Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-88
A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. után újból adójavaslatok —• a vagyonátruházási illeték és más illetékek felemeléséről szóló javaslat — kerülnek a bizottság elé, s azután jön az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat, amely feltétlenül szükséges, hogy mielőbb a Ház elé kerüljön. Tisztán csak ez a körülmény okozta tehát, hogy a Nemzetgyűlésnek még nem volt módjában ezzel a kérdéssel is in merito foglalkozni. Ereky Károly képviselő ur a beszédében szóvátette azt, hogy bizonyos anomáliákra és igazságtalanságokra adhatna okot az, ha a tőzsdei árjegyzések alapján állapíttatnék meg az értékpapirok értéke s ennek folytán esetleg némelyek olyan vagyonok alapj án adóznának, amelyek tulaj donképen de faoto jövedelmet nem hoznak. Erre vonatkozólag csak azt vagyok bátor hangsúlyozni, amit már előadói beszédemben is mondottam, hogy itt egy módosítás történt, és pedig épen ebből a szempontból, mert maga a pénzügyminister ur is méltányolta ennek a helyzetnek fonák voltát, és kimondatott, hogy nem az utolsó tőzsdei árjegyzés alapján lesz az értékpapirok értéke megállapitva, hanem a pénzügyminister ur fogja megállapítani azok valóságos értékét, pl. hogy a tőzsdei árhullámzások alapján legyenek esetleg egyesek illetéktelenül nagyobb mértékű adóval megróva. Van azután egy másik kérdés is, amely a pénzügyi bizottságon már keresztülment s amelyet az általunk elfogadott szöveg ugyancsak tartalmaz. Ez azokra vonatkozik, akik 1914. év óta állandóan birtokában vannak a tőzsdei papíroknak. Ezekre nézve kimondatott, hogy azoknál az akkori árfolyam legyen a vagyon megállapításánál irányadó, épen azon szociális gondolattól vezetve, hogy akik nem tőzsdei spekuláció , hanem tényleg vagyonuk elhelyezésének céljára tartják maguknál a papírokat, ezek a tőzsdén bekövetkező árhullámzások folytán esetleg nagyobb vagyonadó alá ne essenek. Ereky képviselő ur felhozta a földadóra vonatkozólag azt, hogy a javaslat az elemi károk esetén való adó visszatérítést ki akarja hagyni a rendelkező részből. Erre vonatkozólag van szerencsém a t. Nemzetgyűléssel közölni, hogy a részletes vita során módosítást leszek bátor proponálni abban az irányban, hogy az elemi károkra vonatkozó rendelkezés továbbra is fentartassék. A III. osztályú kereseti adóra vonatkozólag bizonyos körök részéről ugyancsak aggodalom merült fel, nevezetesen abban az irányban, hogy megtörténhetik, hogy számosan vannak olyanok, akiknek jövedelme most sokkal kisebb, mint a háború előtt volt, amennyiben a régi, hároméves átlag alapján vettetnék ki adójuk ötszörös összegben, ez rájuk nézve igazságtalan megadóztatást jelentene. Erre vonatkozólag legyen szabad ismételten hangsúlyoznom azt, amit különben előadói beszédem során is mondottam, hogy tény az, hogy a törvényjavaslat két kategóriát kíván felállitani. Egyikbe sorozza azokat, akiknek adóján lényeges változás nem ment végbe. Ezeket nem értesítjük egyénenként az adóemelésről, hanem egyszerűen összegben ötszörösére emelvén fel adójukat, azt ötszörös öszNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi augusztus hó 17-én, kedden. 505 szegében vetik ki s ez ellen felebbezési joguk van az illetőknek. A másik kategóriába sorozza azokat, akiknek adóját a pénzügyigazgatóság állapítja meg, akiknek adója lényegesen emelkedett s itt egyéni kivetés lesz. De azoknak is, akik magukra nézve sérelmesnek fogják látni az adóemelést, t. i. az ötszörös adót, és igaztalan adóztatást látnak magukkal szemben, azért, mert a mostani viszonyok között a kereseti viszonyok nagymértékű megromlása következtében nincs meg az a keresetük, amely a háború előtt volt, ugyancsak meglesz a módjuk arra, hogy ez ellen felebbezzenek, amennyiben az ilyen kivetés alapj án, mely közszemlére lesz kitéve, mindenkinek módja lesz, hogy arról kellő időben tudomást szerezzen és akkor a megfelelő felebbezési fórum igénybevételével korrigálhatja azt az adót, amelyet magára nézve igazságtalannak tart. Katona Imre igen t. képviselő ur beszédében a földadó progresszivitásának gondolatát vetette fel, t. i. azt, hogy akiknek kisebb birtokuk van, holdankint kevesebbet fizessenek, akiknek nagyobb birtokuk van, többet. Erre vonatkozólag csak azt vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés előtt hangoztatni, hogy ez a gondolat voltaképen a hozadéki adó természetével áll ellentétben. Emellett a progresszivitás a valóságban igenis érvényesül, hiszen a földadón kívül az illetők jövedelmi adót is fognak fizetni, a jövedelmi adónál pedig tényleg érvényesül a progresszivitás akként, hogy akiknek nagyobb jövedelmük van, azok százalékosan is több adót fizetnek, mint a kisebb adót fizetők. Frühwirth igen t. képviselő ur, és azt hiszem Katona Imre igen t. képviselő ur is, szóba hozták a jegyzők államosítását és különösen azt, hogy az adóügyi jegyzők állami közegek legyenek és ne községi választásoktól, hanem közvetlenül állami kinevezéstől kapják állásukat. Erre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ez a kérdés talán nem illik bele.ennek a javaslatnak a tárgyalásába. Kétségtelen dolog, hogy ez inkább a közigazgatás-államosítás nagy kérdésével kapcsolatban volna megoldandó, mert végre is anomália volna az, ha pl. a vármegyék autonóm tisztviselői lennének felettes hatóságai a községi jegyzőknek, akik viszont állami közegek lennének. Itt szerves kapcsolat kell. Azt a hivatalos tekintélyt, mellyel a járási főszolgabíró kell hogy bírjon a községi tisztviselőkkel szemben, csak akkor tudjuk biztosítani, ha ő maga is állami tisztviselő. Ha kiszakítva csak a jegyzőket államositanók és megtartanék a vármegyei tisztviselőket régi alapjukon, mint önkormányzati szerveketj ez a hivatali tekintély meglehetős gyengülésére vezetne, ami azt bizonyítja, hogy ezt a kérdést csak a közigazgatás államosítása nagy kérdésének komplexumában lehet egyedül megoldani. Kétségtelen dolog viszont az is, hogy maga az adóvégrehajtás óriási apparátust fog igényelni, és ebben a kérdésben takarékosságról nem igen lehet szó. Máskülönben nagyon indokolt, hogy az állami igazgatásban a takarékosság elvét vigyük «4
