Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-87
474 A Nemzetgyűlés 87. ülése 1920, Következik a több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módositásáról és kiegészitéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Iklódy-Szabó János előadő : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes ismertetésére térnék át, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy bizonyos visszapillantást vethessek arra a helyzetre, amely egyenesadó-rendszerünkre vonatkozólag a múltban fennállott. Amint méltóztatnak tudni, egyenesadó-rendszerünk hosszú évtizedeken át teljesen mozdulatlan volt, ennek következtében elavult és nem felelt meg sem a modern szociális gondolkodásnak, sem pedig az adókezelési technika tekintetében támasztott kívánalmaknak. Ezt belátták a törvényhozások is és 1909-ben, a Wekerle-kormány idején, meghozták az összes adótörvényeket. A zavaros politikai viszonyok azonban ezeknek a törvényeknek életbeléptetését hosszú időn át megakadályozták, ugy hogy csupán a háború alatt 1914-ben, majd később. 1916-ban lettek életbeléptetve a jövedelemadóra és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójára vonatkozó törvények, amely törvényeken kivül azonban egyéb rendelkezések nem vitetvén át az életbe, ez természetszerűleg bizonyos bántó jelenség volt akkor, mikor csupán ez a két törvényjavaslat mintegy kiszakítva a többiből, léptettetett életbe s ennek következtében hiányzott a többi törvényekkel való szerves kapcsolat. Később azután a törvényhozás a gyakorlati élet folyamán felmerült hiányosságok orvodása végett novelláris utón próbált bizonyos rendelkezéseket teremteni, aminek következtében — mivel a novelláris rendelkezés megismétlődött — meglehetősen zűrzavaros helyzet állott elő adórdens "erünkben. Ami már most magát az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, ez az első pillanatban —hiszen a pénzügyi bizottság szövegezésében 112 §-t tartalmaz — egy, egész adórendszerünket felölelő nagy kodifikácionális munkának látszik. Ez azonban tévedés. A törvényjavaslat célja tulaj donképen nem más, mint elsősorban az, hogy a változott pénzügyi és gazdasági helyzethez alkalmazkodjék és pénzünk óriási mértékű devalvációja következtében lehetőleg megteremtse azt az állapotot, hogy a pénzben kifejezett sokkal nagyobb kiadásokkal szemben ugyancsak a mai rossz pénzben kifejezett megfelelően nagyobb bevételek álljanak elő. Ez a körülmény természetszerűleg nem vág elébe annak, hogy maga az egyenesadórendszerünk reformálásra szorul, ami rövid időn belül bizonyára meg is fog történni. Addig is azonban, ami g ez a reform az életbe át vitetik, amig az a kodifikácionális munka retortáin keresztül megy, szükséges már most megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek a pénz devalvációja következtében valósitandók meg. évi augusztus hó 16-án, hétfőn. Törvényszerkezeti szempontból, t. Nemzetgyűlés, ez a javaslat tulaj donképen nem szerves egész, ellenkezőleg, voltaképen majdnem minden fejezete egy-egy külön törvényjavaslat, ami sokak előtt kifogásolhatónak tűnik talán fel és mindenesetre sokak előtt helyesebbnek látszott volna, ha minden törvényre vonatkozó rendelkezés egy külön javaslatba foglalva terjesztetett volna a Ház elé. A pénzügyi bizottság azonban méltányolta egyrészt a javaslat indokolásában, másrészt a pénzügyi bizottságban felhozottakat, amennyiben arra az álláspontra helyezkedett, hogy gyakorlati szempontból helyesnek látszik, hogy együtt kapja a Nemzetgyűlés az egész anyagot, mert igy könnyebb egyfelől az áttekintés, de könnyebb másfelől az adóvégrehajtóközegek munkája is, ha az anyagot együtt és egy helyen kapják. A javaslat -anyagi részét illetőleg elsősorban az a szempont kell hogy figyelembe jöjjön, hogy &z adóteher megoszlása igazságos-e ? A pénzügyi bizottság megállapította, hogy amennyire emberileg lehetséges volt, az adóteher megosztása tényleg igazságosan vitetett keresztül s a bizottság helyesnek ismerte el a pénzügyminister urnák azt a rendszerét, amely szerint ugy a hozadéki adókat, mint a százalékos kulcs alapján kivetett adókat is megfelelően felemelni kivánja. A bevételek fokozásánál tehát elsősorban a százalékosan kivetett adók jönnek figyelembe, aminők a jövedelemadó, a vagyonadó, a III-ad osztályú kereseti adó és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója és csak azután jönnek figyelembe azok az adók, amelyek nincsenek százalékosan kivetve, amelyek tulaj donképen nem is alkalmazkodnak nagyságukban az élet valódi szükségéhez, hanem évtizedek- óta megrögzített tételekben szabatnak ki, aminők az I. és Il-od osztályú kereseti adók, a földadó és a házosztályadó. A pénzügyi bizottság helyesnek ismerte el a javaslat azon rendelkezését is, hogy a házbéradót most ne vonja bele az adóemelés körébe. Ennek indoka, t. Nemzetgyűlés, az, hogy — amint mindnyájan tudjuk — a háztulajdonosok a mai lakbérrendeletek következtében meglehetősen meg van- nak kötve a béremelések tekintetében s viszont ismeretesek azok az óriási költségek is, amelyek a házak karbantartásával járnak, ugy hogy nem lett volna méltányos ezzel kapcsolatban most egy különösebb tétellel emelni a házbéradót sdtt a kodifikácionális osztály a törvényjavaslat megszerkesztésénél inkább arra törekedett, hogy a házosztályadó tételeit emelje, amelyek a múltban is meglehetősen alacsonyak voltak a házbéradóhoz viszonyítva. Az 1918. évi IX. te. életbeléptette a 60%-os hadipótlékot. Ezt a jelenlegi törvényjavaslat elejti a földadónál, a házosztályadónál és a III. osztályú kereseti adónál, és csupán a bányaadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója és a tőkekamat- és járadékadónál tartja fenn. ,
