Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-87

A Nemzetgyűlés 87. ülése 1920. évi augusztus hó 16-án, hétfőn. 475 Ez a javaslat egyúttal módosítja és kiegészíti a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezéseket is. Ezek olyan rendelkezések, amelyek tulaj donképen a végleges nagy kodifikácionális munkába lettek volna beillesztendők, azonban a gyakorlati élet azt hozta magával, hogy ; miután bizonyos esetekben sürgősen szükség volt ezek módosítására, ennek folytán ezen voltaképen novelláris jellegű törvényben voltak elhelyezendők. A jelen törvényjavaslatnak tárgyai tehát : a jövedelmi adó, vagyonadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója, s ezzel kapcsolatban a hadinyereségadó mint nyereségtöbblet-, adó, az I. osztályú kereseti adó, a II. osztályú kereseti adó, a III. osztályú kereseti adó, a földadó, a házosztályadó, a 60%-os hadipótlék és végül — amint már Emiltettem — a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezéseknek részleges módosítása. Ezek után méltóztassék még megengedni, hogy kiemeljem a javaslatnak azt a rendelkezését, amely országos bizottságot kontemplál abból a célból, hogy ez a valutáris viszonyokat állandóan kémlelje s abban az esetben, ha bizonyos stabilizálódás látható pénzünk értékében, előterjesztést tegyen a kormánynak az adótételek leszállítására. ». (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Ez a rendelkezés teljes mértékben homogén, • teljes mértékben összhangban van az egész javaslat szellemével, amely — amint már Emiltettem, — voltaképen abból indul ki, hogy az adót azért kell emelni, mert pénzünk ma rossz, ennek tehát szükségszerű konzekvenciája az, hogy abban az esetben, ha a változott "viszonyok folytán pénzünk értéke emelkedik s ennek következtében az állami kiadások is leszállanak, az adótétel is kisebbítendő volna. A pénzügyminister ur a maga eredeti javaslatában ezt tulaj donképen nem imperativumként kívánta felállítani, hanem csak azt kívánta kimondani, hogy szükség esetén a pénzügyminister felállíthatja ezt a bizottságot. A pénzügyi bizottság ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt kötelezőleg kell kimondani s egyúttal megjelölni a közgazdasági és pénzügyi élet köréből kiválasztandó azokat a szakférfiakat is, akik ebbe a bizottságba bevonandók. Tette pedig ezt azért, hogy biztosítsa azt, hogy ez a bizottság szakszerűen lássa el a feladatát. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy ha talán nem is veszem túlhosszu s

ideig igénybe türelmüket, de végigfussak azokon a rendelkezéseken, amelyeket a javaslat az egyes adónemekre vonatkozóan tesz. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A jövedelmi adónál a helyzet az, hogy az alaptörvény az 1909. évi X. te. Ezt módosította, bővítette, kiegészítette az 1912. évi LIII. te, az 1916. évi XXVI. te. és az 1918. évi IX. te. Amint már Emiltettem, ezen a téren meglehetősen zűrzavaros helyzet állott elő, mert egy alaptörvény mellett három novelláris törvény volt, és bizony maguk az adókivetéssel foglalkozó közegek is gyakran igen nehezen ismerték ki magukat ebbeii a labirintusban. A törvényjavaslat célja tehát' itt egyúttal az egyszerűsítés is. A mostani törvényjavaslat t. i. azokat a rendelkezéseket, amelyeket a későbbi novellákban foglaltak közül továbbra is fentartani kivan, bekapcsolja a saját javaslatába, viszont azokra vonatkozóan, amelyeket meg akar szüntetni, kimondja, hogy azok hatálytalanitandók, ugy hogy végeredményben a jövedelmi adóra vonatkozóan a jövőben csupán két törvény, az alaptörvény és a most általunk tárgyalt és elfogadandó törvény fog jogforrásul szolgálni. A jelen törvényjavaslat tehát az alaptörvényhez simul. Ami pedig magát az anyagi részét illeti, erre vonatkozóan legyen szabad különösen hangsúlyoznom azt a fontos rendelkezést, hogy míg a progessziót a korábbi javaslatok csupán 6%-ig tették meg, ez a javaslat a progresszióval óriási mértékben szökik felfelé, amennyiben egészen a 30%-ig megy fel. Azt hiszem, hogy ennek jelentőségét nem kell különösen hangsúlyoznom, hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, mennyire fontos és — sajnos — eddigi adórendszerünkben mily kis mértékben foglalt helyet az a szociális gondolat, hogy a nagy vagyonnal birok bizonyos százalékkal magasabb adót fizessenek. Azt hiszem, a Nemzetgyűlésnek egyhangú helyeslésével fog találkozni a javaslatnak ez a rendelkezése, melynek jellegzetessége az, hogy azt az elvet akarja érvényesíteni, hogy a vesztett háború következtében előálló óriási terheket elsősorban a vagyonos osztály érezze, (Általános élénk helyeslés.) melynek jövedelmei magasabbak és ezért könnyebben is birja azokat» elviselni. (Helyeslés.) A pénzügyi bizottság a javaslat e részét — kisebb változtatásoktól eltekintve — abban a szövegben fogadta el, ahogyan az eredetileg tervezve volt. Bizonyos módosításokat tett, amenynyiben módosította a magántiszviselők adómentes minimumára vonatkozó rendelkezéseket, amelyet 25.000 koronáról 30.000 koronára emelt fel és kimondotta egyúttal azt is, hogy. amennyiben a jövedelem 30.000 koronát meghalad, az egész -jövedelem adó alá esik. Továbbá honorálta az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Jogászegylet által az abszentizmusra vonatkozóan felhozott érveket. Az abszentizmusnál az eredeti javaslat háromszoros adót kívánt kivetni, ez a távollevők adója volt. Itt a bizottság egyetlenegy kérdést tett abban & tekintetben, bogy az alaptörvénybe is belenyúlt, amennyiben az alaptörvény rendelkezését törölte és az egész rendelkezést kihagyta épen abból az indokból, mert a mai viszonyok között, amikor elszakadt véreink idegen közigazgatási területen vannak, ennek a rendelkezésnek fentartása esetleg azt az igazságtalanságot eredményezte volna, hogy azok, akik önhibájukon kivül távol vannak a magyar közigazgatás alatt álló területekről, magasabb adóval lennének sújtva. (Igaz! Úgy van!) Igaz