Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

402 A Nemzetgyűlés 86. ütésé 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. rőí, szóval az ország mostani határain túlról. Nagyon komolyan foglalkoztunk már azzal, hogy ezeknek a megszállt részeken lakó, tehát az ország határain túlról jövő munkásoknak egész keresményét kiengedjük-e "az országból, vagy csak a fejkvóta szerint őket megillető részt. Amikor nem vagyunk biztosak arról, hogy itt bent tudjuk-e biztosítani a fejkvóta szerint mindenkinek járó mennyiséget, akkor megfontolás tárgyává kell tenni, hogy a most nem magyar közigazgatás, hanem idegen országok közigazgatása alá tartozó részekre, tehát az ország mostani határain túlra kiengedjük-e azokat a gabonamennyiségeket is, amelyek nem szükségesek annak az aratónak ellátására. Ez a kérdés még nincs teljesen eldöntve. Most van döntés alatt és remélem, hogy 2—3 nap alatt feltétlenül eldől. Ezzel egyidejűleg megoldást nyert a helyi aratók kérdése is, mert ezekkel is igy áll a dolog. A kormánynak megfontolás tárgyává kell tennie, hogy ugy az aratórészt, mint a cselédkonvenciót, a cséplőgéptulajdonosok keresetét teljes egészében meghagyja-e, vagy pedig a szükséghez képest hozzá kell-e nyúlnia valamely nélkülözhető részhez. Ezek a kérdések is ezzel egyöntetűen kerülnek döntés alá. Ha a döntés ugy történik a ministertanácson, vagy akár magában a közélelmezésügyi ministeriumban is, hogy kiadjuk az egész részt minden aratónak, akkor nem lesz semmi akadálya a szállításnak, de ha a döntés ugy történik, hogy az aratóknak csak az őket és családjukat megillető fejkvóta szerint adjuk ki a részét, akkor bizonyos részt belőle le kell venni. Előre nem mondhatom meg, hogy igy vagy ugy történik, mert nem akarok elébe vágni esetleg utódom intézkedésének sem. Ami azt a részt illeti, hogy a gabona ott van a raktárakban és nem tudják elszállítani, erre azt kell mondanom, hogy ez felszínes eljárás, mert akinek nincs szállítási engedélye, annak nem volna szabad kiszállítani a gabonát az állomásra sem, sőt az állomásfőnöknek sem lett volna szabad a gabonát átvenni, ha nincs az illetőnek szállítási engedélye. Különben is azt hiszem, hogy ha a gabona a gazdánál volna, akkor biztosabb helyen tudná az arató is, mint ha künn a vasúti állomáson kell otthagynia. Itt hibát ott is követtek el. A magam részéről azt is kijelenthetem, hogy ha a közélelmezésügyi ministerium hibájából történt az, hogy a gabona ott raktároztatik és ezért fekbért fizetnek, a közélelmezésügyi ministerium köteles azt megfizetni. Ez mindenesetre vizsgálat tárgya kell hogy legyen, de semmi szín alatt nem lehet szándéka a közélelmezésügyi ministeriumnak és épen nekem, hogy esetleg a ministerium vagy a közigazgatási hatóságok hibája okozzon költséget annak a munkásnak, akiknek ahhoz a gabonához jussa van. Ebben a t kintetben is teljes orvoslást ígérhetek és ígérhetem azt, hogy 2—3 napon belül ez a kérdés is eldől és a megfelelő intézkedések ki fognak adatni. Kérem a t. Házat, hogy válatzomat tudomásul venni méltóztassék. (Elérik helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Forgács Miklós: A választ tudomásul veszem. Elnök : Következik a szavazás. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a közélelmezésügyi minister urnák Forgács Miklós képviselő urnák interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Tehát ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló ? Bródy Ernő jegyző : Frühwirth Mátyás ! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Egész röviden kívánom csak szíves türelmüket igénybe venni. A katonai szolgálatra kötelezettek közül igen sok embert visszatartottak két hónap helyett négy hónapra, különösen a loVasságnál és pedig olyan embereket, akik végigküzdöttük a háborút és öt évig becsülettel szolgálták hazájukat. Vannak köztük 36—37 éves gazdák, akiknek 20—30 hold földjük van odahaza. Tudvalévő az, hogy a 20—30 holdas gazda családtagjaival és mindazokkal, akik családjához tartoznak, maga végzi el mindazt a munkát, ami a mezőgazdaságban szükséges. Ezeket a gazdákat most a nyári hónapokban négy hónapra elvonják munkájuktól. Aki a mezőgazdasági munkával tisztában Man, tudja, hogy mit jelent az, egy gazdát elvonni,a munkától négy hónapra épen a legnagyobb munkaidőben. Azért megnyugtató volna tudat, ha mindenkit bevonultattak volna és különösen mindazokat, akik fel voltak mentve a háború alatt. De ennek épen az ellenkezője történt. Olyan embereket vonultattak be, akik hosszú ideig becsülettel szolgálták a hazát és voltak közöttük olyanok, akik öt évig hadifogságban voltak, most hazakerültek, de alig voltak itthon néhány napig, bevonultatták őket a nyári hónapokra. A felmentettek, a fiatalság falun otthon van és szinte kineveti azokat, akik most bevonultak katonának. Szeretném az igen t. honvédelmi minister ur figyelmét felhívni erre a körülményre. Kell, hogy igazságot szolgáltassunk azoknak az embereknek, akik most újra bevonultak. Különbséget kell tenni azok között, akik utóvégre öt évig harcban állottak és kell, hogy ezekkel kíméletesen bánjunk. Kell, hagy hazaengedjük azokat, akik 30 éven felül vannak és most az utolsó évet használhatták volna fel arra, hogy gazdaságukat rendbeszedj ék. Ne épen ezeket vonultassuk be és foszszuk meg ettől a lehetőségtől. Egy másik dologra is szeretném a Nemzetgyűlésnek és az igen t. honvédelmi minister umak figyelmét felhívni. Azért' tartották benn a loVasságnál a rendelet szerint ezeket az embereket, négy hónapra, hogy a huszárságnál kiképezzék a fiatalokat, de ahelyett hogy ezt tennék, leviszik őket különböző helyekre, nagybirtokokra füvet kaszálni és egyéb ilyen munkára. Tessék elgondolni azt a lelkiállapotot, amelyben az a 20—30 holdas