Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

500 A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. évi augusztus hó 17-én, kedden. van. Tehát visszamenőleg a háború elejére meg se tudjuk állapítani, kinek milyen vagyona volt, mert semmi indiciumunk, semmi statisztikánk erre vonatkozólag nincs. Ha pedig itt is csak a vallomásokra vagyunk utalva, akkor épen csak a tisztességes embereket fogjuk alaposan megfogni. Sajnos, mentül szigorúbbak az adótörvények, annál inkább viseli a jóravaló ember legnagyobb súlyukat. Ezt bizonyos fokig rendkívül szigorú büntetésekkel lehet ellensúlyozni. Nézetem szerint nem jó az az adórendszer, amely szigorú büntetésekkel dolgozik. Teoretice nem jó, és normális időkben mi is teljesen ellene voltunk, a mai viszonyok között azonban nincs más mód, mint a legszigorúbb büntetésekkel dolgozni azok ellen, akik illuzóriussá teszik az állam munkáját, hogy kinyomozza a vagyont és a jövedelmet. Főleg bizonyos keresetek azok, amelyek jövedelmét szeretnők elérni. Igyekszünk ebben a törvényjavaslatban is, ahol csak lehet, ezeket súlyosan érinteni és megfogni. Abban is igaza van pl. Ereky Károly t. képviselőtársamnak, mikor bizonyos aggályát fejezi ki a vagyonértékelésnél, az 1914 előtti vagyonok és az azóta szerzett vagyon értékelésénél. De ez egy expediens, amelynek épen az a célja, hogy preszumálni kell. Persze a preszumciók nem állnak meg minden esetre, de preszumálni kell azt, hogy mindazok, akik 1914 év óta szereztek vagyont, valószínűleg a háború keretében, a háborús idők viszonyai folytán jutottak olyan pénzösszeghez, hogy ilyen vagyont — ingatlant vagy értékpapírt — szerezhettek. Azt jobban fogjuk megfogni, de azért is megtehetjük, ezt a megkülönböztetést, mert ha valaki ma vett egy házat kétmillióért, amely ház 1914-ben csak 200.000 koronát ért, annak ez a kétmilliója meg volt, teljesen jogos tehát, hogy a házat kétmillióra értékeljük. Sújtjuk azonban mégis annyiban, hogy a kétmillió hozadéka tényleg nem felel meg a normális időben egy kétmilliós ház hozadékának. A háborús vagyonszerzést tehát itt is sújtjuk, mig engedményeket adunk annak, aki konzervativebb vagyon birtokában volt, vagyis már a háború előtt egyes vagyontárgyakkal birt. Sújtjuk erősen azokat is, akik alkalmi kereseteket űznek, mert ezek keretében találjuk meg leginkább azokat a kereseteket, amelyek nekünk szociális szempontból sem szimpatikusak. Ezek kétszerakkora harmadosztályú kereseti adót fognak fizetni, mint mások. Ezenkivül előmozditjuk a valóságos jövedelmek kinyomozását azokkal az intézkedésekkel, amelyek a kereskedelmi könyvek bemutatását irják elő, sőt veszély esetén a lefoglalást is lehetővé teszik. Előmozditjuk ezeknek a jövedelmeknek elérését avval is, hogy ha veszély esete forog fenn — ami csempészeknél és hasonlóaknál mindig fenforog — a pénzügyi hatóság rögtön megcsinálhatja a kivetést és biztosítást, ugy hogy ebből roppant nehéz lesz az illetőknek menekülni. Egyszóval, ha végig méltóztatnak nézni a javaslatot, méltóztatnak látni, hogy az egyes intézkedéseknél mindig szem előtt tartottuk ezt a különbséget a régi vagyonok és a háborúban szerzett vagyonok között. Szemmel tartottuk, ahol csak lehetett a foglalkozási nemek közti különbséget is. Ernst Sándor és Ereky Károly t. képviselőtársaim felhozták azt, hogy végtelen nehéz egy adójavaslatot megítélni akkor, mikor nem áll a Nemzetgyűlés rendelkezésére költségvetés és hogy a költségvetés benyújtása erősen kihúzódott. Igaz, hogy a költségvetést én már régebben szerettem volna benyújtani és az utolsó kormánykrizis előtt a pénzügyi bizottság ülésén is mondtam, hogy azt hiszem, egy hónapon belül benyújthatom. Hogy a költségvetés nem sokkal régebben készült el, ez, azt hiszem, nagyon érthető. Eégente a költségvetés elkészítésére szilárd alapot nyújtott az előző évi költségvetés. Hiszen az uj költségvetés jóformán az előzőnek bizonyos módosítása volt. A különböző szakministeriumokkal jóformán nem kellett mást megvitatni, mint az uj tételeket. Bizonyos stabilitás volt, amely roppant megkönynyitette a költségvetés készítését. Evvel szemben ma teljes káoszt találunk. Semmiféle előzetes költségvetés nincs ; a zárszámadásoknál is nagy hátramaradás van. Az államháztartásra semmi biztos alapot, egy uj államháztartási rend kialakulására semmi biztos bázist nem találtunk. Jóformán az alfától az ómegáig kellett az egész költségvetést újra felépíteni, amit nagyon megnehezített az is, hogy a még ki nem alakult állami szervezetben a munkálat közben is számos eltolódás volt a kormányzati ágazatok között. Számos olyan költségvetési tétel merült fel bizonyos időben, amelyet két-három héttel azelőtt az illető szakministeriumok nem is vettek figyelembe, amire nem is gondolhattak ; úgyszólván általános mozgás közben kellett megcsinálni ezt a költségvetést és mig azelőtt csak a változó tételeket kellett letárgyalni, most tizenhárom ministeriummal kellett tárgyalni nem egyes tételeket, hanem minden tételt egytől-egyig. Hogy ugy fejezzem ki magamat, mindenkor egy barátságos verekedés volt minden költségvetés elkészítése, de méltóztassék most elképzelni, hogy száz meg száz tételnél kell tizenkét ministeriummal barátságosan verekedni. Nem lehet tehát kívánni, hogy ez a költségvetés hetek alatt elkészüljön. A költségvetés tervezete egyébként már készen van, nyomás alatt van. Talán két hetet vesz még igénybe — mert hiszen igen nagy tömeg nyomtatványról van szó — ez a nyomdai munka. Nem hiszem, hogy ennél az adójavaslatnál igen nagy befolyása lehetne annak, hogy a költségvetés egyes tételei miként alakulnak. Sajnos, ott Vagyunk, hogy ma az adózatásnál . . . Ereky Károly : Ennél nem, de be kellene illeszteni az egész rendszert. B. Korányi Frigyes pénzűgyminister : . . . az irányelv nem lehet az, hogy mérsékeljem az adóztatást ugy, hogy épen a kiadásokat fedezzem, nehogy többet adóztassak meg. Ma, sajnos, egész nyugodtan szedhetünk be bármennyi adót, mindig