Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

À Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. 445 kokat és nagyvállalatokat is kellene terhelni. (Ugy van! Ugy van!) Azt mondják, hogy ez nehezen keresztülhajtható és egyáltalában roppant nehéz megcsinálni, ezért azt mondotta az igen t. előadó ur, hogy tehát az egész országban egyenletesen legyen beosztva. Azaz, aki olcsón beadta a gabonát, azt újra terhelni fogja ez az adó. Ezek azok a princípiumok és elvek, amelyeket meg akartam említeni, azért, hogy elhangozzanak akkor, amikor a Nemzetgyűlés ezt a felelősséget magára veszi, hogy ezt a rendeletet, ugy amint van, elfogadja. Még egy dolgot akarok megemlíteni, de ez már a pénzügyminister ur dolga. Örök időkig nem fogjuk azt tehetni, hogy állandóan egy osztályt megterhelünk azért, hogy más osztályok, más rétegek olcsóbban élelmeztessenek. Nagyon jól tudják azok, akik engem ismernek, hogy én mennyire a földmivelésnek vagyok a hive, menynyire ezt vallottam már akkor, amikor az egész világ meg volt bolondulva az iparkodásban. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy Magyarországon nem lehet más politika, mint becsületes agrárius politika, amelynek alapja az, hogy a föld mindennek alapja és a terméstől függ az ország jóléte. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) En már tavaly, amikor közélelmezésügyi minister voltam, észrevettem, hogy minden erőlködésünk hiába való és nem birjuk az árakat tartani, ha a pénz állandóan romlik. Méltóztassék megfigyelni azt, amit mondok. 50 filléres kenyér- és lisztárakról vitatkoztunk akkor és nem emeltük feljebb. Sehogy sem akartuk emelni és mindent elkövettünk, hogy ez az 50 filléres ár megmaradhasson, de mégis állandóan ment felfelé. Miért ? Mert a pénzünk állandóan tovább és tovább romlott, mert pénzügyünket nem tudtuk rendezni. Nem akarok szemrehányást tenni sem a pénzügyminister urnák, sem senkinek a világon, csak le akarom szögezni azt a tényt, hogy ha nem fogjuk államháztartásunkat rendezni és nem fogjuk pénzügyünket meggyógyítani, akkor számolnunk kell azzal, hogy nem két korona lesz a kenyér ára, hanem négy vagy nyolc korona és végül ismét a francia forradalom idejében elért ezer és ezer koronákat fogják egy kilo kenyérért követelni. Ez tehát — ugy látom az igen t. pénzügyminister ur egészen igazat ad nekem, mert hiszen ideinteget hozzám, hogy igy van — pénzügyi probléma és ha pénzügyünket nem rendezzük, akkor a kenyér ára rohamosan és mindig emelkedni fog. Ezeket az elvi dolgokat akartam leszögezni, de megjegyzem, hogy a közélelmezési ministert semmi körülmények között nem szabad határozott egyenes irányában megzavarni és ha egyszer a közélelmezési minister egy irányban elindult, akkor a többi hatóságokat, amelyek az ő rendelkezései szerint a gabonabegyüjtést, a gabonafeldolgozást és az összes velejáró dolgokat végzik, nem szabad azzal terrorizálni és megijeszteni, hogy a Nemzetgyűlésen a közélelmezési ministerrel szemben kellemetlen interpellációk és indítványok hangzanak el. Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert láttam, mikor én magam voltam közélelmezésügyi minister, hogy milyen rossz hatással van a hatóságok működésére, ha folyton jobbrólbalról gáncsolják a közélelmezésügyi/ ministert, aki bizonyos irányban elindult. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Gaal Gaszton: Pedig azt gáncsolják. Elnök: Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Dánér Béla! Dánér Béla: T. Nemzetgyűlés! Amilyen életbevágó nagy fontossággal bir a földbirtokreform a magyar faj regenerálódása szempontjából, amilyen nagy jelentősége lesz a földbirtokreform helyes megoldásának szociális bajaink nagy részének orvoslásában, talán egy egész emberöltőre kihatóan, épen olyan jelentősége van ennek a javaslatnak nemzetünk egyik legtragikusabb esztendejére, az 1920. esztendőre és az azt követő esztendőkre kihatóan. A magyar nemzet most kelt fel betegágyából, amelybe a világháború és a két forradalom döntötte. Napjainkban próbálja elhagyogatni mankóit és most próbálgatja, hogy vézna s amputált tagjaival tud-e majd egy egészségesebb lépést tenni előre. Minden attól függ, hogy a szervezet különböző szervei, a társadalom különböző osztályai milyen figyelemmel vannak egymás szükségletei iránt. Ha az egyik szerv, az egyik társadalmi osztály elvonja, magának tartja meg a másik szükségleteinek kielégítésére szolgáló javakat, a vérkeringésből kikapcsolt szerv rodhadásnak indul, a rothadás hamarosan átterjed a többi szervre és csakhamar az egész szervezet a bomlás képét mutatja, csakhamar az egész társadalom visszahul a forradalom fertőjébe. Ez a törvényszerűség áll a legegészségesebb szervezetre is, de százszorossn áll a betegségéből lább adózó, még fel nem épült magyar társadalomra. A bolseviki hadsereg nincsen messze határainktól. Bárhová lépünk, a forradalom zsombékja süppedezik talpunk alatt. Minden erőfeszítésünknek tehát arra kell irányulnia, hogy a mutatkozó réseket betömjük, az éhező szájakhoz kenyeret vigyünk, és a sötétben bujtogató, született bolsevikoknak idejében és irgalmat nem ismerve lépjünk a nyakára. A vérkeringésnek a szervezet egyetlen szervében sem szabad egyetlenegy pillanatig sem szünetelnie, ez pedig attól függ, hogy a rendelkezésre álló táplálékot, az egész kenyérmennyiséget milyen arányban osztjuk szét a különböző társadalmi osztályok között. Annak kell a, magáéból adni, akinek van, mert ha nem ad, ha magának tartja meg, amit a másiknak kellett volna adnia, nem gazdagodik azáltal, mert a másik szervtől elvonva táplálékot, annak bomlási folyamata legelőször az ő