Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

A Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. 449 máról holnapra tengődtünk és sokszor valóban csak különös véletlenek mentettek meg attól, hogy egyáltalában nem tudtunk volna adni az ellátatlanoknak. Kegyetlenül nehéz helyzete volt nemcsak a közélelmezésügyi ministernek, hanem a közélelmezésügyi ministeriumnak is, ahova napról-napra jött az éhezők tömege, küldöttsége, akikről látta a hivatal, hogy igenis ezek .éheznek, ezeken segiteni kell mindenáron és igen sokszor volt abban a helyzetben az a hivatal, hogy képtelen volt ugy segiteni, ahogyan szeretett volna, legfeljebb csak morzsákat, csak apró segítségeket tudott nyújtani, mert többet, a legnagyobb jóakarat mellett sem volt képes adni, egyszerűen, mert nem volt miből adni. A helyzet tehát rettenetesen nehéz volt. Azonban mégis megúsztuk ezt az időt és eljutottunk ide, ahol az uj gabonatermésre akarunk támaszkodni. A taVasszal mindenki remélte, — én is, mások is "— hogy olyan aratásunk lesz, hogy vesződséget — legalább ebben az évben — nem fog okozni az ellátatlanok kenyérhez juttatása. Ezen is alapultak akkor tett számításaink. Sajnos, a termés nem vált be és most nehézségek állanak elő az élelmezésben. A közélelmezésügyi ministerium a kellő időben foglalkozott ezekkel a dolgokkal, ezeknek a rendeleteknek a megszövegezésével. Nem akarok itt a részletekre kitérni, hogy milyen okok akadályozták sokszor heteken keresztül is, hogy egy rendeletet nem tudtam keresztülhajtani ; megvoltak ennek okai magában a kormányválságban, megvoltak más körülményekben is, hogy naprólnapra halasztódott a dolog. Mikor pedig a rendeletek megjelentek, annyi oldalról kifogásolták azokat, hogy a végrehajtás nemcsak bizonyos nehézségekbe ütközött, hanem bizonyos ingadozásokkal is járt, mert mihelyt a végrehajtást gyakorolni hivatott közigazgatási tisztviselők és maga a nép is azt látja, hogy a kiadott rendelet esetleg még meg is változhatik, nem állanak oda teljes erővel a végrehajtáshoz és mihelyt nem teljes erővel, a legnagyobb lelkiismeretesség, szigorúsággal járnak el, — mert mondhatom, a közélelmezési kérdésben sokszor könyörtelenül kell eljárni, hogy a célt el lehessen érni — akkor már nincs elérve a rendelet intenciója. A kilencesbizottság kiküldéséhez én részemről szívesen járultam hozzá, hiszen már Szabó József t. képviselőtársam indítványánál kijelentettem, hogy módot akarok nyújtani a nemzetgyűlési képviselőknek, hogy ennek a rendeletnek mindenféle intenciójába, mindenféle részletébe beletekinthessenek és maguknak arról képet alkothassanak. Amikor tehát a parlamenti bizottság kiküldéséről volt szó, — bár én nem igy akartam, nem parlamenti, hanem pártbizottságot szerettem volna, amely sokkal rövidebb idő alatt végzett volna és már túl volnánk a dolgon — én ezt is helyeseltem és szívesen adtam és adattam mindenféle információt a legapróbb részletekig NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. a legbizalmasabb dolgokról is a kilences bizottságnak, hogy lásson és tudjon meg mindent, igy alkosson magának képet, igy hozza meg határozatát és terjessze javaslatát a Nemzetgyűlés elé. A kilences bizottság határozatai nagyjában egyeznek az eredeti rendelettel, mert hiszen a bizottság javaslata fentartja a kivetési módszert, fentartja a gabona árát, ami ellen annyi kifogás volt eleinte és amelyet csak igen nagy nehézségekkel lehetett a rendeletbe belevétetni, amiről nem akarok itt részletesebben beszélni, de ismétlem, igen nagy nehézséggel járt annak az árnak megállapítása. A kilences bizottság ezt is fentartja. Változtatásokat csinált a bizottság a gabonagyűjtés költségei tekintetében, azonban már volt szerencsém itt kijelenteni, hogy ez nem érinti a közélelmezésügyi ministert abban a tekintetben, hogy az ő rendelkezései meg vannak változtatva, mert azok a rendelkezések előbb is mindig attól voltak függővé téve, hogy a pénz ügy minister ur milyen mértékben hajlandó azokat a rendelkezéseket magáéivá tenni. Ha az államháztartás vállalhatná a gabonagyűjtéssel járó összes költségeket is, akkor ki lehetne mondani, hogy egy fillért sem számítunk hozzá a lisztárakhoz, hanem az összes gabonagyűjtési költségeket az állam viseli és mindjárt sokkai olcsóbb lehetne a liszt, Ha azonban az államháztartás a pénzügyminister ur kimutatása szerint nincs abban a helyzetben, hogy ezt a költséget viselje, akkor a közélelmezésügyi ministerium, amelynek nincs külön pénzforrása, amely csakis a pénzügyminister átutalása révén jut pénzhez, amely tehát csak azt költheti el, amit a pénzügyminister átutal, ha nem kap ilyen meghatalmazást, a költségeket majd átháríthatja az államkincstárra, a pénzügyministerre ; köteles ugy megcsinálni a begyűjtést, hogy annak költségei feltétlenül fedezje legyenek. Igy is volt megcsinálva. Azt elismerem, hogy abba a 240 K-ba a tételek tényleg ugy voltak beállítva, hogy itt ráfizetés semmiképen elő ne fordulhasson; inkább maradjon belőle valami, minthogy ráfizetés történjék, mert nekem fedezetem a ráfizetésre nem volt. Ha a kilences bizottságnak sikerült ezeket a tételeket leszállítani, én ennek csak örülök, mert hiszen a gyűjtést ugy kell végrehajtani, mint ahogy előbb tervezve volt. Ha a gyűjtés tényleg kevesebbe fog kerülni, az nagy szerencse lesz, ha azonban a gyűjtés mégis többe fog kerülni, már most elhatározták, hogy az államkincstár, vagyis a pénzügyminister ur fedezze a költségtöbbletet. En őszintén mondom, ahogy én ismerem a helyzetet, ha azt a gabonamennyiséget mind össze tudjuk gyűjteni, ahogy tervezve volt és nem lenne változtatás a községeknél az otthagyásnál, amire később rátérek; ha az egész gabonamennyiség begyűjtése, az őrlés, visszavivés és kiosztás ' abban a formában történik, ahogy régebben történt: ugy gondolom, erre a leszállításra, amit a kilencesbizottság meg57