Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920, évi július hő 29-én, csütörtökön. ' ;

75 oldásában résztvegyenek, mert nem férkőzhetnek a lelkekhez, ha a szociális kérdést ignorálják (Ugy van/) és csak a mindennapi lelkipásztorkodásra szorítkoznak. (Élénk helyeslés jobbfelől.J Különösen a munkáskérdésben kell orientálódniuk, mert hiszen arra a szegény munkásra nézve a nyomor egyenesen bűnre vezető alkalom (Ugy van ! Ugy van I) és erkölcsi akadálya annak, hogy vallásbeli kötelességeinek eleget tegyen. Ám nemcsak érdekből, hanem szeretetből is kell, hogy •a munkásság érdekeit felkarolják s a nyomorból, amelyből egymaga kiemelkedni nem tud, kiemeljék, mert ha nem teszik, akkor feléjük kiáltja a hitetlen munkás : »Mit hasznai nekem a te malasz-tos igéd, mit használ a túlvilágra való hivatkozásod, ha itt e földön gyermekeimmel és hitve- \ semmel nyomorogni hagysz«. (Ugy van ! Ugy van ! < Egy hang jobbfelöl : Ezt tanítja a szentírás is.) ; Tudom, hogy az egyház, az egyháziak s a keresztény felekezetek papjai karitativ téren nagy dolgokat müveinek. Azt hiszem, nincs társadalmi osztály, amely őket ezen a téren felülmúlja. De azt hiszem, közel járok az igazsághoz, amikor leszögezem, hogy a szociálpolitikai tevékenységtől jó nagy részük tartózkodik. Szép és dicséretreméltó a jótékonyság, de nem elég. Nem elég balzsamot hinteni a társadalom sebeire, hanem meg kell azokat gyógyitani. Nem elég egy pillanatra enyhiteni a nyomor okozta szenvedést, hanem be kell tömni azokat a forrásokat, amelyekből fakad és helyettük kutakat ásni, amelyekből egész nemzedékek menthetnek erőt, egészséget és életboldogságot. (Élénk helyeslés és taps.) Alamizsnát adni és a szegénységet pillanatnyilag enyhiteni : jó és Istennek tetsző cselekedet, ám még nagyobb, még fölségesebb szociális tevékenységgel felebarátainkat a nyomortól és szegénységtől megóvni és olyan társadalmi rend megteremtéséhez hozzájárulni, amelyben minél kevesebb alamizsnára legyen szükség. (Élénk helyeslés és taps.) Ma ilyen szempontból kell felfogni a kereszténység hivatását. Valamikor erdők irtásával, mocsarak lecsapolásával, a rabszolgaság eltörlésével, az ipar és a földmivelés meghonosításával, iskolák emelésével nyerte meg a világot a kultúrának, mely hivatását misszionáriusai révén, egyébként még ma is teljesiti, •—• ma azonban más feladat is hárul reá, az t. i. hogy a civilizált népek . kebelében dúló osztályharcokat szociális reformokkövetelésével és támogatásával megszüntesse. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a Ház minden oldalán.) Ilyen értelemben kell, hogy a papság is felfogja a maga hivatását. Ne legyen a papság a plutokraták Wertheim-szekrényének reverendába vagy tógába bujtatott védelmező rendőre, (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán) a kastélyok urainak lakája, (Élénk helyeslés és taps) hanem álljon azok mellé, akik arcuk vagy agyuk verejtékével keresik mindennapi szűkös kenyerüket. (Élénk helyeslés.) Necsak annyiban létezzék a papság számára a szociális kéidés, amennyiben kellemetlenkedő- szociáldemokraták léteznek; hanem ugy fogja fel e kérdést, hogy az esetben is hivatásbeli és lelkiismeretbeli kötelessége a szegények és elnyomottak védelmére, kelni, ha egyetlenegy szociáldemokrata sem zavarná nyugalmát. (Élénk helyeslés.) Lehet, hogy a beati possidentis, a szerencsés birtoklók majd félreértik a társadalmi és gazdasági igazságtalanságok ellen küzdő papot, demagógnak, sőt, amint tapasztalatból tudom, kommunistának nevezik, (Derültség.) de ne törődjék ezzel. Lehet, sőt valószinű, hogy bizonyos körök jobban gyűlölik majd, mint a legvéresebb szájú zsidó agitátort, mert mig annak hitelét a fajiságára és megfizetett voltára való hivatkozással leronthatják, addig a pappal, az Ur szolgájával szemben nem élhetnek ezzel a fegyverrel. Legyen a pap néptribun, a jó és nemes értelemben vett tribunus plebis, mint az volt a római birodalomban és ne feledje el, hogy nemcsak arra való, hogy a szegényeknek türelmet és az alattvalóknak engedelmességet prédikáljon, (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) hanem az is legyen a feladata, hogy Isten nevében a felebbvalóktól, a hatóságoktól igazságot, a gazdagoktól pedig irgalmasságot követeljen. (Élénk taps. Derültség és felkiáltások jobbfelöl ; Eddig nem igy volt ! . Nagy zaj a baloldalon.) Túri Béla : Ez már mutatja a megértést, hogy igy vágnak vissza. (Zaj.) Tisztességes beszédre ez a felelet ? (Felkiáltások balfelöl : Nem értik jobban !) Szabó József: Általánosítanak! Wagner Károly : Hiszen örülünk az ily beszédnek ! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Griger Miklós : Ugy látszik, nem igen ajándékoznak meg szives türelmükkel. Ez volt az ősi programm. Voltak emberek, akik nem igy jártak el, ez természetes dolog, épen ezért hangoztatom az igazságokat, hogy azok is megértsék, akik eddig nem követték. Patacsi Dénes : Egyesek bűneit nem szabad általánosítani ! (Nagy zaj.) Griger Miklós : Ne feledje el a papság azt, hogy a kereszténység modern apológiája a szociális téren való tevékenység. (Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Kendkivül fontosnak tartom azt is, hogy a munkaadók is szociális kötelességeiknek tudatára ébredjenek, ha pedig nem ébrednek ennek tudatára, az államhatalom ébressze fel őket és szociális kötelességeik teljesitésére szoritsa. (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) Mert mit tapasztalunk ? AJb, hogy a munkaadók, a gyárosok és nagybirtokosok — nem mondom, hogy mindannyian, de tekintélyes részük — a legnagyobb ellenszenvvel kisérik a munkások gazdasági szervezkedését s azt, ha módjukban áll, meghiusitják, még pedig nemcsak a munkásoknak szociáldemokrata szakszervezeteikbe való tömörülését, melyekről minden gyermek tudja, hogy tulaj donképen csak szemináriumai és exponensei a politikai pártnak, hanem a keresztényszocialista 10*