Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

À Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. é gukat, mert nem szabad elfelejteni, t. Nemzetgyűlés, hogy annak az aratómunkásnak minden egyes kalászért le kell hajolnia, s ha csak pénzért végzi a maga munkáját, akkor otthagyja a kalászokat, ami káros nemcsak a gazdára, nemcsak magára az aratómunkásra, de káros az egész ország lakosságára nézve is, mig ha természetben kapja meg a részét, akkor tudja, hogy amikor nyolc kalászt felvesz, egy már abból az övé. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől.) És ezeknek a munkásoknak körmét nem fodrásztermekben manikűrözik, az ő körmüket véresre kezdi ki a tarló, (Ugy van! jóbbfelől.) Aratás után ezek kivitték a maguk részét a vasúti állomásra. Az egyik vasúti állomásfőnök befogadja azt a gabonát a raktárakba, a másik még ezt sem engedi meg, mert azt mondja, hogy nincs az illetőnek engedélye a közigazgatási hatóságtól az elszállításra. Ott hagyja hát a gabonát az az aratómunkás és fut a főszolgabíróhoz. A főszolgabiró azonban egy rendeletre hivatkozik, amely szerint nem lehet elszállitani az aratórészt sem, ma az a helyzet, hogy az elszállításra odavitt mennyiség ott fekszik vagy a vasúti raktárakban, vagy azokon kivül, az aratók pedig természetesen hazamentek, mert ott a vasút mentén megélni nem tudnak. Itt van nálam egy értesítés, amit az egyik állomás főnökétől kaptam (olvassa) : Értesítem, hogy a szerencsi főszolgabiró szállítási igazolványt nem ad. Az arafórész el nem szállítható, gondoskodjék annak elviteléről, mert máskülönben naponként és métermázsáiiként 1 K 50 fillért kell fizetnie vasúti tárolási díj címén.« Tehát ha az a szegény munkás egy hónapig ott h,agyja az aratórészét, fizethet csak fekbérben 150 K-át, nem is szólva arról, hogy augusztus 10-én a szállítási tarifa is felemeltetett nem tudom én hány százalékkal, ugy, hogy ha valaki Zemplénbe akar vinni' egy métermázsa búzát, az anynyiba kerül, hogy inkább kiönti a gabonát és az üres zsákot viszi magával. Ennek az lesz az eredménye, hogy jövőre nem kapunk munkást az aratáshoz. Nem akartam ezt a dolgot interpelláció formájában a Nemzetgyűlés elé hozni, ezért megkértem a közélelmezésügyi minister urat, még a múlt hetekben, hogy intézkedjék. Jártam az illetékes osztálynál is és ott azt az értesitést kaptam, hogy azonnal táviratoznak, hogy továbbítsák azt a szállítmányt. Rövidesen táviratot kaptam azonban az állomásfőnöktől is, amely szerint a főszolgabiró a közélelmezésügyi ministeriumtól vett utasítás ellenére sem hajlandó a szükséges igazolványt kiállítani* Scholtz Ödön : Ki az ur, a minister vagy a főszolgabiró ? (Zaj !) Forgács Miklós." Ilyen körülmények között kényszerítve voltam a Ház elé jönni a kérdéssel. Ne méltóztassék elfelejteni, — nem tudom, képviselőtársaim, hogy amikor az aratók learatták a terményt, a legszebb kalászokból koszorút kötnek, azt énekszóval beviszik a gazdához, akinek asztalánál vendégséget ülnek s áldomás után kezet i augusztus hó lé-éri, szombaton. 461 fognak. Ez a kézfogás a szerződés, hogy jövőre is eljönnek. Most az idén pedig ugy búcsúztak el az aratók, hogy no gazduram, nem igen találkozunk többet, mert ez a kormány ad ugyan szavazati jogot, mi választottunk is képviselőt, de a kenyerünket elveszik. Tisztelettel kérdem ezért a kereskedelemügyi minister urat, ugy is mint földmivelésügyi ministert, hajlandó-e arra, hogy az ott már a rendelet előtt tárolt gabonanemüeket az augusztus 10-ig érvényben levő szállítási díj mellett szállíttassa el és a- fekbért, amely a munkásnak — miután ezek a költségek saját hibáján kivül állottak elő, s ha felvették volna, ő bizonyosan feladta volna a szállítmányt — térítsék vissza ; viszont a közélelmezésügyi minister ur hasson oda, hogy ha módjában van, hogy ezek a szállítási engedélyek sürgősen adassanak ki El sem méltóztatik képzelni, hogy micsoda elkeseredést szül annál az aratómunkásnál, aki a harmadik, negyedik vármegyéből eljön aratni, ha a családjához hazamegy üres kézzel és amit szerzett otthagyja egy raktárban, azután pedig még utazgatnia is keli, hogy kiadják neki. A inai közlekedési viszonyok mellett természetesen három annyit elutazik, mint amennyit az a búza ér. Interpellációm a következő (olvassa) : 1. »Van-e tudomása a közélelmezési minister urnák arról, hogy az aratómunkások aratórész terményét a közigazgatósági hatóságok elszállitani nem engedélyezik ? 2. Ha igen, mit szándékozik tenni, hogy ezek terményjárandóságaikat megkapják és elszállíthassák ? 3. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák, ugy is mint földmivelésügyi ministernek arról, hogy az aratómunkásoknak a vasúti raktárakban tárolt részterményei az ő hibájukon kivül heteken keresztül ott feküsznek és a vasút tetemes összeget számit fel fekbér oímén, valamint, hogy a felemelt tarifa ugyancsak az ő rovásukra nagy összeget tesz ki, holott nem az ő hanyagságuk miatt kell most szállítani, hanem ezt egy sérelmes rendelet okozza, amely a szállítást megakadályozza ? r**"; 4. Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur ezen méltánytalanul felszámított fekbért a vasúttal megtéríttetni, valamint a szállítást az augusztus lö-ike előtt tarifa szerint engedélyezni ?« (Tetszés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi és közélelmezésügyi minister uraknak. A közélelmezésügyi minister kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az interpellációnak azt a részét, amely rám vonatkozik, válasz tárgyává kívánom tenni. Tényleg általános rendelet van arra, hogy gabonát szállítani csak engedéllyel lehet. Ezt már előbbi felszólalásomban is jeleztem. Ami az aratórészt illeti, még eddig nem tétetett kivétel. Hogy nem tétetett kivétel, annak többféle oka van. Először is nagyon sok arató van megszállt részek-