Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

490 A Nemzetgyűlés 88, ülése 1920. évi augusztus hó 17-én, kedden. csak azért, mert aprópénz hiány van. Kénytelenek vagyunk tehát minden zsemlyénél 60 fillérrel többet fizetni azért, mert elegendő aprópénz nem áll rendelkezésünkre. Ez a lehetetlenség azonban nemcsak a zsemlyénél mutatkozik, hanem mindenütt. A piacokon munkásasszonyok, tisztviselőasszonyok két-három helyen vásárolnak, egyik helyen zöldséget vesznek, másik helyen paradicsomot, mindenütt valamit, és mindenütt le kell adniok azt a differenciát, amelyet visszakapnának a koronából. Ezzel azután kéthárom korona többlet is mutatkozik, ami pedig a tisztviselő és munkás háztartásában évenként sok száz, sőt ezer koronát jelent. (Az elnöki széket Bottlih József foglalja el.) Az árak lemorzsolódásához tehát feltétlenül szükséges, hogy mielőbb elegendő aprópénz álljon rendelkezésünkre. Hallottam továbbá az igen t. pénzügymmister ur szájából és Ernszt képviselőtársam is emlitette tegnap, hogy a sajtó nem működik együtt a pénzügymmister úrral, nagyon sokszor maga a sajtó keresztülhúzza a pénzügymmister ur számításait és egészen máskép ir, mint ahogy az az ország érdekében szükséges volna. Legyen szabad itt a pénzügymmister ur figyelmébe ajánlani azt a módszert, amelyet az igen t. külügyminister ur követ. A külügjmiinister ur gyakran összehívja a sajtót és tájékoztatja a sajtó embereit, vezetőit arról, hogy mit akar, mik a tervei, melyek azok az eszközök, amelyekkel az ő politikáját előmozdíthatnánk külfüldön és belföldön. Ugyanígy "kellene a pénzügymmister urnák is tennie. A sajtó emberei szívesen állanak rendelkezésére és készséggel fogják az ő céljait szolgálni. Nem szabadna ezeket az óriási szolgálatokat figyelmen kívül hagyni, mert ha az országot meg akarjuk menteni ebből a pénzügyi helyzetből, első kötelesség az, hogy mindenki, sajtó, bank együttműködjék a pénzügymmister úrral, hogy megmenthessük hazánkat a jövőnek, mert ha mpst nem sikerül megmenteni és az alapokat lerakni, akkor ez az ország sohasem tud kilábalni a krízisből. Ezeket voltam bátor a t. Nemzetgyűlésnek és a pénzügymmister urnák figyelmébe ajánlani. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Haller József jegyző: Ereky Károly. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Engedelmet kérek, hogy a több „egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló, itt előterjesztett javaslathoz szakszerűen hozzászóljak. Nem keresem a politikai motívumokat, csak annyit akarok bevezetésképen megemlíteni, hogy igazán örvendek annak, hogy végre itt fekszik a Nemzetgyűlés előtt egy nagyszabású és fontos törvényjavaslat;, és dacára, hogy ellenzéki képviselő vagyok, dacára, hogy nincs bizalmam a kormányhoz, mégis örömmel üdvözlöm a pénzügymmister urat, mert az ország érdekét látom ebben a javaslatban megvédve, és látom azt, hogy a pénzügymmister ur végre rátért arra az útra, amely egyedül helyes abban az irányban, hogy az országot megmentsük. Azok, akik közgazdasági kérdésekkel foglalkoznak, akik a pénzügy problémáit ismerik, mindannyian igazat fognak nekem adni abban, hogy Magyarországon a pénz mindaddig nem fog stabilizálódni az értékében, amíg az államháztartást rendbe nem hozzuk. Akármit csinálunk, akárhogyan szorongatjuk azt, hogy legyen olcsó kenyér, olcsó liszt, olcsó ruha, olcsó cipő és petroleum és több egyéb dolog, mindaddig, amig pénzünket az államháztartás egyensúlya révén nem stabilizáljuk, az árak emelkedését nem fog sikerülni megakadályozni. Azt hiszem, ebben valamennyien egyetértünk és ezért örömmel üdvözlöm a pénzügymmister urat, hogy végre ez a törvényjavaslat itt fekszik a Ház előtt, amely komolyan hozzáfog az adóügy rendezéséhez. Vannak azonban olyan megjegyzéseim az adójavaslathoz, amelyekkel egy pillanatig sem akarom feltartóztatni azt, hogy ez a törvényjavaslat ne alakuljon át törvénnyé, de mégis szükségesnek tartom megemliteni, mert azt az adójavaslatot is — fájdalom — költségvetés nélkül kell ismét tárgyalni. Én tudom és méltányolom azt, hogy a pénzügyminiszter ur dacára annak, hogy többször sürgettük, hónapok multával sem tudta prezentálni a költségvetést. De az az egy számadat, amelyet itt a Nemzetgyűlésen megemlített, hogy 19—20 milliárd lesz ' az az összeg, amelyre a csonka Magyarországnak szüksége van, már bele enged világítani bizonyos fokig az e törvényjavaslatban kontemplált adók nagyságának megbirálásába. Ha t. i. kerekszámban 20 milliard lesz Magyarország összes kiadása és a törvényjavaslat indokolása szerint körülbelül 970 millió — vagy mondjuk kerek számban : egy milliárd — korona lesz az az öszszeg, amely az egyenesadókból be fog folyni, akkor ez kiteszi az összes állami bevételeknek, illetve kiadásoknak az 5%-át. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Békében az egyenesadók az" összes állami bevételeknek sokkal nagyobb százalékát tették ki. Ha a pénzügymmister urnák azt a számítását fogadjuk el alapul, amely egy milliárd és ötvenmillió koronára redukálta az állam bevételét, azokból a különféle számokból, amelyeket — a bruttóbevételeket is — az állami üzemekből hozzácsapták; ha egymilliárd és ötvenmillió koronára veszem a régi nagy Magyarországnak összes állami bevételét, ebből körülbelül 225 millió korona körüli összeg volt az egyenesadó, tehát 20—25% között váltakozott. Nem fontos, hogy itt egész pontos számadatokkal manipuláljunk, mert hiszen végeredményképen csak az elvre akarok rámutatni. Amig tehát békében az egye-