Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

448 A Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. hanem legalább 35 koronában, esetleg 40 koronában állapitsa meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Ki akarok még térni arra, amit itt már Emiltettek, hogy a malmok őrlési díjai igen magasak. Mielőtt"" ehhez hozzászólok, megjegyzem, hogy a bizottság ezeket a tételeket nem vizsgálta meg. Minthogy a bizottság sietni akart, inkább későbbre hagyta, hogy esetleg még egyszer összeül és meg fogja vizsgálni a tételeket, egyelőre azonban ezeknek a díjaknak a kérdésébe semmiképen sem folyt be. Nagyon nehéz valamit tenni, ha már egy rendelettel állunk szemben, az ellen, hogy a vámőrlő malmok egy vagon búzának őrlésénél körülbelül 6—8000 koronát nyernek. Méltóztassanak ezt egy kissé elképzelni; egy olyan vámmalom, amelynél csak egy gazda van és esetleg egy béres, 6000 korona őrlési díjat kap vagononként. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Az a kérdés, hogy milyen alapon dolgozik. Sándor Pál : Olyan vámmalomról van szó, amely szénnel dolgozik. Ha benzinnel fűt, akkor sokkal többet kap, ha pedig vizi erővel dolgozik, akkor sokkal kevesebbet. En a kisebbet vettem. Aki benzinnel fűt, még sokkal többet kap, én tehát csak a szénnel való fűtést vettem alapul. Az a malom, amely 100 mótermázsát őröl, kap ezért vagononkint 6000 koronát. Egy olyan vámmalom tehát, amelynek négy vagon őrlése van, kap 24.000 koronát, emellett 3% porlási veszteség van megállapitva és vannak mellékjövedelmei is, melyekről nem akarok e tisztes társaságban beszélni. (Felikiáltások: Úgyis tudjuk !) Kovács József: Kicseréli a búzát. Sándor Pál : Kap tehát egy vagonért átlagban véve 7600 koronát. A nagy malmoknak ezzel szemben mázsánként 65 koronát állapítottak meg, ott ahol sokkal több a költség, sokkal több a kiadás. En kétségbe vonom mindkét tételnek a realitását. Merem állitani, hogy mindkét tételt redukálni kell. Hogy mennyivel, azt nem tudom ; nem néztem bele a szerződésekbe, a költségkalkulációkba, de tiszteletteljesen kérem a t. kormányt, hogy a vámmalmok tekintetében változtassa meg a rendeletét. Ezt még meg lehet változtatni, ebben semmiféle nehézség nincs és vegye revizió alá a kormány azt a szerződést is, amely tudtommal a nagy malmokkal még nincs megkötve. Azt a tiszteletteljes kérést is intézem a közélelmezésügyi minister úrhoz és a kereskedelemügyi minister úrhoz, hogy amennyiben kivitel volna, — mert meglehet, hogy taVasszal kivitellel fogunk dolgozni, — semmi körülmények között se engedjék meg azt, hogy búza vagy rozs alakjában kivitel történjék, hanem tisztán csak liszt alakjában, mert a csempészetnek épen ez a legerősebb ellenszere. Ez már azért is szükséges, hogy foglalkoztassuk a mi maimainkat. (Helyeslés.) Ha a csempészetet meg akarjuk akadályozni, akkor nem szabad egy szem gabonának sem kimenni, tehát még legálisnak látszó iratokkal sem lehet kivinni gabonát. A kormány tehát kösse magát ahhoz, hogy semmiféle búza vagy rozs át nem lépheti határainkat, csakis tisztán liszt formájában. (Helyeslés.) Ezek volnának azok a megjegyzések, amelyeket tenni kívántam. Legyen szabad ez alkalommal még valamiről megemlékeznem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) En teljes tudatában vagyok annak, hogy a kisgazdaközönség ebben a pillanatban milyen nagy áldozatot hozott az orseágnak. (Ugy van ! JJgy van ! a jobboldalon.) Nemcsak az országnak hozta meg az áldozatot, de meg vagyok Győződve arról, hogy hazafias felbuzdulása még a saját pártjának is ártani fog, ha kellően nem tudják felvilágosítani » a vidéket, hogy ennek a nehéz lépésnek az országban meg kellett történnie. Mindamellett azonban, hogy teljesen más párton vagyok és az ellenzékhez tartozom, meg kell emlékeznem arról, hogy az egész tárgyalás alatt az, akinek a legnehezebb volt a helyzete. Szabó Isván minister ur ugy viselkedett mint egy római hős. (Élénk éljenzés.) Méltóztassék elhinni nekem, én tudom méltányolni azt, mi az, ha én egy rendeletet kiadok és afelett kritikát gyakorolnak ; tudom, hogy mi az, ha más rendeletet kell kiadni, amely épen annak a jártnak szavazóit sújtja, amelyhez ő tartozik. Én tehát leemelem itt a Nemzetgyűlés előtt a kalapomat, és üdvözlöm őt ebből az alkalomból. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni ? (Nem !) Ha nem, a vitát bezárom. A közélelmezésügyi minister urat illeti a szó. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A szóbanforgó kérdésre röviden kívánok kitérni. Amit Sándor Pál t. képviselőtársam mondott, amivel engem dicsérni szives volt, arra nézve csak annyit felelhetek, hogy felelős állásban, különösen a közélelmezés terén, bárki lenne az én helyzetemben, senkisem folytathatott volna egyoldalú foglalkozási ági politikát vagy pártpolitikát, mindenkinek csak azt kellett volna tennie, mindenkinek csak ugy kellett volna az intézkedéseket kiadnia és végrehajtania, amint azt az ország egyetemes érdeke megköveteli. (Ugy van! balfelöl.) Annyi bizonyos, hogy nehéz helyzetbe állíttattam akkor, amikor a múlt év őszén átvettem a közélelmezésügy vezetését. Készleteink a múlt cséplés alkalmával le nem foglaltattak, készleteink nem voltak és nekem akkor kellett hozzányúlnom a gyűlölt rekvirálási módszerhez, amikor a gabona nagy része különböző csatornákon át elment, szétfolyt és azt nem lehetett megfogni. Nagyon keserves időket éltünk át, igazán