Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

50á A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. rnitani arra, hogy az egyszerre elterjedjen általánosságban, az egész népességben. Bizonyos rétegek, amelyek azelőtt nem is hallottak jövedelmi adóról, mert a jövedelmük meg sem közelitette a jövedelmi adónak a nivóját, ma szintén jövedelmi adó alá kerülnek. Felhozatott itt épen a munkabérek kérdése. Ez egy rendkívül nehéz kérdés, amellyel azonban foglalkozni kell. Hiszen nem hiszem, hogy sokra becsülöm, ha azt mondom, hogy 5—6 milliárd a munkabér Magyarországon ma és pedig ugy az ipari, mint a gazdasági munkásoknál. S ez a munkabérmennyiség jövedelmi adót egyáltalában nem fizet, pedig a legtöbb részében talán már a törvény szerint jövedelmi adó alá esnék. En foglalkoztam ezzel a kérdéssel és gondolkoztam azon is, hogy már most, ennél a törvényjavaslatnál javasoljam ugyanazt a rendszert, mint amely Németországban erre nézve behozatott. De különböző okok — ennek a rendszernek, amint látom, Németországban sincs sikere — arra birtak, hogy egyelőre ezt ne, vegyitsem össze ennek a törvényjavaslatnak a konglomarátumával és ne térjünk rá erre a kérdésre. Nem könnyű a jövedelmi adó gyors végrehajtása a mezőgazdaságban sem, ahol — mivel a kereskedelmi forgalomnak egy része, tudjuk, in natura bonyolódik le — nagyon nehéz kimutatni, hogy melyik gazda esik tulaj donképen jövedelmi adó alá, a kisebb gazdák közül ; pedig a mezőgazdasággal foglalkozók széles rétege is ma törvény szerint feltétlenül a j övedelmi adó alá kellene hogy essék. Azért azt hiszem, hogy nem lehet máskép preliminálni a jövedelmi adó hozadékát, mint nagyon óvatosan és egyelőre egy aránylag kis öszszegben. Ami a többi adó hozadékát illeti, azért jelentékeny emelés van, mert mikor 1913-ban összesen 302 millió volt Magyarországnak az egyenesadóbevétele, s most ielmegyünk több mint egy milliárdra a csonka Magyarországon, ez kétségtelenül nagy emelés. Emellett az állam bevételeinek egy egész sorát emeltük már. Hiszen azok az emelések, amelyeket a t. Nemzetgyűlés megszavazott az indemnitasi törvényben, ezenkivül a vámnak a felemelése, a tarifák emelései számitásom szerint legalább 5 milliárdnyi bevételtöbbletet jelentenek az államra nézve, úgyhogy ebben az irányban rövid hónapok alatt, azt mondhatjuk, erős munkát végeztünk. Természetesen ez nem lesz elégséges annak a bizonyos — egyelőre, mondjuk, kerek összegben tiz milliárd — deficitnek a fedezésére, hanem ehhez más eszközök is lesznek szükségesek. Nem szeretnék azonban elébe vágni, t. Nemzetgyűlés, olyan tárgyalásoknak, amelyek épen ebből a szempontból nagyon szükségesek. Hiszen ma erős munka folyik a legkiválóbb szakemberek bevonásával épen abban az irányban, hogy ezen óriási deficittel szemben mit kell tenni. De ha itt most belebocsátkoznánk vitákba, akkor prej udikálnánk későbbi elhatározásoknak és különben is szinte meddő munkát végeznénk, évi augusztus hó 17-én, kedden: mert hiszen jó munkát csak akkor tudunk végezni, ha már átdolgozott propoziciókkal tudunk előállani. Kétségtelenül szem előtt kell tartania mindenkinek az egész állami gazdálkodásban azt, hogy óriási deficittel küzdünk s hogy addig, mig ezzel a deficittel küzdünk és államháztartásunk egyensúlyát nem tudjuk helyreállitani, pénzünket igazán megjavítani kétségtelenül nehéz dolog és pedig annál nehezebb, mert keserves csalódást értünk meg abban, hogy azt hittük, hogy bő termésünk lesz, amelynek segítségével államháztartásunkat rövid idő alatt rendbe tudjuk hozni. így sokkal nehezebbé vált a dolog. Ezzel számolnunk kell és azzal a tudattal kell minden berendezkedésünkben, az egész gazdasági életben dolgoznunk, hogy itt olyan veszedelem fenyegeti az államháztartást, amely nemcsak az államháztartás veszedelme, hanem minden egyes magángazdaságnak is a veszedelme s hogy amit az államháztartás érdekében teszünk, azt az egyes magángazdaságokérdekében is tesszük, mert hiszen az államháztartás és a magángazdaságok teljesen össze vannak kötve egymással. Felhozattak még egyes kérdések, amelyek azonban, azt hiszem, inkább a részletek tárgyalásánál volnának helyükön valók. Azért most ezekre kiterjeszkedni nem akarok és csak általánosságban kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatnak mielőbbi törvénnyé válását előmozdítani és ezért a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Általános helyeslés. Taps jobbfelől.) Elnök : Az előadó urat illeti még a zárszó joga. Iklódy-Szabó János előadó: Igen t. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister urnák a vita anyagát úgyszólván egészen felölelő beszéde után nem kívánom a t. Nemzetgyűlés türelmét hosszabb ideig igénybe venni. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy mégis kitérjek néhány olyan körülményre, amely a vita folyamán felhozatott, különösen Ernst Sándort, képviselő urnák arra az ellenvetésére, hogy az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat még nem került a pénzügyi bizottság elé tárgyalásra. Erre vonatkozólag van szerencsém közölni a t. Nemzetgyűléssel, hogy az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat a pénzügyi bizottság napirendjére ki lett tűzve, azonban a közbejött '3—4 hetes válság akadályozta meg ennek a javaslatnak a pénzügyi bizottság előtt való letárgyalását, s mikor a válság megszűnt, az idő előrehaladottságára való tekintettel a pénzügyminister ur kérte, hogy elsősorban azok a javaslatok kerüljenek a plénum elé, amelyek adójavaslatok jellegével bírnak s amelyekre nézve fontos épen már az adóbehajtás előkészítése végett, hogy azokkal a Ház mielőbb érdemlegesen foglalkozzék s hogy azok mielőbb törvényerőre emelkedjenek. Épen ezért, ami a pénzügyi bizottság munkaprogrammját illeti, van szerencsém a t. Nemzetgyűléssel közölni, hogy most az egyenesadók