Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. nesadók az összes bevételeknek 20—25%-át tették ki, addig most csak 5%-át teszik ki. Azért mutatok rá erre a fontos momentumra, mert ez mutatja azt, hog)'- nem merünk, és a pénzügyminister ur, — azt hiszem, — számol azzal, bogy az adómorál nagyon gyenge és igy nem is igen meri a pénz elértéktelenedésének arányában az egyenesadókat emelni. Mert ha mi az egyenesadókat igazság szerint vetnők ki és ha általában lehetne ilyen abszolút igazságokkal manipulálni a közgazdaság és a pénzügy terén, akkor az volna a számítás, hogy amilyen arányban a pénz elértéktelenedett, olyan arányban kell felemelni az adót. Mert ha a pénz húszszorosán elértéktelenett, ha most egy koronát fizetnek be, azt nem lehet annyinak számitani, mint amennyit 1914-ben ért, hanem mivel a mai egy korona a békeértékhez viszonyítva csak 5 fillért ér, tisztán pénzügyi szempontból nézve, valósággal pedig még annyit sem, tehát természetes dolog, hogy az adónak a békebeli húszszorosának kellene lennie. Azt látjuk azonben ebben a javaslatban, hogy a pézügyminister ur a földadót tízszeresére emeli, a harmadosztályú kereseti adót ötszörösében állapítja meg, a többieknél pedig általában tízszeresére emeli az adót. A részletes tárgyalás során leszek bátor megemlíteni, hogy hol tartom még a látszólagos emelést sem egészen megfelelőnek. De mondom, nem fogok változtatásokat ajánlani, hogy ennek a sürgős törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését ne késleltessem. A pénzügyi bizottságban, fájdalom, az utolsó üléseken nem tudtam megjelenni ; de annak ellenére, hogy ellenzéki képviselő vagyok és hogy a kormány iránt, mint kifejtettem, nem viseltetem bizalommal, mégis, ha lesz időm, a pénzügyminister úrhoz oda fogok menni és meg fogom kérdeni az ülésen kivül, hogy vájjon elfogadja-e egyik javaslatomat vagy sem, és azt csak akkor fogom beterjeszteni, ha elfogadja. Mert itt nem politizálunk, nem játszhatunk. Itt az ország érdekéről van szó és a magam részéről minden körülmények között támogatom a pénzügyminister urat, amikor ilyen törvényjavaslattal lép a Nemzetgyűlés elé. (Helyeslés.) Meg kell még emlitenem, hogy a látszólagos adóemelés mellett a pénzügyminister ur elég energikusan valóságos adóemelésekkel is dolgozik ebben a javaslatban. Mert hiszen hat százalékról 30 százalékra ment fel a jövedelmi adónál és 1"5 százalékra a vagyonadónál, ami óriási emelés. Attól félek, hogy ezek az emelések olyan nagyok, hogy vagyonefrejtésekre vagy egyéb olyan dolgokra fognak vezetni, amelyek szintén nem kedvezőek a törvény szempontjából. Mindennek ellenére helyeslem, hogy ez megtörtént, mert végeredményben nem lehet arra épiteni, amit Ernst t. képviselőtársam tegnap mondott, hogy Magyarországon nincs adómorál, tehát az adóval nehéz dolgozni. Nekünk ugyanis meg kell tanítanunk mindenképen a társadalmat arra, hogy az adóévi augusztus hé 17-én, kedden. 491 bevallás és a könyvek alapján ellenőrizhető adóalap igazolása legyen nálunk is az adófizetés alapja. A földadó, a hozadéki adórendszerek a nyugateurópai államokban mindenütt kezdenek kikopni és mint lehetetlen adórendszerek eltűnnek. Nálunk is arra az egyedül lehetséges ós kulturállamban egyedül okos és tisztességes adórendszerre kell áttérnünk, amelynek alapja a jövedelemadó és a jövedelemadót kiegészitő vagyonadó. A Németbirodalmat kivéve, amelynek oly óriási üzemei vannak, hogy üzemeiből fedezni tudja kiadásai nagy részét, egész Európában, sőt már Amerikában is az általam Emiltett két adórendszerre tértek át. Tisztán szakszerűség szempontjából és azért, hogy a Nemzetgyűlés előtt is le legyenek szegezve azok a princípiumok, amelyeket egy ilyen nagy adójavaslat elkészítésénél feltétlenül meg kell említenünk, tisztán és kizárólag ebből a szempontból hozom fel a következőket. Az adókivetés módját, amint ezt a törvényjavaslat a jövedelmi adóra, a harmadosztályú kereseti adóra és a vagyonadóra előirja, határozottan sérelmesnek tartom, de elfogadom azért, mert olyan rendkívüli időket élünk, mikor nem lehet ilyen kérdések vitatásával tölteni az időt. Régi időben ugyanis ugy vetették ki a harmadosztályú kereseti adót, hogy volt egy adókivetőbizottság és azzal szemben állt a fél, akire az adót kivetették. Ezek ketten vitatkoztak, tárgyaltak azon, hogy mennyi legyen az adó. Tehát az egyik fél volt az állam, a másik pedig az adózóalany. Közbe bele volt iktatva az adókivető-bizottság,. a felszolamlási. bizottság és végül a közigazgatási bíróság. Gaal Gaszton: És a félnek politikai magatartása. (Mozgás.) Ereky Károly: A félnek ott kellett lennie feltétlenül. Gaal Gaszton: Az volt a kérdés, kormánypárti-e az illető vagy nem. (Mozgás.) Ereky Károly: Ma szeretném szakszerűen tárgyalni ezt a kérdést. Ertem, mire célzott a t. képviselő ur. Én szintén fel tudnék sorolni nagyon sok okot és címet arra, hogy az emberek hogyan bújnak ki az adó alól. Most azonban tisztán és kizárólag ezt az elvet szeretném leszögezni, amelytől a törvényjavaslat, ugy látszik, csak ideiglenesen eltér. Ha megint normális állapotok lesznek, a polgárok nem fogják tűrni, hogy ilyen szabadságjogoktól őket megfosszák. (Mozgás.) De amint a pénzügyminister ur intéséből is látom, ezeket csak most, ezekben a nehéz időkben, a gyorsítás szempontjából és átmenetileg akarják behozni. A bizottságban is megtárgyaltuk ezt a kérdést. És épen ezért leszögezve a tényt, hogy ez csak átmeneti lehet, — a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését elfogadom. Rupert Rezső : Kipróbáljuk ! Ereky Károly: Ami a másik kérdést illeti, hogy a pénzügyminister urnák a 42. § szerint 62*