Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

450 A Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. állapított, az államnak körülbelül 2—3 milliót kell majd ráfizetnie. Ha azonban sikerül más rendszert felállítani, hogy ez ne járjon akkora költséggel, akkor kevesebbe fog kerülni, de valamibe feltétlenül fog kerülni. Én azonban örülök, hogy a lisztárakat ennyire le lehetett szállítani, azon a réven, hogy abból bizonyos terhet az államkincstár magára vállalt, mert eredeti álláspontunk is az volt a közélelmezésügyi ministeriumban, — nekem is, a ministeriumnak is — hogy javasoljuk a ministeriumnak annak a közélelmezési adónak kivetését, j amelyről itt a Nemzetgyűlésben többször is szó j volt, de miután az most ebben a pillanatban ! ugy keresztül nem vihető, ez az adónak egy bizonyos fajtája lesz, amit az államkincstár hozzájárulásával fedezni fog. Már most, tisztelt Nemzetgyűlés, kívánság, hogy a községek, a vidéki városok gabonában kapják meg az ellátást és nem lisztben és az hagyassák náluk, ez csak ugy van a kilencesbizottság állásfoglalásában leszegezve, hogy ezt figyelmébe ajánlja a kormánynak és kéri a kormányt, hogyha lehet, ezt valósítsa meg. (Felkiáltások jobbfelöl : Követeljük !) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a múltkor már röviden érintettem e kérdést. A kérdés teljesen jogos. Igazán óriási különbség van abban, hogy ha azt a gabonát ott lehet hagyni és az a fogyasztó saját maga őrölteti ki olyan minőségű lisztre, amilyenre akarja és nem történik meg a beszállitás és a visszaszállítás. A múltban a Haditermény és a közélelmezési ministeriumok azért csinálták így a dolgot, hogy amikor ki van számítva — nem tudom — 3,100.000 mm. búza és rozs összegyűjtése és ki van számítva, hogy ez egy évig elég kell, hogy legyen 7'2 fejkvótával, meg van állapítva, hogy ha egy métermázsdíból 80 és 82 százalék liszt ki van őrölve, akkor az az összegyűjtött terménymennyiség elegendő. De ha nem igy megy a dolog, a fejkvóta nem adható ki, mert hiányzik a hozzá szükséges terménymennyiség. Tehát az előbbi kormányzatok abból indultak ki, hogy csak olyan malmoknak adnak gabonát őrölni, akik szavatosságot és felelősséget vállalnak azért, hogy minden métermázsa gabonából 80 és 82 kg. lisztet visszaadnak az államnak szétosztás végett ; csak igy tudta biztosítani az állam mindig, hogy a fejkvótát kitudta adni és ez volt az oka annak, hogy a gabonát egyes malmokba guruitatták és onnan vitték vissza. Ha tehát erre az álláspontra helyezkedünk s ha jogosnak ismerem el magam is a kívánságot, hogy a gabonát hagyjuk a falunál az ellátatlanok részére, akkor ki kell mondani a közélelmezési ministeriumnak, hogy csak annyi gabonát hagyhat ott, ami a 80 és 82 százalékos kiőrlésnek megfelel, a fejkvótát ennek arányában számítva. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) De ha meg is van a jószándék ennek a megvalósítására, de bizonyos dolgok vannak még, amiket el kell intézni. A másik része a dolognak az, hogy amit mi rozsnál, a kenyérlisztnél ráfizetünk, azt a búzalisztnél hozzuk be. Hogyha mi egyes községeknek csak búzát adunk ki és rozsot nem tudunk kiadni, akkor ez a különbözet ismét az államkincstár rovására esnék, mert nem térül meg. Tehát lehetőleg oda kell hatnunk a községeknek kiutalandó gabonánál, hogy annak egyharmadrésze rozs és kétharmadrésze búza legyen, hogy ne károsuljon a kincstár. (Helyelés.) A harmadik kérdés, amit meg kell oldani, az összegyűjtés költsége. Ahogy a közélelmezési ministerium kiszámította a költségeket, az az egész 3,100.000 mm.-ra van számítva és az az összeg vétetett alapul, mint amely fedezi a vele járó költségeket. Már most azt a gabonát, amit künn hagyunk a falun és a vidéki városban, lehetetlen ugy adni annak a lakosságnak, hogy a búza 500 korona, de 168 korona beszerzési költség van még, azt tessék ráfizetni, mert az állam csak ugy kapja meg a költségeit. Ezt lehetetlennek tartom, (Igaz! Ugy van!) mert tudom, hogy lehetetlen volt ez a múltban is. Ha a múltban a Haditermény kiutalta a gabonát az ellátatlanoknak, a Haditermény megbízottja ott ült a községben és lefoglalta a gabonát. Hozzáment a Haditerményhez az ellátatlan, az a szegény asszony, akinek a férje a háborúban volt és mondta, hogy neki nincs gabonája; akkor a Haditermény megbízottja egy kis papírszeletre ráírta, hogy neki X. Y. gazdától joga van igénybevenni ennyi és ennyi gabonát. A gazda köteles volt kiadni ezt a gabonát és kapott érette métermázsánkint 80 koronát ; de a szegény asszonynak 85 vagy 90 koronát kellett ott helyben fizetnie a Haditermény megbízottjának. Ez igy volt, mert a megbízottnak is megvolt a költségelőirányzata, hogy mennyi métermázsa gabona után mennyi beszerzési díj illeti és ezt nemcsak a budapesti gabonánál számította fel, hanem a községben is felszámította annál a gabonánál, amelyhez pedig hozzá sem nyúlt. Ezért a Haditermény nagyon ellenszenves lett a falun és jogosan szidták érte. (Zaj. Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ma, amikor a költségek nem öt—tíz koronát tesznek ki, hanem 165 koronát is, lehetetlenségnek tartom, hogy mi ezt hozzácsaphassuk az árhoz. E kérdés megoldása még hátra van. Azt hiszem, hogy megtaláljuk a módot a közélelmezési ministeriumban, hogy e kérdést valahogy megoldjuk, mert itt is financiális dolgok játszanak közre, de kölcsönös jóakarattal megtaláljuk majd a megoldást. Azonban kénytelen vagyok előre jelezni a tapasztalatok után, hogy lehetetlen lesz, hogy a beszerzési költséget rászámíthassuk a helybenmaradó gabonára. (Helyeslés.)