Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-88
488 A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. közvetlenül annak befejezése után nem tudtak kifizetni. 500 milliót fizetett ki a kormány annak idején oly tartozásokra, amelyeket a háború nem volt módjában kifizetni. A pénzügyi bizottság ezt letiltotta, helytelenítette és nem engedte meg a további kifizetést. ' Ha akkor meg lehetett állapítani, hogy kinek mennyivel tartozik az állam hadseregszállitásért, akkor meg kell állapítani azt is, hogy mennyit fizetett már ki az állam hadseregszállitóknak és ennek arányában kell rátenni a kezét minden vagyonra, amit az illetők munka nélkül szereztek. (Helyeslés.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Bátorkodom erre vonatkozólag határozati javaslatot is benyújtani, hogy módot adjak a t. Nemzetgyűlésnek e kérdéssel való foglalkozásra. Hiszen nem ez az első alkalom, amikor a Nemzetgyűlés erre vonatkozólag véleményt nyilvánított. Én most módot akarok adni az igen t. Nemzetgyűlésnek, hogy ebben az ügyben egészen határozottan kifejezhesse akaratát. Benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a pénzügyi kormányt, hogy rövid időn belül tegyen javaslatot a hadseregszállitásból eredő vagyonok 80°/o-ának közcélokra való igénybevételére vonatkozólag.« (Helyeslés.) Szeretném továbbá az igen t. minister ur figyelmét felhívni a felmentettekre is. Tudjuk nagyon jól, hogy a háború alatt kb. fél vagy háromnegyedmillió ember volt felmentve.' Ezek felhasználhatták a konjunktúrát, felhasználhatták a gazdasági élet fellendülését arra, hogy vagyonokat gyűjtsenek, ha gazdák voltak, rendbehozták gazdaságukat, addig, mig mások kint a fronton elvesztették életűket. Mig mások kint voltak a fronton és életüket áldozták a hazáért, addig ők otthon dolgozhattak, földjeiket megmunkálhatták és mindazt megtehették, amit a gazdasági kihasználás előir a számukra, Igazságtalanság volna tehát, ha ezeket az embereket kiengednek a nagyobb adózás alól és ugyanolyan adózás alá vonnánk, mint akik katonák voltak, sőt harctéri szolgálatokat Tegeztek, öt évig künn harcoltak, künn küzdöttek és künn véreztek a harctereken. Ha munkásember volt, akkor is meg volt az óriási konjunkturális haszna, különösen azoknál állapítható meg, akik hadfelszerelési gyárakban dolgoztak, óriási pénzeket szereztek ; mig a munkásembereknek az a része, amely harctéri szolgálatra volt alkalmas és künn vérzett, leszegényedett, a felesége hadisegélyből volt kénytelen tengetni életét. Tehát igazságtalan volna, ha nem tennénk e tekintetben különbséget az adózásnál és nem vennénk figyelembe a felmentetteknek nagy előnyeit; amelyeket élveztek. Igazságot kell tennünk és a faluban is megnyugvásra találna, ha mi a felmentettekre külön adót vetnénk ki, vagyis egy bizonyos százalékkal feleinelnők. Ez nem jelentene elvi áttörést a javaslaton, mert ezt az elvi határt a minister ur áthágta, amiévi augusztus hó 17-én, kedden. kor ő a családnélküli embereket nagyobb adóval sújtja, — tehát ugyanilyen alapon lehetne nagyobb adót vetni azokra, akik fel voltak mentve a háború alatt. Erre fonatkozólag is módot akarok nyújtani a t. Nemzetgyűlésnek, hogy akaratát nyilvánítsa. Erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújtok be. (OlVassa) : »A Nemzetgyűlés utasítja a pénzügyi minister urat, hogy a háború alatt felmentést élvezett egyéneknek magasabb adóval való megterhelésére vonatkozólag törvényjavaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Rá akarok még mutatni egypár igazságtalanságra, ^amelyet a javaslatban tapasztaltam. Tudom nagyon jól, hogy minden igazságtalanságot nem lehet megszüntetni és olyan javaslatot senki sem képes a Nemzetgyűlés elé terjeszteni, amely ellen kifogás ne legyen ; azonban a kiabáló ig gtalanságokat feltétlenül meg kell szüntetni. így pl. rá akarok mutatni a házosztályadó aránytalanságaira; különösen az első és negyedik pont közötti tételek — felfogásom szerint — igen igazságtalanok, mert épen azokat az embereket érintik, akik fix fizetésből élnek. Különösen vonatkozik ez a Budapest környékén Jakó tisztviselőkre, iparosokra, magántisztviselőkre és munkásokra, akiknek házuk van. Egy példát fogok a t. Nemzetgyűlésnek bemutatni. Például kisközségekben' vagy a főváros környékén, ahol egy fővárosi tisztviselőnek, munkásnak, gazdának van két-három szobás lakása, amelyhez hozzá van építve egy előszoba és fürdőszoba, ez a házosztályadó negyedik tételébe esik és kisközségekben 100 korona, hozzászámítva a Il-od osztályú kereseti adót és pőtadót, 60 korona, hozzávéve a községi pótadókat körülbelül 400 koronára rug ilyen lakások évi adója. Hozzá kell venni a biztosítási díjakat, tatarozás! költségeket, úgyhogy horribilis költség jön a két-három szobában lakó munkásra, tisztviselőre, iparosra, úgyhogy lehetetlen ezt így fentartani. Még nagyobb igazságtalanság az, hogy 15—20 szobás lakással birok az Andrássy-uton vagy a Svábhegyen igen könnyen szabadulnak ki az adózás alól. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Lesz külön lakásadó. Frühwirth Mátyás: Ezt még a javaslatban tényleg nem láttuk. Mi örömmel üdvözölnek, ha a nagy lakásokra külön luxusadot vetnének ki. A részletek tekintetében a II. oszt. kereseti adókra vonatkozólag kívánok megjegyzést tenni. Nem találom indokoltnak, hogy az fentartassék. Tudom, hogy foglalkozott a pénzügyminister ur azzal, hogy az I. es II. oszt. kereseti adókat eltüntesse, mert lehetetlen, hogy ily adónemet fentartsunk, amelyből az államnak csak 6 millió korona jövedelme van. Ha a minister ur ilyen adónemekre pályázik, amelyből 6 millió korona jövedelme van, lehetne ilyent egy tucatot mondani,