Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. évi augusztus hó 17-én, kedden. 487 kis Magyarországon hivatalos becslések szerint kb. 14 milliárd értékű bankjegy forog a gazdasági életben és ez az, %mi beteggé teszi az egész gazdasági életet. Békében 7—800 millió bankjegy forogván, az államnak két milliárdos rendes bevétele volt, most ellenben az előttünk fekvő javaslat szerint alig képes a pénzügyminister ur kihozni a 14 milliárdos bankjegyfluktuációból egy milliárd adóbevételt. Itt látszanak meg az óriási bajok és itt látszik meg, hogy sok tér van még, sok osztály, sok vagyon, amelyet nem tudott a pénzügyminister ur adózás alá vonni, pedig ennek kell a javaslat és az egész államháztartásnak első céljának lennie, hogy minél több bevételt teremtsen. Kíváncsiak volnánk arra, hogy a pénzügyminister ur miképen és miből kivánja fedezni az óriási deficitet. A falvakban és mindenhol a legnagyobb nyugtalanság uralkodik, mert attól félnek, hogy ismét pénzlebélyegzés fog bekövetkezni. Azt mondják az emberek tréfásan is, hogy most már a pénz másik oldalát is le fogják bélyegezni. Ez a hit, amely átment a közvéleménybe, a legnagyobb károkat okozza a gazdasági életben. Továbbá épen tegnap hallottuk Ernst őméltóságának felszólalásában, hogy a pénzne? államjegyekkel való kicserélésénél nagyobb áldozatot kell követelni a pénzügyminister urnák a nemzettől. Mi nem értjük ezt és nagyon szeretném, ha a pénzügyminister ur világosan megmondaná, hogy . vájjon a bankjegyek kicserélésénél lesz-e százalékos levonás, vagy pedig teljes értékben fogják-e átcserélni és egyáltalán lesz-e pénzlebélyegzés vagy sem. Ezek annyira fontos kérdések, hogy ha ezeket nem tudjuk egészen nyíltan és őszintén megmondani, akkor a termelés bizonytalansága még nagyobb lesz és a termelés fennakadása nagyrészt ezeknek tudható be. Sok mindenféle adóról hallottunk és sok helyes elv van lefektetve a javaslatban. Azonban van egy pár terv, amit még az igen t. pénzügyminister urnák figyelmébe lehetne ajánlani. Itt van elsősorban az, amit az egész keresztény közvélemény követel : a hadseregszállitók vagyonának elkobzása és közcélokra való lefoglalása. Ezt az egész keresztény Magyarország követeli és a pénzügyminister teljesen figyelmen kivül hagyja. Igaz, hogy azt mondja erre az igen t. pénzügyminister ur, hogy meg van fogva ez a hadseregszállitásból eredő vagyon a hadinyereségben, jövedelmi adóban és egyéb ilyen adónemben, de nekem nem elegendő, ha 30—40°/o-ában fogják meg ezt a vagyont, hanem az kell, hogy ennek legalább 80—85%-a szolgálja a közt, mert akkor, amikor százak és milliók kint véreztek a harctéren és ezrek és százezrek elvesztették életüket, ezek a hadseregszállítók milliókat gyűjtöttek össze az államkasszából és ha joga volt az államnak arra, hogy életet vegyen el az emberektől, joga van ahhoz is, hogy a hadseregszállítók vagyonának legalább 85%-át elszedje tőlük és közcélokra felhasználja. Gaal Gaszton ; Kun Béla is ezt mondta ! Frühwirth Mátyás; Más államok felhasználták az adózásnak ezt a módját, de a pénzügyminister " ur fél, kerülgeti ezt a kérdést és nem mer belevágni, odanyúlni, pedig az egész keresztény Magyarország ott van mellette és követni fogja ezen a téren. Yoltak vállalatok, amelyek milliós és milliós rendeléseket kaptak. Itt Budapesten is van 150—200 oly vállalat, amely egyenként körülbelül 200 millió koronaértékü rendelést kapott az államkincstártól. Ki lehet mutatni, hiszen csak rá kell mutatni a Képviselőház tárgyalási anyagára, bizonyitotta akárhány képviselő, hogy 100—200%-os haszonnal adták tovább a hadseregszállítók árujukat az államnak. Ha ezeknek akkor volt bátorságuk ezt megcselekedni, akkor nekünk legyen bátorságunk hozzányúlni ehhez a vagyonhoz, ügyes fináncokat elküldeni ezekhez az urakhoz és vállalatokhoz és megvizsgálni hova tűnt ez a vagyon. A hadseregszállitóktól igen érdekes névsor jelent meg akkor, amikor az állam erkölcsi pressziót akart gyakorolni azokra, akik csak hadseregszállitással foglalkoztak, de a hadikölcsön jegyzésében nem igen vettek részt. A pénzügyminister ur akkor közreadott egy csomó nevet, több száz nevet, akik horribilis rendeléseket kaptak az államtól, de a hadikölcsön jegyzéséhez alig járultak hozzá pár koronával. (Felkiáltások jobbfelöl : Kik voltak azok ?) Nem akarok erre rátérni, a pénzügyminister urnák módjában van az adatokat megszerezni. Ezeket a vállalatokat kell elsősorban szám-on tartani, akik sem a hadikölcsön jegyzésben nem vettek részt, sem most nem fognak részt venni a nagyobb adózásban. Ezeket kell rákényszeríteni arra, hogy az állam kiadásaihoz hozzájáruljanak. (Felkiáltások jobbról : Ast, a pénzt kivitték már a külföldre !) Elég baj, hogy nem korábban tettük meg ezt a lépést, azonban még mindig van mód arra, hogy ami vagyon itt maradt, azt meg tudjuk fogni. Legalább a maradékot fogjuk meg. Nemcsak az a baj, hogy kivitték a vagyont külföldre, hanem a másik baj az, hogy szétaprózták a vagyont, úgyhogy a hadinyereség alól igy is kibújik az illető, mert ez progresszív alapon van felépítve. Tudok konkrét eseteket, amikor házakat, földbirtokot Írattak szét a család minden tagjának a nevére, sőt tudok olyan szerződésekről is, amelyekben kimondják, hogy megengedik az átírást, azonban a birtok fölött az illető maga rendelkezik és az majd annak idején visszaszáll reá. Mindezeket a dolgokat lehetővé tette az a nemtörődömség, amivel a kormány viseltetett ezekkel a kérdésekkel szemben. A pénzügyi bizottság félévvel ezelőtt letiltotta azoknak az összegeknek - a lefizetését, amelyekkel az állam tartozott a hadseregszállitóknak azokért a hadseregszállitásokért, amiket a háború alatt, vagy