Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

446 A Nemzetgyűlés 86. ütése 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. portáját fogja megtámadni és azt, amit botorul magának megtartott, vele együtt a romok alá fogja temetni. Amikor lángban áll a szomszéd utca, senki sem hivatkozhatik arra, hogy ez az ő kútja, hogy ebből ő csak drága pénzért ad vizet az oltásra másoknak, hogy nem lehet tőle követelni, hogy mindig csak ő hozzon áldozatot, mert miközben literszámra méri a szomszédoknak a vizet, azt hangoztatva, hogy a pénzen csizmát kell vásárolnia, a szomszédnak lángba borult házáról az üszök átmegy az ő portájára és az ő portája is elhamvad. T. Nemzetgyűlés! A most beterjesztett javaslat igyekszik azokat a nagy ellentéteket, amelyeket bizonyos osztályszempontok bogoznak, mindnyájunk javára megoldani. Hogy ez mennyiben sikerül, azt az élet fogja megmutatni. A magam részéről örömmel üdvözlöm ennek a javaslatnak az intencióját, az ebben a javaslatban foglalt haladást az előbbi állapotokkal szemben, és örömmel üdvözlöm a termelő társadalom képviselőinek azt az álláspontját, amelylyel arra a magaslatra helyezkedtek, amely tekintetbe veszi, hogj' a haza minden polgárának áldozatot kell hoznia, tekintettel a veszedelmes időkre ; áldozatot kell hozniok a termelőknek, odaadva mindenüket, ami van ; áldozatot kell hozniok a fogyasztóknak is, mérsékelve a maguk igényét. Mondom, örömmel üdvözlöm ezt az állapotot, örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mégis a magam részéről azt szerettem volna — tekintettel arra, hogy a legfontosabb közszükségleti tárgy a kenyér s tekintettel arra, hogy veszedelmes idők kopogtatnak a kapuinkon — hogy a fogyasztók érdekei, még ha talán túlzott követelései is nagyobb mértékben vétettek volna figyelembe. S figyelmébe ajánlom a kormánynak, hogy amidőn ezt a javaslatot átülteti az életbe, legyen tekintettel arra, hogy itt áldozatot hozott ugy a termelőosttály, mint a fogyasztóosztály, de még nem láttunk áldozatot a mozgó tőke részéről; (Ugy van! jobbfelöl) nem láttuk azt, hogy a legkisebb mértékig is hozzájárult volna ahhoz az áldozathoz, amelynek elvállalására itt mindenki kész s vegye figyelembe különösen azt, hogy a malmok által követelt költségek oly magasak, hogy azoknak a minimumra való le nem szállítása a mozgó tőkét ismét kivonja a közadózás alól. Figyelmébe ajánlom továbbá a kormánynak azt, hogy a nullás liszt árának bármily magas mértékben való megállapítása szintén azoknak az osztályoknak megadóztatását vonná maga után, amelyek a legtöbbel birnak, s amelyek leginkább vonják ki mindig magukat 'a közkötelesség alól s átháritaná a terhet a fogyasztók legnagyobb részéről arra a társadalmi osztályra, amelynek a legtöbbje van. A javaslatot tisztelettel tudomásul veszem. (Általános helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: A t. Nemzetgyűlés meg fogja engedni nekem, hogy mindamellett, hogy a kilencesbizottságnak tagja voltam, néhány kritikai megjegyzést fűzzek ahhoz a műhöz, amelyben én is dolgoztam. (Halljuk! Hall juh!) Nagyon rövidre fogom szabni mindazt, amit mondani óhajtok, mert tudom a rendelet fontosságát, tudom, hogy nincs időnk önnél a kérdésnél sokáig immorálni. (Halljuk! Hcälguk!) Elsősorban kritika tárgyává kell tennem azt, hogy a rendelet oly későn 'adatott ki, hogy a rendelet ugyanabba a hibába esett, mint az elődei. Nézzük 1914 óta egymásutánban, hogy hogyan és mikép adattak ki ezek a rendeletek. Ezek kiadattak akkor, amikor már csépeltek, amikor már nehéz volt intézkedni, amikor már nem segíthettünk magunkon semmiképen s még akkor is változtatásokat tettünk ezeken a rendeleteken. Ép így jártunk el most is. Időnk volt elég ezeknek a rendeleteknek a megszövegezésére, a meggondolására s most ép ugy vagyunk, mint ahogy az előző években voltunk : az utolsó pillanatban, sürgősen, akkor, amikor már majdnem későn van, adjuk ki ezeket a rendeleteket. (Mozgás a jobboldalon.) Óriási hibát látok abban, ha a kormány ilyen fontos rendeletekkel késedelembe jut. Méltóztassék elhinni, hogy ha egy rendelet kellő időben adatik ki s ha annak kellő eréllyel való keresztülvitele lehetséges, akkor az ilyen rendeletek alkalmasak arra, hogy a rendet az egész országban mindenképen fentartsák; mig ha ilyen későn adunk ki rendeleteket, akkor az elégedetlenség mindenütt tanyát üt. Ezt kötelességemnek tartom elmondani annál is inkább, mert igy talán más rendeletekkel szerencsésebbek leszünk és nem az utolsó pillanatban fogjuk azokat kiadni. (Helyeslés balfelől.) A második megjegyzésem az, hogy én a költségeket — egész őszintén meg kell vallanom — tovább redukálandóknak tartom. (Helyeslés balfelöl.) Az, hogy a költségeket redukáltuk 160 és fél koronára, nem elég, mért nézetem szerint még tovább lehet redukálni. Igaz, hogy az a költség voltakép csak egy kalkuláció, mert hiszen a kormány garantál ezért. Hiszen fel lehet venni 162"50 K. vagy akár 240 korona költséget, ám ha az kitesz tényleg 200 vagy 280 koronát, akkor a kormány azért szavatol. Ezek a költségek azonban semmi arányban sincsenek az élet követelményeivel. Mi azt láttuk, hogy felállítottak egy költségjegyzéket csak azért, hogy kivétessenek a felelősség alól azok a közegek, amelyek ezt a transzakciót keresztülviszik. Én nem vagyok hajlandó arra, hogy őket ebben a tekintetben elősegítsem, de hajlandó vagyok arra, hogy más tekintetben — amint erre később még vissza fogok térni — megadjam azt a lehetőséget, hogy ha a költségek nagyobbak is, ezeket az állam megtérítse. De hogy ezeket a költségeket ne tudnók még redukálni, azt t. minis-