Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. ból igen rövid időn belül törvény lesz, elő vannak készitve, úgyhogy amint a törvényhozás törvénynyé emeli a törvényjavaslatot, azonnal megindulhatnak azok a munkálatok, amelyek a beszedésre, illetőleg az előirásokra vonatkoznak. Készen van minden ebből a szempontból. Az aprópénzhiányt is felhozta Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam. Noha nem szorosan idetartozik, megjegyzem, ez is gondunkat képezi. Épen,most folyik az aprópénzek verése, de sokat nem várok tőle, mert azt tapasztaltam, hogy amint aprópénzt bocsátunk ki, — ami általában eddig is történt, — bizonyos teljesen oktalan babona folytán az emberek szaladnak az aprópénz után és eldugják. (Felkiáltások a középen : Megdrágítja az életet ! Papirhato sokat kell csinálni ! Azt nem dugják el!) Hogy ézt megakadályozzuk, annak természetesen egyik módja az, hogy lehetőleg szaporitsuk az aprópénzt, mert ha az meglehetős nagy mennyiségben lesz forgalomban, rájönnek az emberek, hogy nem szükséges eldugniok. Ebben az irányban is folynak intézkedések, de bevallom, nem akartam nagy mennyiséget kibocsátani addig, mi g a bankjegyeknek államjegyekkel való tervezett kicserélése nem lesz meg. Jobban szerettem volna egyszerre az államjegy-kicseréléssel együtt bocsátani forgalomba az aprópénzt is. Ereky Károly t. képviselőtársam arra mutatott rá, hogy lehetséges lett volna talán az adókat egyszerűen a pénz elértéktelenedése arányában felemelni, nem tudom, talán a mai adók húszszorosára. Nem tudom, jól értettem-e ezt. Ereky Károly : Altalánosságban nem ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ugy áll a dolog, hogy minden egyes adónemnél, ugyebár, külön kell ezt megbirálni, mert, sajnos, adórendszerünk roppant heterogen adónemekkel dolgozik és igy minden egyes adónemnél külön kell elbírálnunk, hogy mit jelent az adótételnek X-szeres emelése. Azt hiszem, hogy amit ebben az irányban meg lehetett tenni, megtettük. Hiszen alig van olyan kereseti ág, mely ezzel az adójavaslattal ne lenne annyira megterhelve, amennyire csak egyáltalánban lehetséges. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy számitások történtek, melyek 150%-os adókat is kihoztak, vagyis a javaslat törvényerőre emelkedése 'esetén az összes adók bizonyos esetekben esetleg sokkal fölülemelkednének az illető jövedelmén. Már pedig a jövedelmi s a hozadékadónál természetesen nern az a célunk, hogy már itt a vagyonhoz nyúljunk hozzá, hanem az a célunk, hogy a jövedelemből meritsük az adókat. Noha ezen számitások nem voltak egészen helyesek, — a lapokban is megjelentek, de nagy mértékben tévesek voltak — tény az, hogy a magasabb jövedelmeknél felette súlyosakká válhatnak. Súlyosakká válhatnak ezek az adók nemcsak azáltal, hogy az állami egyenesadókat emeljük, hanem számolnunk kell itt a községi pótlékokkal is, melyek nagyban emelhetik az adóterhet, ugy hogy szükségesnek látom, hogy ebben az irányban a részletes tárgyalásnál majd javasoljam egy bizoévi augusstus hó 17-én, kedden. 503 nyos fék alkalmazását. Ez abban állna, hogy ha az adóteher valaki jövedelmének túlságos nagy percentjét éri el, a további adótöbbletet törölhessük, mert hiszen senkitől sem akarjuk egész jövedelmét elvenni. Ez nemcsak ig gtalanság lenne, de a termelés, a produkció megindulását, a kereskedelmi forgalom megindulását is nagy mértékben akadályozná. Az meg fog esni, hogy — amint én gondolom — a nagy jövedelmek 75%-ig adó alá fognak esni. Ilyen esetek elő fognak fordulni. Persze nem könnyű itt tipikus eseteket kiszámitani, azért, mert egy ember adója annyi különböző jövedelemforrásból eredhet és ezek adórendszerünk szerint annyi különböző adóréteg alá eshetnek, hogy itt csak tapogatóznunk lehet, de általános kulcsot nem lehet kiszámitani. Számításokat eszközöltettem, nem teoretikus alapon, hanem a való életből meritve és azt láttam, hogy ezen adóemelések nagyon erősek, de a legmagasabb vagyonok körül is alig láttam olyan számitást, hogy az állami egyenesadók a jövedelemnek 1)0—62%-ának felülemelkedtek volna. Ez is kétségtelenül elég, sőt nagyon súlyos adóteher, mert hozzájönnek még a községi adók, de, azt hiszem, a mai viszonyok közt alig lehet kivánni, hogy ezeken az adókon enyhítsünk. Ezen javaslatoknak pénzügyi eredményét sokan szinte keveslik. Bevallom, hogy amikor pl. a jövedelmi adó hozadékát 200 millióban, prelimináltam, itt nagyon óvatosan jártam el és azt hiszem, reálisan is. A jövedelmi adónak ilyen kulcsok mellett sokkal többet kellene hoznia, de számolnom kellett azzal, hogy csak akkor fog a jövedelemadó igazán nagy j övedelmet hozni az államnak, ha a pénzügyi adminisztráció már kellően ki lesz épitve. Ez mindenesetre el fog tartani arn^d ideig, ugy hogy az idei adóesztendőre nem merek beállitani túlnagy összegeket, nem merek bizni abban, ' hogy mondjuk, egymilliárdot tudunk behozni. Ha ez ki lesz épitve s ha kellően működik ez a szerv, akkor hiszem, hogy elérjük, ha nem is az egymilliárdot, hanem sokkal többet, mint a 200 milliót. Itt azonban az a nehézség is van, hogy noha a pénzügyi kormányzatnak a természetes irányzata az, hogy mindinkább a j övedelmi adóra fektesse a < súlyt, ez, sajnos, nem volt kellően előkészitve és pedig azért, mert a jövedelmi adó behozatala óta — mondjuk ugy — az adómorál bizony nem nagyon haladt előre. Hiszen már Emiltettem egyszer a t. Házban, hogy a 22 milliós Magyarországon összesen csak 17.000 ember adott be adóvallomást a jövedelméről, pedig bizonyosan sokkal nagyobb rétegeknek kellett volna adniok. Ma annyiban még rosszabb a helyzet, hogy jóformán a legkisebb embernek is, akinek egyáltalában van valami jövedelme, 10.000 koronán felüli jövedelme van, tehát az ország lakosságának legnagyobb része a törvényszerű létminimumon felül részesül jövedelemben. Remélem ugyan, hogy a mai szomorú viszonyok között terjedni fog az adómorál, de nem merek szá»