirányosan kell „vele élni, ( Ugy van ! balfelől.) és ennek a .nagy vagyonnak jövedelmezőségét egész közgazdaságunk és többtermelésünk mérhetetlen előnyére szinte hihetetlenül fokozni lehetne. (Ugy van ! balfelől.) évi július hó 29-én, csütörtökön. A különböző felekezetek és egyhazak kebelében a papság illetményei tekintetében olyan kiáltó aránytalanságok vannak, hogy azok megszüntetése halaszthatatlan kötelesség. Nem állhatnak szemben százezres, sőt milliós évi jövedelmekkel olyan '• évi jövedelmek, amelyek nem elégségesek egy rend ruha, egy pár cipő beszerzésére sem, (Ugy van! Ugy van!) nem is szólva a kultúrember legelemibb kulturális szükségleteinek kielégítéséről. Lelkészek, papok, — akiknek jövedelme fix fizetéseken, fix nyugdijakon alapszik — kétségbeejtő helyzetben vannak. Huber János: Ugy van ! Fertsák Jenő: Vannak jövedelmek, amelyek a múlt század első éveiben az akkori viszonyoknak megfelelő szerződéseken alapulnak. Pedig mi volt a forintnak értéke akkor és mi ma ? Vannak plébánosok, akiknek két-három ezer korona az évi jövedelmük, amely alig elég egy hóra is. (Egy hang jobb felől : Hát a káplánoknak !) Vannak káplánok, akik ellátást kapnak és emellett néhány száz koronát ; évekig, hosszú évekig kellene szolgálniuk, mig elérik azt, hogy egy reverendát vehessenek maguknak. ( Ugy van ! jobbfelől.) Vannak plébánosok, akiknek káplánt kell tartaniok és annak a teljes ellátásáért évi 150—200 koronát kapnak. Ez két ebédre nem elég a mai időben. Pedig méltóztatnak tudni, akiknek háztartásuk van, hogy mit jelent a mai világban egy idegen az asztalnál. Ezzel szemben állanak százezres és milliós jövedelmek. Ezeken a tarthatatlan állapotokon feltétlenül segiteni kell. Méltó megélhetéshez kell juttatni az egész papságot, erre igazságosan kell felhasználni az egyházi vagyonokat és egyéb megfelelő törvényes intézkedéseket kell tenni. (Általános helyeslés.) Vissza kell állitani a természetbeni járandóságokat és szolgálmányokat, amelyeknek megváltása különben is a kánonjogba ütköző dolog és amely megváltások sok helyütt főokai az alsópapság sanyarú helyzetének. Ezeknek a megváltásoknak érvényét törvény utján hatályon kivül kell helyezni. (Helyeslés.) Meg kell adni a papságnak és az egyházi alkalmazottaknak mindazokat a kedvezményeket, amelyekben a közalkalmazottak részesülnek, (Helyeslés.) igy a vasúti kedvezményeket, a cipő-, ruhakedvezményeket, általában a beszerzési kedvezményeket és a nemtermelőknél az élelmiszerek beszerzésére vonatkozó kedvezményeket. Avagy az egyházi élet, a felekezeti iskola érdekében utazó esperes vagy plébános nem ép oly fontos szolgálatot teljesít-e, mint a hivatalnok a maga hivatalos utján ? En nem kivánom a rendezés részleteivel a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybevenni és fárasztani, bár igen értékes óhajok és adatok volnának birtokomban. Ezeket rendelkezésére fogom bocsa* tani a t. minister urnák, akit kérek, hogy ezeket a rendezés alkalmával szives figyelmére méltassa. Annyi bizonyos, hogy a rendezésnek gyorsnak és méltónak kell lennie és már a papság kép-